Ebben a meccsben nem sok öröm volt

Hatvan perccel az első hivatalos labdaérintés előtt csak narancssárga felsőben virító fiatalembereket fedeztünk fel a lelátón. Fájdalom, ők nem a sárga és kék színt magukon viselő siófoki vagy a bordó-szürkében pompázó soproni gárda drukkerei, hanem a biztonságért felelős személyek voltak. Fertályórával később aztán kisebbfajta csodának lehettünk szemtanúi: felfedeztük az első drukkert a tribünön. Igaz, sokáig ő sem didergett a széksorok között, amint megpillantotta a hideg sört, valamint forralt bort kínáló lakókocsit, világklasszis futókat idéző sprintet vágott le.
Odabent a székházban egy fokkal jobb volt a helyzet – sőt, nem is egygyel. Ezt jelzi, hogy miközben kint nem csupán a két melegítő kapus, hanem a váratlanul tízfősre duzzadó nézősereg is kesztyűt húzott, a futballisták egy szál gatyában és atlétában készülődtek a nagy meccsre. Tegyük hozzá, akadt, aki másképp melegített: az alapszakaszt követően a felsőházi folytatásra pályázó vendéggárda kispadra ültetett futballistái jókedvűen kávézgattak. Többek között az csalt mosolyt az arcukra, ahogyan szerb-montenegrói légióstársuk, Bojan Lazics kérte a koffeintartalmú italt: "Lecci, ket kockácukrot tedzsel bele…"
Ami azt illeti, a kezdésre másfélezresre dagadó publikumnak sem ártott volna a kávé az első félidőben, tudniillik, félő volt, hogy a "játék" láttán elalszanak a szurkolók. Bár minden tiszteletünk a két lelkes együttesé, de azt kell mondani, egy sakkpartiban ezerszer több izgalom van, mint volt itt 45 perc alatt. Holott olyan biztatóan kezdődött ez az este: a kivonuláskor felharsanó indulóból megtudhattuk, hogy "…csak egy csapat van, amely mindenkinél jobb", és ez persze a siófoki, míg a látogatók trénere, Dajka László azt súgta meg bizalmasan az újságírónak, hogy "…amit csinál a Balaton FC, azt kiválóan csinálja, de mi ezt akarjuk elrontani". Végül is igaza lett az edzőnek: kétségkívül elrontották a rivális játékát…
Szépen kérjük, higgyék el nekünk, eszünk ágában sincs bántani a pályára lépőket, ám amit az első felvonásban nyújtottak, az egyenlő volt az eredményjelző táblán is megjelenő nagy nullával. Nem is eggyel, kettővel… Kis ízelítő a mi munkánkból: a sajtópáholyban helyet foglaló kollégákkal ez idő tájt azon tanakodtunk, miként lehetne jót kreálni ebből a rossz öszszecsapásból. Nos, hiába voltunk heten, mint a gonoszok vagy mint a Hófehérkét körülrajongó törpék, elfogadható ötlete egyikünknek sem akadt. Jellemző, hogy az egyik bulvárlapot tudósító szomszédunk teljesen üresen hagyta azt a rovatot, amelyben a helyzeteket kívánta lejegyezni. Mi kettővel vertük: felvéstünk egy jó beadást, illetve egy mellészálló, a soproni kapu helyett a siófoki labdaszedőket veszélyeztető lövést…
A játékrészt lezáró hármas sípszónál viszont egyöntetűen így sóhajtottunk fel: bár csak most kellene 60 perccel előbbre állítani az órát…
A szünetben váratlan reklámkampányba fogtak a siófokiak: a futballal éppen torkig lévő drukkerek számára hirdették meg a zalaegerszegi túrát. Bár nem kaptunk arról információt, hogy hányan jelentkeztek a kirándulásra, ha ott melegében bárki is regisztráltatta magát, annak ezennel felajánljuk, kifizetjük útiköltségeit…
És ha már utazás: ha már több órán át buszoztak, a folytatásban nagyobb sebességre váltottak a soproniak. No, nem léptek rá nagyon a gázra, üresből előbb egyesbe, majd a 65. perc tájékán kettesbe kapcsoltak. Lám, ez három gólszerzési lehetőségben jelentkezett, ám Csernyánszki Norbertnek mindössze egyszer kellett hárítania, hiszen a másik két alkalommal pontatlanul céloztak a vendégek. Azt ellenben nehéz volt eldönteni, hogy odaát a másik kapuban Hajdu Attila hogyan élte meg a történteket: irigyelte-e kollégáját, hogy legalább neki akad izgulnivalója, vagy nyugodtan, igaz, a megfázástól tartva vacogta végig a második félidőt.
Az utolsó percben a siófoki aszszonykórus még rázendített a "Támadás!" rigmusra, de szerintünk ezzel csak azt bizonyították, hogy remek humorérzékkel dicsekedhetnek… ---- 14. perc: Pintér ugratta ki Grószt a jobbösszekötő helyén. A soproni játékos átvette a labdát, tolt rajta egyet az alapvonal felé, majd középre ívelte azt. A mélységből érkező Tóth Mihály elől azonban a nagyszerű ütemben becsúszó Hegedűs szögletre tudta menteni a labdát.
36. perc: Sipeki passzolta a labdát a jobb oldalon megiramodó Mészáros elé. A siófoki középpályás Pető mellett a kapu felé indult, és 20 méterről jobbal lőtte meg azt. A labda azonban egy méterrel Hajdu kapuja mellett hagyta el a játékteret.
49. perc: Vörös rúghatott szabadrúgást a balösszekötő helyéről, 35 méterre a soproni kaputól. A becsavart a labdát a visszahúzódó Tóth Mihály úgy fejelte szögletre a soproni védők elől, hogy az csak néhány centivel suhant el a keresztléc felett.
62. perc: Tóth Mihály indult meg a labdával a Balaton FC kapuja felé, és a keresztbe futó Sira elé passzolta azt. A soproni cserejátékos lefutotta védőjét, és a tizenhatos bal sarkánál eltolta a labdát a rossz ütemben kilépő Csernyánszki mellett. A labda azonban a vizes talajon megcsúszott, és így Sira 13 méterről, kissé kisodródva, jobbal az üresen álló kapu mellé passzolta azt.
71. perc: Huszti végzett el szabadrúgást a siófoki térfél közepének bal oldaláról. A nagy erővel megrúgott labdát a tizenhatos vonalától sprintelő Bagoly fejelte kapura, nyolc méteres fejese után azonban pont telibe találta a labdával a kapu közepében álló Csernyánszkit, aki másodszorra aztán a mellére fogta azt.
72. perc: Huszti szerzett labdát a soproni tizenhatos előterében. Első lövése után még Petőről kipattant a labda, ám az ismét a soproni támadó elé került, aki másodszorra akadálytalanul tudott kapura lőni. A 17 méterről, középről leadott ballábas lövést követően azonban centikkel a siófoki kapu bal kapufája mellé szállt a labda.
85. perc: Györök adta be a labdát a soproni tizenhatos bal sarkánál. A beívelt labdát a tizenegyes ponton felugró Bajevszki a kapu fölé csúsztatta. ---- Siófokon megszokhattuk már, hogy okos kezdeményezésekkel próbálják támogatni a futballcéget. Íme a legújabb: a Balaton környéki települések polgármesterei minden hazai bajnoki előtt összejönnek, és persze a Csertői Aurél vezette csapat remekléséről beszélgetnek. A fogadásnak házigazdája is akad, mégpedig mindig az az elöljáró, aki aztán a mérkőzés kezdőrúgását is elvégzi. A Sopron elleni találkozó nyitányaként ily módon Szántód első embere, Karabinszky Gyula rúghatott egyet a labdába.


Álljon itt egy csokor a negatívumokról, tessenek válogatni: az elismerésre méltóan szereplő Balaton FC hazai fellépésére mindössze 1500-an voltak kíváncsiak; az első félidő úgy telt el, hogy egyetlen egy kapuralövést sem láttunk; a játékvezető ítéleteit nemcsak a felnőttek, hanem egy-két gyerek is nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kommentálta. Mivel kevés nézőhöz és rossz játékhoz másutt is volt szerencsénk, ami minket illet, a csúnyán beszélő kissrácok miatt vagyunk a legszomorúbbak. ---- Hamarosan piacra kerülhet a siófoki futballegylet történetét feldolgozó kiadvány. Noha mifelénk kétségkívül kiscsapatnak számít az egykori Bányász, dicsőséges fejezetekből aligha lesz hiány. Lehet emlékezni a kupagyőztes gárdára 1988-ból (Onhausz Tibor és társai második ligás együttesként nyújtottak elsőosztályú produkciót a sorozatban), akad olyan társaság is, amely még az élvonalbeli tabellát is vezette (fájdalom, a végére nemcsak az aranyéremről, hanem a dobogóról is lecsúszott), és persze néhány oldal jár majd a 2002-ben a feljutást kiharcoló alakulatnak is.
A két évvel ezelőtti keretből mára nem sokan maradtak meg. Váltás volt a kispadon is – Csank János helyét ugyebár Csertői Aurél foglalta el –, és írhatnánk azt is, hogy az Újpestre távozott Sallói István búcsúja után a klubigazgatói székben is új ember ül; csakhogy az elöljáró téli búcsúja óta még nem neveztek ki eddig senkit erre a tisztségre. Persze ehelyütt nem ez a lényeg, hanem az, hogy a siófoki tervek szerint az idei szerepléssel még bővítenék a legszebb esztendők címet viselő fejezetet.
Gyanítható, a nyomda által sürgetett szerző sem bánná, ha az utolsó pillanatban hozzá kellene írnia a műhöz…