Akinek a lábnyoma is érték

Az ünnepségsorozat szervezői kiállítást rendeztek a Madách Imre Művelődési Központban, és ott az évszázad alatt összegyűjtött relikviák, a sikerre emlékeztető trófeák – közte az 1994-es bajnoki címre emlékeztető érmek és tablók – és természetesen a futballcsapat életéről készült fényképek is láthatók még ebben a hónapban is. Külön sarkot érdemelt itt Nagy Tibor, akinek a neve szinte egybeforrt a város labdarúgásával: 1987 januárjában lépte át először az első csapat öltözőjének küszöbét, és féléves indonéziai légióskodástól eltekintve immár 17 éve jóban-rosszban kitart a klub mellett. A 352 első osztályú mérkőzés, valamint a 17 válogatottság (ő volt a váci futball első válogatottja) méltán emelte őt a váci labdarúgás halhatatlanjai közé, nem véletlen, hogy ezt a város kitüntetéssel honorálta.

Van benne némi keserűség

– A váci stadionba belépő szurkolónak azonnal szemet szúr a klubház oldalán található dicsőségfal, amelynek oldalán ott díszeleg az ön talplenyomata is. Ezért is meglepő, hogy önre, a váci futball egyik emblematikus figurájára, egyelőre csak utánpótlásedzőként számítanak.
– Úgy érzem, tizenhét év alatt méltóképpen szolgáltam a klubot, mégis van bennem némi keserűség, hiszen valóban az edzői szakma szamárlétrájának alsó fokáról kellett elindulnom – mondta Nagy Tibor. – Pályafutásom alatt mindvégig kiváló edzőkkel dolgoztam, akiktől rengeteget tanultam, és háromszázötvenkét élvonalbeli meccs tapasztalatával a hátam mögött nyugodtan kijelenthetem, hogy nagyobb feladatok elvégzésére is képesnek tartom magam.
– Nagy feladatokról beszél. Nos, gondolom, többen szívesen látnák az első csapat kispadján.
– Lehet, hogy így van, de önmagában ez nem elég… Néhány évvel ezelőtt az NB III-ban játszott a csapat Haász Sándor irányítása alatt. A bajnokság hajrájában távozott a mester, és az utolsó tíz fordulóban engem bíztak meg az együttes irányításával. A tavalyi bajnokságban pedig Kovács Ervin munkáját segítettem pályaedzőként. A feladataimat becsülettel elvégeztem, de egyik alkalommal sem véglegesítettek az első csapatnál, hanem újra az egyik utánpótlásnál találtam magam. Most azonban látok valamiféle reménysugarat, ugyanis egy francia befektetőcsoport szerepet vállalna a váci labdarúgásban.

1/2. rész
2/2. rész: Megérkezett a megmentő