Nem csak a pénz számít

Az időszakos kivonulás ellenére a problémák megmaradtak, csakúgy, mint a vereségek. Következett Demján Sándor ligaelnök lemondása, és Tarsoly Csaba ideiglenes kinevezése után a HLSZ főtitkára úgy érezte, véleményt kell nyilvánítania a profi labdarúgókat érintő kérdések kapcsán.
– Sok meglepő esemény történt az elmúlt hetekben a Magyar Labdarúgóliga környékén: átmenetileg az a Tarsoly Csaba lett a főnök, akinek csapata, a Győri ETO a Quaestor érkezése óta eredményességben messze elmarad a régi sikerektől – kezdte Horváth Gábor. – Abba nem szeretnék beleszólni, hogy saját együttesét miként irányítja, ám azért mint ideiglenesen megbízott ligaelnök, tőle erős kijelentés volt, hogy sürgető ügy a labdarúgók fizetésének felére csökkentése.
– Ugye, tudja, hogy a közvélemény nem ellenezné e lépést, mondván: a jelenkorban látható teljesítményért semmi sem jár?
– Nézze, mivel Tarsoly Csaba nem hosszú távra lett megválasztva, most nem nagyot kellene robbantania, inkább a meglévő kritikus ügyeket rendeznie. A majdani, véglegesen kinevezett elnök nevében nem vállalhat ilyen kötelezettséget. Mert miről is van itt szó? Az aláírt és érvényes szerződések semmibe vételéről, amely mérhetetlen károkat okozhat.
– Tegyük hozzá: Tarsoly Csaba ezen ötlete nem ligaelnöki kinevezésekor fogant, hanem már az első osztályú ligatanács vezetőjeként is kezdeményezte a bércsökkentést.
– Sőt, Muszbek Mihály távozása és Szieben László érkezte után nem sokkal a hírek szerint született egy, a nyilvánosság elé nem tárt határozat, amely szerint a klubvezetőknek húsz, esetleg harminc százalékkal le kell venniük a játékosok járandóságát.
– Még egyszer megjegyezném: ez szimpatikus döntésnek tetszhet.
– A probléma viszont az, hogy e szerződések jelenleg is érvényben vannak, sőt, talán még versenyjogi szabályokat is sért a határozat. Közös megegyezéssel meg lehet próbálni módosítani, majd amikor hosszabbításra kerül sor, olyan összegben állapodnak meg a felek, amilyenben tudnak. Onnantól kezdve semmi problémánk nem lenne.
– Szeptemberben a liga nyilvánosság elé tárt statisztikái alapján kiderült, hogy az élvonalban átlagosan hétszázhatvanhétezer forintot keresnek a labdarúgók. Ön reálisnak tartja ezért a teljesítményért a háromnegyedmillió forintnál is nagyobb havi keresetet?
– Nem. Csakhogy legjobb tudomásom szerint ilyen pénzeket nem keresnek a labdarúgók, legalábbis átlagban biztosan nem. Csupán sejtésem lehet, hogyan jött ki ez a végeredmény. Enynyit abban az esetben kereshetnének a játékosok, ha minden csapat veretlenül nyerne bajnokságot, és minden játékos megkapná a pontprémiumot. Arról nem is beszélve, hogy sok helyütt október környékén már a fizetés is problémát okoz. Na, ezt a problémát például sokkal fontosabb lenne kezelni…
– Azért ez többnyire a klubtulajdonosok dolga, és nem a ligáé.
– Viszont a bajnokságra elvileg csak azok a gazdasági társaságok nevezhetnek, amelyek a költségvetésükhöz mérten kellő pénzügyi fedezettel rendelkeznek. Kérdem én, milyen vizsgálat és átvilágítás zajlik az MLL-ben, ha novemberre rengeteg helyen elfogy a pénz?
– Hogy ez a helyzet ne álljon elő, talán ezért szeretnének fizetéseket csökkenteni az elöljárók. Az új szituációban akár márciusig is kihúzhatnák a klubok.
– A következő szerződéskötéskor olyan összeget harcolnak ki maguknak a klubok és a játékosok, amilyenben meg tudnak egyezni.
– Ön szerint reálisak a keresetek?
– A HLSZ főtitkáraként már hangoztattam, hozzánk be lehet jönni, le lehet másolni a szerződéseket, s nyilvánosságra hozzuk azokat. Szerintem többségében nem túlzóak a számadatok, persze, vannak kiugróan magas keresetek. De mondja meg, egy húszesztendős tehetségre nem éri meg valamivel nagyobb összeget áldozni, ha később visszahozza az árát? Ez egy olyan üzlet, amelyet utólag kell eldönteni, sikeres volt-e. Amúgy elhiheti, ha a másodosztályban valaki két hónapig nem kap fizetést, túlzás nélkül megélhetési gondjai lehetnek. (Mint például Diósgyőrött – a szerk.) Arról nem is beszélve, hogy a liga kasszájába ilyen esetekben kétszázezer forint plusz áfát kell befizetni, hogy tárgyalják az ügyet, és van, aki ezt nem tudja megtenni…
– Megítélése szerint mennyi pénzt érdemelnének a labdarúgók?
– Az általunk ajánlott kollektív szerződéstervezet már egy ideje a liga asztalán van. Ebben azt javasoljuk, a játékosok kapjanak alapfizetést, amelyből munkájukat maradéktalanul el tudják végezni és a családfenntartás sem okozhat problémát. Ezenkívül legyen prémium, attól függően, egy-egy klub menynyit engedhet meg magának, és legyen úgymond nézőszám-részesedés is, azaz, ha egy megállapított átlag fölötti számban kíváncsiak a meccsre a szurkolók, akkor a bevétel bizonyos százaléka is a játékosokat illesse.
– És miért nem lett e tervből valóság?
– Arról nem engem kellene megkérdezni, hanem a liga és az MLSZ illetékeseit. A labdarúgó-szövetség is felelős, elvégre az MLL és az amatőrliga a Bozóky Imre vezette testület szervezeti egysége, elvileg felügyelnie kellene a Hattyúházban történteket, és bármenynyire is szeretné, Bozóky Imre nem passzolhatja le a felelősségét. Ebben a felgyorsult világban nem lehet úgy vezetni egy szervezetet, hogy ha száz évig működött valami, akkor a továbbiakban magától is simán megy minden. Ötletek kellenek, amelyek segíthetik a felemelkedést. No, meg példaképek, ezért is kell megbecsülni a mai futballistákat. Emlékszem, gyermekkoromban Nyilasi Tiborra, Ebedli Zoltánra és Törőcsik Andrásra néztünk fel, pedig akkoriban őket is kutyaütőknek tartották Puskásékhoz és Mészölyékhez képest. Tudomásul kell venni, a gyerekeknek most Gera Zoltán, Lipcsei Péter vagy Kovács Zoltán a sztár, őket kell úgy kezelni, hogy legyen kire felnézni.
– Nekik pedig úgy kellene teljesíteniük…
– Persze, sok kritika érheti a magyar futballistákat, de elsősorban vezetői válság van a sportágban. Arról nem is beszélve, hogy a liga struktúrája is rossz: gondoljon bele, egy, a klub és a játékos között fennálló vitát a csapatok érdekvédelmi szerveként is működő MLL által működtetett bizottságok döntik el. Csak az a szerencse, hogy e testületekben becsületes emberek ülnek.…