A lógásnak nincs értelme

– Habár éppen az Inter–Perugia meccset nézem a televízióban, közben beszélgethetünk – mondta vasárnap délután az első élvonalbeli idényét maga mögött tudó Nagy Tamás.
– Szakszemmel vagy szurkolóként?
– Az olasz futball szerelmeseként. Egyébként Fabio Capello óta a Milanért szorítok.
– Vagy úgy: egy csapat legyen piros és fekete, áthatolhatatlan védelemmel!
– Maradjunk annyiban, hogy a védekezés roppant fontos. Pécsett is. A PMFC-vel a bajnokság eddigi szakaszában igyekeztünk ennek megfelelően futballozni: öt mérkőzésen nem kaptunk gólt, és csupán az előttünk álló együttesek védekeztek nálunk hatékonyabban. Ellenben a támadójátékunk nem az igazi. Mindig is hangoztattam, Horváth Gyulánál kevesen képesek jobban játszani a mélységi belső ék pozíciójában, visszajön labdákért, lefordul, passzol. Ha lenne mellette egy igazi befejező csatár, sokkal előrébb tartanánk.
– De nincs…
– Most még nincs. A télen alighanem négy-öt játékos távozik – némelyiküket kölcsönadjuk, másoktól végleg megválunk –, és helyükre szeretnénk két-három olyan labdarúgót igazolni, akire a kezdőcsapatban számíthatok.
– Szóval, a védelem fontos, ezt már tudjuk, a csatárjáték lesz jobb, ezt is, azt azonban még nem, hogy mitől ötödik a Pécs?
– Az itt szereplő futballistákban korántsem szokványos a bizonyítási vágy, sokuknak ez az első szezonja az élvonalban. Ráadásul – jóllehet a másodosztályú elsőségünket nem lehet kézlegyintéssel elintézni – az élvonal nagy klubjai előre elkönyvelték ellenünk a győzelmet. Jómagam egyáltalán nem tulajdonítok nagy jelentőséget jelenlegi helyezésünknek, van még hátra hat forduló az alapszakaszból, és a lényeg az, hogy annak befejeztével is legalább ilyen előkelő helyen álljunk.
– Köztudomású önről, szigorú és szuggesztív ember. Ám ez nem mindig előny, főleg Magyarországon nem, ahol a játékosok nem szeretik, ha nem az övék az utolsó szó.
– Van stílusom, ez kétségtelen, egyesek nehezen viselik, ám az, aki velem dolgozik, előbb-utóbb rájön, nem azért jártatom a számat, hogy idegesítsem, hanem azért, mert minden idegszálammal a csapat érdekeit szolgálom. Bevallom, nem kedvelem az egyénieskedő labdarúgókat. Nem kedvelem annak ellenére sem, hogy én is az voltam. Csakhogy tanultam a hibámból, és azt szeretném, ha a játékosaim ne a saját bőrükön, inkább tőlem tanuljanak, ezért maximális erőfeszítéssel kézben tartom a gárdát. Amikor Svájcban futballoztam, az edző öt órára hirdetett edzést, nekünk fél ötkor már a pályán kellett melegítenünk, ő pontban ötkor megjelent, és elkezdte vezényelni a tréninget. Én fél órával előtte bemegyek az öltözőbe, elmondom, mit csinálunk majd odakint, beszélek a hét végi meccsről és még sok mindenről. Szeretném elérni, hogy átragadjon a futballistáimra a szemléletem, megkönnyítve így a dolgukat. Sajnos – főleg a fiatalabbak – néha félreértenek, de idővel ők is belátják, értük teszem, amit teszek. A játékos-pályafutás olyan rövid, hogy azon végigmenni csak hibátlanul érdemes. Ilyenkor elgondolkodom: bár engem piszkáltak volna ennyit!
– A nyáron csapatra való játékos érkezett Pécsre, sokan először dolgoznak együtt önnel. Konfliktusok?
– Nem volt, mert leszögeztem, engem nem érdekel, ki honnan jött, kizárólag az a fontos: az illető tud, vagy nem tud. Itt meg kell dolgozni azért, hogy alapember lehessen valakiből. És e tétel helyességét tökéletesen igazolta Csedomir Pavicsevics, Németh Gábor meg Szabados József.
– Meg kell vallanom, sokan nagy reményeket fűznek Nagy Tamáshoz. Na, meg Csertői Aurélhez, a Balaton vezetőedzőjéhez, valamint Pintér Attilához, a Matáv Sopron edzőjéhez. Jelentősebb élvonalbeli tapasztalat nélkül mind figyelemre méltóan teljesítenek az együttesükkel. Ezzel szemben a Zalaegerszeg, a Győr és az Újpest várakozáson alul teljesít. Mit gondol erről?
– Fogalmam sincs arról, másutt mi zajlik a háttérben, és bizonyos klubok miért kerültek olyan helyzetbe, amilyenbe… Az viszont biztos, hogy anyagi biztonság híján a Pécs nem jutott volna idáig. Nálunk nincsenek arcpirító fizetések, a játékosok abszolút átlagos jövedelmet vesznek fel, ám azt időben megkapják. A klub pénze a bajnoki cím elnyeréséhez kevés, ám ahhoz tökéletesen elegendő, hogy konkrét célért küzdjünk, sőt egy kicsit túlteljesítsünk…