Kuttor Attila fejes gólja döntött

Az ellentét kibékíthetetlen, ez most már nyilvánvaló. Eddig csak az "Elég volt!” transzparenssel, no meg néhány rigmussal tiltakoztak, ám az elmúlt éjszakán ennél sokkal több történt.
Néhány ifjú bejutott az Üllői úti stadionba, és a Nagyvárad tér felőli kapu mögötti szektorban, ott, ahol az ultrák szurkolnak, nem kevés munkával úgy kenték le fehér festékkel a zöld székeket, hogy azokból a "Szeiler, takarodj” felirat rajzolódott ki. Képzelhetik, a reggel a stadionba álmosan kibandukoló pályamunkások arckifejezését. Nem volt mit tenni, a tiltakozók művét el kellett tüntetni, és ezt úgy oldották meg, hogy ezeknek az üléseknek a többségét a pályamunkások letörték, kiemelték a helyéről. A feliratból a meccsre nem látszott semmi…
Aztán elérkezett a szombat délután, és öt óra előtt néhány perccel ünnepire váltott a hangulat (már persze, ha ilyen körülmények, és ennyire kevés néző előtt lehet ezt a szót használni…), hiszen a pálya közepén egyszer csak megjelent egy igazi fradista, korának meghatározó labdarúgója, Rákosi Gyula, aki virágcsokrot adott a kétszázadik első osztályú meccsén pályára lépő Dragóner Attilának, valamint taps köszöntötte az aktív pályafutásától ezen a napon búcsúzó, jellegzetes mozgású Kiss Béla játékvezetőt.
Aztán elkezdődött a meccs, ám arról túl sok mindent nem lehet írni. Az a kevés néző, aki mindenszentek napján a Fradi meccsét választotta szórakozás gyanánt, sok-sok füttyel jelezte, hogy nem tetszik neki, amit lát. A Ferencváros meglehetősen körülményesen szőtte támadásait, a zöldek csak ritkán jutottak el a vendégek tizenhatosán belülre, így fordulhatott elő, hogy eltelt 45 perc igazi hazai helyzet nélkül. A Balaton FC ez idő alatt pontosan azt tette, amit egy kiscsapat tehet az Üllői úti stadionban. Alaposan megszervezte a védekezését, és ha a helyzet úgy hozta, ellentámadásokkal operált. Egy ilyen kósza akció végén az előrehúzódó Kuttor Attila fejelt a házigazdák kapujába, még jobban felbosszantva a drukkereket. A Fradit ellenben nem paprikázta fel különösebben a bekapott gól. Mentek előre a zöld-fehérek, hiszen tudták, hogy végül is ez a dolguk, de az akciókba rengeteg hiba csúszott. Különösen Leandro hibázott sokat, akinek kiabálták is teli torokból, hogy "műbrazil”, ám a helyzet ettől sem lett jobb. Tököli Attila és Gera Zoltán ritkán jutott szóhoz a nagy erőkkel védekező siófokiak szorításában, pedig egyértelműnek tűnt, hogy a körülményes FTC csak egyéni megoldásból egyenlíthet. Ám Gera és Tököli cselei elakadtak a balatoni gátban. Így aztán füttyszó kísérte az öltözőbe a ferencvárosiakat.

A második félidőben fokozta a tempót a Fradi. Igaz, az első játékrész iramához képest ez nem volt nagy művészet. A zöld-fehérek megpróbáltak villámgyorsan egyenlíteni, ám ez talán ezen a napon akkor sem sikerült volna, ha Kiss Béla játékvezető saját búcsúmeccsét mondjuk éjfélkor fújja le… Egyszerűen érthetetlen volt a Ferencváros szurkolói számára, hogy csapatuk három nap alatt miként tudott ennyire visszaesni. Szerdán az MTK elleni kupameccsen jól ment a zöldeknek, értékes sikert arattak a Hungária körúton, aztán eljött a szombat, és mintha nem is ugyanaz a csapat lett volna a pályán. Csoda-e, ha a drukkerek megint csak kombinálni kezdtek, hiszen az előző idényben az akkor még Siófok néven játszó csapat már megtréfálta az Üllői úton játszó FTC-t, és bizony sokan mondták akkor, hogy a tippmix hatással lehetett a Fradi teljesítményére. Ez a mondat azt sugallta akkoriban, hogy lehettek olyanok, akik jól jártak és sokat kerestek a Fradi vereségével. Erre tessék, most megint jött a Balaton FC, és újra diadalmaskodott a fővárosban…
De mi ne keressünk ilyen összefüggéseket. Maradjunk inkább a pályán, és bízzunk abban, hogy valóban ott dőlnek el a fontos dolgok a magyar bajnokságban. A Ferencváros formán kívül játszott, ám még így is meglett volna a lehetősége, hogy pontot szerezzen ezen a szombaton (és megúszsza idei első hazai vereségét). Ám még a hosszabításban is kimaradtak a lehetőségek, hadd legyen még boszszúsabb az amúgy is dühödt közönség. A Balaton FC előtt viszont le a kalappal, hiszen ebben a bajnokságban sokadik bravúros meccsét játssza. Erre aztán már a legpesszimistábbak sem mondhatják, hogy ez a véletlen műve. Sallói István klubigazgató nyáron pénz és támogatók után rohangált, most viszont a játékosai futnak sokat és nagy-nagy lelkesedéssel, és ezzel aztán pótolják is a tudásbeli különbséget.
Egyértelmű: ez a jövő útja a magyar futballban. Kevés pénzből, már-már amatőr szinten, lelkes futballistákat alkalmazni, akik örülnek, hogy szerelést és fizetést kapnak. Cserében aztán legyőzik az Üllői úton indiszponáltan játszó Ferencvárost…

Percről percre
15. perc: Lipcsei játszott Gera felé jobbra a siófoki térfél közepén. A támadó átlépte a labdát, így az az oldalvonalnál futó Kriston elé került. A középpályás centerezése után László még beleért a labdába, így Csernyánszkinak volt ideje felkapni azt.
18. perc: Virág rövid szóló végén a balösszekötő helyéről, 23 méterről jobbal lőtt, a labda egy méterrel süvített el a bal kapufa mellett.
26. perc: Kriston kezezéséért járt a szabadrúgás a Balaton FC-nek a bal oldalról, 25 méterre az alapvonaltól. Vörös ívelt középre, Kuttor a kapunak háttal hét méterről megcsúsztatta a labdát, és az Szűcs kapujának bal felső sarkában kötött ki.
0–1
29. perc: Zováth átadásából Leandro fordulhatott kapura. A ferencvárosi szélső némi pozíciókeresés végén középről, 21 méterről ballal lőtt, Csernyánszki sasszézva kísérte ki a bal alsó sarok mellett egy méterrel elguruló labdát.
50. perc: Sallai buktatta Gerát 24 méterre Csernyánszki kapujától. A szabadrúgásból Lipcsei jobbal alig lőtte a bal kapufa mellé a labdát.
52. perc: Leandro végzett el gyorsan egy szabadrúgást a bal oldalon a felezővonaltól, és a szélen megiramodó Tököli elé emelte a labdát. A csatár Juhár Tamás szorításában az alapvonalig futott, majd laposan középre játszott, ám Csernyánszki előrevetődve megszerezte a labdát az érkező Penksa elől.
57. perc: Kriston, Gera volt a labda útja. Utóbbi a vendégek tizenhatosának előteréből próbált a védők mögé emelni, ám Radics belefejelt a labdába, amit heves pozícióharc végén Tököli az ötös jobb oldali sarkától Penksa elé csúsztatott. A szlovák légiós estében, ballal, hat méterről a bal alsó sarok mellé lőtte a labdát.
70. perc: Sasu fordult le Kuttorról a jobb szélen. Rövid vágta után laposan keresztbe gurított a siófoki tizenhatos előtt, Penksa ballal hosszan tette maga elé a labdát, majd jobbal, középről, 17 méterről a jobb alsó sarok mellé lőtt.
75. perc: Tököli visszahúzását követően Gera rúghatott szabadrúgást 23 méterről, középről. Első jobblábas kísérlete után a labda a sorfalról levágódott, igaz, éppen elé, így egy igazítás után, 19 méterről, ballal újra lövéssel próbálkozott, ám Csernyánszki balra dőlve biztosan öltelte magához a labdát a bal alsó sarok előtt.

Mestermérleg

GARAMI JÓZSEF a Ferencváros szakmai igazgatója:
Csapatom végigtámadta a mérkőzést, ám a siófokiak jól megszervezték védekezésüket. Utolsó passzaink nem sikerültek, helyzeteinket kihagytuk. A második félidőben daráltunk, hajtottunk, de semmi nem jött össze.

CSERTÔI AURÉL a Balaton FC vezetőedzője:
Védekezésben együttesem a maximumot nyújtotta. Stílusunkat nagyban meghatározta az ellenfél játéka, hiszen a Fradi ránk kényszerítette a rombolást. Egy pontrúgás után eredményesek tudtunk lenni, és összességében ennyivel jobbak voltunk ellenfelünknél.

Fény és árnyék

Játékvezető ritkán kerül ebbe a rovatba, ám Kiss Béla megérdemli, hogy most itt írjunk róla. A rosszmájúak szerint azért, mert "végre abbahagyta a bíráskodást”, ám Kiss igazi sportember, aki igyekezett tisztességgel végezni a munkáját. Hibázott, bizonyára olykor hibázott is, de nem hagy maga után olyan nyomokat, hogy bárki megkérdőjelezze a tisztességét. Ezen a mecscsen fújta utoljára a sípot.

A Ferencváros vezetői csinálhatnak úgy, mintha minden rendben lenne. Nem kell tudomást venniük a hónapok óta kifeszített "Elég volt!” transzparensről, és azt sem kell komolyan venniük, hogy péntekről szombatra virradó éjszaka egy rejtélyes partizánakcióval fejezték ki nemtetszésüket a drukkerek. S azt sem muszáj intő jelként felfogniuk, hogy hétről-hétre kevesen ülnek az Üllői úti stadion lelátóin. Ám, ha semmiről sem vesznek tudomást, az olyan mintha homokba dugnák a fejüket…