Fociboksz

Mészöly Kálmán

A korábbi szövetségi kapitány nem szívesen beszélt az ügyről, hiszen némi párhuzamot vélt felfedezni a német szakvezető mostani és saját maga két korábbi cselekedete között – azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy míg őt elítélték, addig Lothar Matthäust a szerinte sokkal súlyosabb tettéért dicsőítik…
"Nem tagadom, nem is tagadhatom, szenvedélyes edző voltam, sokszor káromkodással vezettem le a feszültséget, és ez érthetően igen komoly indulatokat szült" – eleveníti fel Mészöly Kálmán az 1981-es magyar–norvég világbajnoki selejtezőt, amikor bemikrofonozták, és később csak úgy adta le a tévé a filmet, hogy előtte a bemondónő figyelmeztette a szülőket, inkább küldjék aludni gyermekeiket…

Mészöly Kálmán elismeri, hibázott, amikor csúnyán beszélt, és hibázott akkor is, amikor Izlandon keveredett konfliktusba egy szurkolóval.
"Akkor egy kamionsofőr megtámadott, én pedig beintettem neki. Nem bántottam, mégis minden voltam, csak tisztességes ember nem."
A neves edző nem is érti, miként lehet kétféle mércével mérni: míg őt szidta az ország, Lothar Matthäusból lassan nemzeti hős lesz. "Értem én, persze, hogy megvédi a magyar játékosokat, de nem hiszem, hogy ehhez pofozkodnia kellene. Bizonyítson inkább a kispadon" – halljuk Mészöly Kálmán véleményét, aki szerint enyhén ízléstelen most azoknak a német kapitány dicsőségét hirdetni, akik korábban őt elmarasztálták.
"Mindegy, a legbüszkébb akkor is arra vagyok, hogy Géza fiam tanult apja hibáiból, és nagyon korrektül viselkedik. Remélem, ez a jó szokása megmarad." ---- Détári Lajos leszögezte: nem mindenben ért ugyan egyet Lothar Matthäusszal, de az izgága walesi móresre tanítását tökéletesen oldotta meg a magyar válogatott kapitánya.
"Én is elmennék a tettlegességig, ha azt venném észre, hogy egy játékosom bántják – fogalmaz Détári Lajos. – Ahogy láttam, a walesi meccs után sem volt olyan nagy a balhé, mindenki berohant, kicsit lökdösődött, aztán megnyugodott. Hogy Lothar Matthäus pofozkodott vagy sem, azt nem láttam, de szerintem ilyen messzire nem ragadtatta magát. Én mindenesetre megértem és elfogadom a viselkedését" – összegzett az ötszörös világválogatott futballista. Détári Lajosnál persze rögvest rákérdeztünk, hogy miként érti ezt a tettlegességet: netán nekimegy a csatárát kritizáló szurkolónak?
"Nem, a szurkolókat tisztelni kell, velük legfeljebb higgadtan megbeszélem a problémákat. Ám ha a másik csapat edzője vagy játékosa bántja az én focistámat, bizony azonnal odaállok elé…" ---- "Engem aztán nem lepett meg Lothar Matthäus pofonja: emlékszem, tavaly nyáron még Partizan-edzőként csaknem összeverekedett egy barátságos meccsen a Dinamo mesterével, úgyhogy látszik, szépen forr a vére. Érdekes, a szerb sajtó akkor hősként ünnepelte…" – mondja a pécsi kosarasok szakvezetője, és ezen sem kell meglepődni: természetes, hogy a szerbek üdvözölnek néhány horvát fejen elcsattant taslit, és viszont. Rátgéber László megérti, hogy egy edző megvédi a játékosait, de abban nem biztos, hogy ezt egy-két balegyenessel kellene elérnie.
"Pozitívum, hogy nem játssza az úriembert, hanem szívvel-lélekkel a csapat mellett áll, de a tettlegességig bizony akkor sem szabad eljutni. De hát, Lothar Matthäus ilyen karakter, úgyhogy látunk még tőle egy-két vehemens mozdulatot."
Kétségtelen, Rátgéber László sem az a nyugodtan rágózó típusú edző, ám neki még nem kellett megfenyítenie az ellen játékosait – sőt, még a veszekedést is próbálja mellőzni.
"A bíró az azért más – pontosít. – Vele nyugodtan lehet beszélgetni, ha már olyan közel állunk egymáshoz… De edzőbe vagy kosarasba nem szabad belekötni, és szerencsére ezt megtanulták a játékosaim is. Persze, vannak kivételek. Biztos sokan emlékeznek a Valencia elleni meccsre, amikor a televíziós nyilatkozatban egyszerűen leparasztoztam a spanyolokat – kaptam is érte eleget. Nekünk az élet-halál mérkőzés volt, vezettünk is simán, erre a végén a Valencia kosarasai elkezdtek verekedni, Keller Annamáriát egyszerűen leütötték, a lefújás után meg azt ordibálták, hogy megvettük a bírókat. Erre mondtam én azt, hogy ezek parasztok – nem volt szép tőlem, de ha egyszer azok…" ---- A népszerű sportriporter Robie Savage kapcsán rögvest a közepibe vág.
"Ô az egyik legutáltabb játékos az egész brit futballban, szerintem tizenöten már biztos fel akarták pofozni. Savage mondhatja magáénak a legtöbb kiállítást, ő az az ember, aki alattomosan csíp, rúg, aki nyugodt szívvel fetreng a földön, egyszóval az ellenfelek réme. Szerintem otthon strigulázza, hogy hányan akarták orrba vágni: biztos boldog, hogy már egy világbajnok is a skalpjára áhítozók között van… Lothar Matthäusnak abban igaza van, hogy harciasnak kell lenni, ám én azt nem értem, miért nem előtte szólt a játékosoknak, hiszen mindenki tudhatta, hogy a walesiek milyen futballt játszanak."
Hajdú B. István kint volt a Puskás-stadionban, és látta is, amint a kapitány berohan a pályára.
"Igaz, azt hittem, szétválasztja a küzdő feleket, nem pedig egy végső pofonra készül… Temperamentumos ember, de nem hiszem, hogy neki kellene elégtételt venni. Mindenesetre javasolnám a következő Matthäus–Savage párharcot a Sztárbox keretei közé szorítani…"
A riporter ugyanakkor biztos abban, hogy Lothar Matthäus miatt igen jó a válogatott megítélése, mint ahogyan az sem rossz, hogy magáénak érzi a magyarok ügyét, ezzel a pofonnal is azt fejezte ki, hogy ezzel a válogatottal aztán senki ne merjen packázni – mindezek ellenére a verekedés azért nem illik egy kapitányhoz.
"Remélem, Lothar Matthäus nem haragszik meg rám a kritikáért. Én azonban biztosra megyek: mire ezt elolvassa, már valahol London és La Coruna között leszek…" ---- Eric Cantona 1995. január 25-én, egy kung-fu-rúgással terített le egy nézőt a Manchester United–Crystal Palace mérkőzésen. A francia csatárnak az eset miatt 10 ezer fontot kellet fizetnie, 120 napig közmunkára ítélték, és egy évre eltiltották a futballtól.

George Weah és Jorge Costa az 1996-os, Porto–Milan BEK csoportmérkőzésen kapott össze. A portugál védő a meccsen többször rasszista megjegyzéseket tett, amiért George Weah az orrát törte az öltözőfolyosón. A ghánait hat meccsről tiltották el.

Christoph Daum, a Bayer Leverkusen korábbi mestere rendszeresen balhézott a játékvezetőkkel, a futballistákkal és a sajtó munkatársaival is elfogadhatatlanul viselkedett.

Romáriót edzésen dühítette fel egy szurkoló: a drukker tyúkokat dobált a pályára és szidalmazta a játékost. Nos, a brazil válogatott futballista egy ideig tűrte a trágár szavakat, aztán azonban a néző után eredt, és a lelátón utol is érte, és megverte. ---- Utoljára Zrínyi Miklós prezentált ilyen kirohanást, mint amit Lothar Matthäustól láttunk: jó harmincméteres sprint, egy kis lökdösődés, kitámasztás jobbal, majd megindult a bal… Aztán visszasétált a kispadhoz, és mire a kamerák célba vették, már a nyugalom szobraként nézegette a pályáról levonuló játékosokat – igaz, a feje csaknem szétrobbant a dühtől…
A szurkolók vélekedése megoszlik, hogy helyes volt vagy sem a német edző viselkedése. Mi most azt vizsgáljuk, hogy miként vélekedik boksztudásáról a kapitány.
"Én már korábban is mondtam, nem szeretnék a meccs után történtekkel foglalkozni – fogalmazott Lothar Matthäus. –Maradjunk annyiban, hogy láttam, melyik két játékos között zajlott némi lökdösődés. A magyar válogatott szövetségi kapitányaként ugyanakkor kötelességem megvédeni a futballistákat. Bevallom, magam is idegesebb voltam a kelleténél, de nem támadólag léptem fel. Aztán ahogy a tömegjelenet főszereplőjévé váltam, az egyik walesi játékos egyszerűen meglökött, és én azonnal ráförmedtem, intettem felé, hogy vigyázzon magára, mert ilyesmit senkitől sem tűrök el. Nem ütöttem, egyszerű védekezési reakció volt ez, hadonászás egy kellemetlen szituációban."
Visszavágó februárban – hogy tényleg csak a pályán legyen, arról Lothar Matthäus, Bodnár László és főként Robie Savage tehet a legtöbbet…