Az Öltöző (archív)

Magyar játékost oly ritkán lehet önfeledten dicsérni, és merthogy most itt van az alkalom, ezért az alábbiakban nem fukarkodunk a jelzőkkel. Gera Zoltán, a Ferencváros 18-szoros válogatott támadója tegnap kisétált az Üllői úti pályára, és az ETO ellen mesterhármast elérve, szemet gyönyörködtető játékot bemutatva mosolyt csalt a nézők arcára. Góljai, kiváltképp fejes góljai, élményszámba mentek…"A magyar játékosok küzdenek, kínlódnak, ahelyett, hogy élveznék a futballt…" – nyilatkozta nemrégiben Lothar Matthäus szövetségi kapitány. Nos, Gera Zoltán vasárnapi teljesítményében, triplázásán túl, tán az a legértékesebb, hogy öröm volt nézni, milyen légiesen játszik – a lefújás után erről is beszélgettünk vele az elcsendesedett Fradi-öltözőben. – Az első félidőben olyan egykedvűnek tűnt, hogy az ember azt hitte, valami baja van…– Azt nem mondhatnám, hogy egykedvű voltam, egyszerűen nem szeretem ezeket a délelőtti meccseket – mondta Gera Zoltán. – Nincs jó hangulat. Egy meccs kezdődjön este, játszunk villanyfényben, legyenek jó sokan, mert az az igazi! Manapság már mindent a pénz határoz meg, emiatt néha ilyen furcsa időpontban is pályára kell lépnünk.– És? Ez kínszenvedés?– Nem, de a második gólomig nem is nagyon volt különösebb kedvem a játékhoz. Akkor aztán, amikor befejeltem a labdát, megváltozott a hangulatom, csakúgy, mint a csapaté is, és sokkal könynyedebben vettük már a játékot.– Olyannyira könnyedén, hogy a lefújás előtt akadt egy olyan passzkísérlete, amilyet először Rivaldótól láthattunk…– …ja, amikor a bal lábam mögött akartam jobbal átadni? Nem szórakozásból csináltam, úgy éreztem, ballal nehezebb lenne megoldani a helyzetet. – Mi történt a csapattal? A tavasszal alig rúgtak gólt, most mindjárt négyet…– Az eddigi meccseinken is meg voltak a lehetőségeink, de akkor hibáztunk, én speciel büntetőt is kihagytam, szóval már azokon a mérkőzéseken is lőhettünk volna több gólt. A mai napon csaknem minden összejött. Nem kell ezt túlmagyarázni: ilyen a futball.– Na, persze, ilyen a futball: sorra, másra lövik a mesterhármasokat a labdarúgóink a bajnokikon… Ön éppenséggel most megtette ezt, ám mégsem látom az eufóriát az arcán. – Ez érdekes… Azt hittem, ha eljön ez a nap, sokkal boldogabb leszek, de nem. Persze örülök, hogy három gólt lőttem, ráadásul életemben először bajnokin is sikerült a mesterhármas, hiszen a válogatottban, San Marino ellen már megtörtént ez, de most valahogy nem repkedek. Meglehet, a vasárnap délelőtt az oka. Ilyenkor olyan álmosító minden, nem?