Matáv: átirányítva Debrecenbe

"Na, kérem szépen álljon meg a menet! Hová, hová azokkal a dobverőkkel? A dobot még csak-csak bevihetik, de az a dobverő, az bizony itt marad nálam, mert a végén még leszúrnak vele valakit…"Jött a nép, nagy-nagy lelkesen a káposztásmegyeri csarnokba, érkeztek szép számmal Kispestről, Angyalföldről, de Szombathelyről, sőt Sopronból is. Ez a langymeleg januári vasárnap 2004-ben először izgalmi állapotba hozhatta a műfűves torna 3. selejtezőkörében résztvevő csapatok szurkolóit, akik ennek megfelelően készültek a nagy eseményre. A kapuban aztán a szigorú rendezők megálljt parancsoltak, és meghökkentő módon elkoboztak néhány dobverőt. Hogy miért éppen ez jelentett számukra veszélyt, az nagy kérdés, mindenestre a hangzavar így is óriási volt, amikor megkezdődött délután három órakor az első találkozó. Érdemes volt körülnézni a lelátón is, hiszen sok-sok ismert arc bukkant fel. Volt, aki kíváncsiságból jött, volt, akit a szakmai alázat vezérelt ide. Pintér Attila, a Ferencváros vezetőedzője talán egy kicsit a Sopronnak is drukkolt (az ember nem felejti el honnan jött…), ám az új Fradi-tréner gyaníthatóan kíváncsi volt az arany Ászok Liga tavaszi nagypályás meccsein is rivális Sopron, no meg a Haladás teljesítményére. Mindenesetre sokan odamentek hozzá, arról érdeklődve, milyen lesz a zöld-fehér csapat, és a szakvezető bizony most keményen fogalmazott: "Rengeteget dolgozunk, és csak akkor lesz meg ennek az eredménye, ha mindenki beáll a sorba. Akkor lesz majd nagy és erős Fradi, akkor tud majd kilépni a nagy magyar szürkeségből, ha a játékosok megértik, hogy alázattal kell a futballhoz közelíteniük. Eddig pozitív a kép, ami kialakult bennem, de azt sem tagadhatom, hogy néhány játékosommal már most elbeszélgettem. Úgy tűnik, nem mindenki érzi át a jelentőségét annak, mit jelent a Ferencvárosban futballozni, de majd teszek arról, hogy ne csak kilencvenöt, hanem százszázalékban elégedett lehessek…"No, de ez a vasárnap nem a Fradiról szólt, sokkal inkább a Sopronról és a Szombathelyről. A két élvonalbeli csapat a kispesti és angyalföldi szurkolók rigmusai közepette jutottak el a fináléig, hogy eldöntse, ki távozik boldogabban a fővárosból. Persze, e döntő találkozóig még történt egy és más: kezdésként a Haladás győzte le a fiatal játékosokból álló Honvédot, izgalmas csata volt, zengett-zúgott az aréna; aztán jött a Vasas, nagy szurkolói támogatásától vezérelve, ám az angyalföldiek meghatározó játékosaik nélkül csak döntetlenre voltak képesek. A drukkerek, persze, kíváncsiak lettek volna új fiúkra is, így például szívesen nézték volna Miriuta Vasile debütálását, ám a kopasz középpályás hiába edz a Bozsik-stadionban, a kispesti gárdát a tartozásai miatt kizárták az átigazolásból. Ami pedig a Vasast illeti: a piros-kékektől nem csupán az alapemberek hiányoztak, de az új arcok is, pedig Vancsa Miklós ügyvezető igazgató szinte a nap huszonnégy órájában tárgyal és egyeztet, ám még várni kell az erősítésre. Molnár Zoltán az MTK hátvédje mindenestre ma talán már csatlakozhat a Vasashoz. A fővárosi NB I B-s csapatok gondjával-bajával mindenesetre nem foglalkozott a Sopron, no meg a Haladás sem. Mindkét gárda tetszetős futballal rukkolt ki, a műfüvön gyors akciók és látványos gólok "repítették őket" az utolsó találkozóig, és így persze ment a nagy számolgatás az utolsó kör előtt, hogy akkor a Vasas, a Szombathely vagy a Sopron jut be a debreceni fináléba. Végül a Sopron remekül futballozva diadalmaskodott, és a csapat új edzője, Dajka László elbüszkélkedhet azzal, hogy együttese a főváros érintésével meg sem áll Debrecenig, a döntőig.A klub vezetőivel 2003 karácsonyán megállapodó Dajka László hivatalosan a vasárnapi teremtornán mutatkozott be a soproni együttes élén. Fölöttébb sikeresen, tegyük hozzá, hiszen a Matáv csoportelsőként, azaz a debreceni finálé egyik résztvevőjeként utazhatott haza, így persze hogy egy elégedett tréner nyilatkozott a selejtező végén:
– Végig fegyelmezetten és szervezetten futballoztunk, úgy érzem, továbbjutásunk megérdemelt. A hangulat nagyon tetszett, bízom benne, hogy a döntőben is ehhez hasonló atmoszférában játszhatunk. Mi mást mondhatnék még: örülök a sikeres debütálásnak.

Hogy a futball mifelénk is lehet családi esemény, azt a Zavadszky família bizonyította. Az MTK középpályása ugyanis két tüneményes fiával, Norberttel és Rolanddal, az ötödik születésnapját februárban ünneplő ikerpárral látogatott ki a káposztásmegyeri csarnokba. Nem féltette a vad szurkolóktól a gyerekeit? – kérdeztük Zavadszky Gábort:
– Bajnoki mérkőzéseken nemegyszer voltak már a srácok, de teremtornára először hoztam ki őket. Amúgy nem győzöm kapkodni a fejem, hol a pályát, hol a gyerekeket figyelem, mi tagadás, itt nehezebb vigyázni rájuk. Sebaj, a lényeg, hogy jól szórakoznak, és legalább az édesanyjuk is pihen közben egy kicsit. És hogy kinek

Csakúgy, mint az ősszel, ezen a januári vasárnapon is hadilábon állt a góllövéssel a Haladás. A szombathelyi elöljárók talán ezért is döntöttek úgy a télen, hogy a február végén esedékes rajtig megerősítik a csapatot, annak is a támadósorát. Mire lesz képes az új csapat? – kérdeztük Bozsik Péter szakmai igazgatót:
– Nem túlzás kijelenteni: ennek a garnitúrának most már biztosan bent kell maradnia az élvonalban. Az eddigi igazolásokkal már elégedett lehetek, ám a pontot azzal tehetjük fel az i-re, ha Illés Bélát is sikerülne a Lombardhoz csábítani. Azt hiszem, hogy a rutinos játékos megszerzése, új lendületet adhatna a szombathelyi futballnak. A vezetőink még nem tettek le a szerződtetéséről, ami engem illet, minden bizonnyal tudnék neki helyet szorítani a kezdőben…szurkolnak? Meglehet, kissé elfogultak, de csakis nekem…