Ez a lépcső nekünk túl magas

2003. augusztus 13-án a Celtic a Puskás Ferenc-stadionban 4–0-ra győzött az MTK Hungária ellen, és bár a visszavágóra majd csak két hét múlva, augusztus 27-én kerül sor, talán nem elhamarkodott a kijelentés: a magyar bajnok a Bajnokok Ligája helyett csak az UEFA-kupában folytathatja a nemzetközi szereplését.
A skót sztárcsapat csak rövid álmot engedélyezett a magyar együttes szimpatizánsainak, és bár a reálisan gondolkodók eddig is tisztában voltak azzal, hogy kisebbfajta csodával érne fel, ha az MTK felkerülne a BL-főtáblájára, sokan szerették volna azt hinni, hogy egy, a honi bajnokságban edződött alakulat is képes lehet az álmot valóra váltani.
A teljes kritikát természetesen majd csak a visszavágót követően lehet megalkotni – 1964-ben is lefutottnak tűnt a párharc az első összecsapás után, aztán mégis megtörtént a csoda –, ám a szerda esti találkozó után ki lehet jelenteni: álmodozni ugyan lehet, sőt, kell is, azonban belátható időn belül nincs arra esély, hogy az aktuális magyar bajnok a sorozat e szakaszában maradandót alkosson.
A Celtic patinás európai klub, ám a skótoknak nincsenek olyan sztárjaik, mint az egy évvel ezelőtt ugyancsak Magyarországon járt Manchester Unitednek, mégis ez a csapat pontosan megmutatta, miért is játszott a tavasszal UEFA-Kupa-döntőt. Ugyanakkor fájó volt szembesülni azzal, hogy az idehaza remekül irányított, magyar szinten kiemelkedő tudású, játékosállományú MTK-nak tulajdonképpen felvillanásai sem voltak az összecsapás során. Ennél is szomorúbb, hogy a kék-fehérben játszó profik képtelenek voltak valós tudásuk szerint futballozni, ugyanis ha Illés Béláék a "csúcson járva” szenvednek vereséget, akkor alighanem könnyebb napirendre térni a 0–4 felett.
Az MTK mesteredzője, Egervári Sándor nem is tud…
– Ha jól tudom, egy szimpla bajnoki mérkőzés után is nehezen tud elaludni, így alighanem nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: a Celtic elleni kilencven perc után a megszokottnál is kevesebbet aludt.
– Ez így van, de ez az állapot a velejárója a mi szakmánknak, és ezzel nem csupán én vagyok így – mondta a csütörtöki edzést követően az MTK Hungária szakvezetője, Egervári Sándor. – Ilyenkor több apró részleten is percekig, olykor órákig mereng, töpreng az ember, és igyekszik megtalálni a lehetőségét a javításra. Ha lehet egyáltalán javítani valamin is…
– Egy edző a pályafutása során eljuthat a mennybe és a pokolba is. Érdekelne, hogy volt-e már ennyire kiszolgáltatott helyzetben a kispadon?
– Amikor háromgólos hátrányba kerültünk, akkor a csapatot és magamat is kiszolgáltatottnak éreztem. Megítélésem szerint az első húsz perc még úgy ahogy kiegyenlített játékot hozott, azonban az első kapott gól nagyot változtatott a meccsen. A második gól előtti figyelmetlenség a továbbjutásban való hitünktől fosztott meg bennünket. Szomorú, sőt bosszús vagyok azért, mert ki nem kényszerített hibákból születtek ezek a gólok, és így egy valóban jó csapatot segítettünk komoly előnyhöz.
– A találkozót megelőzően nem győzte hangsúlyozni, mennyire fontos az, hogy a pályára lépő labdarúgók higgyenek magukban, abban, hogy sikerülhet a bravúr. Ön szerint szerda este az MTK játékosaiban megvolt a kellő hit?
– Sajnos, nem úgy nézett ki… Hogy milyen játékerőt képvisel a Celtic, azt láthattuk az UEFA-kupában az elmúlt évben, de ettől függetlenül kijelenthető, a skótok góljaihoz a mi kapitális hibáink kellettek. Persze, tudom, az ellenfélnek voltak nagyon jó pillanatai, ám ebből még nem következik az, hogy egy egyszerű partdobásnál annyian, és úgy hagyjanak ki, mint tették azt a játékosaim a második gól előtt. A harmadik vendégtalálat végképp eldöntött mindent. Csalódottak vagyunk valamennyien, azonban bármilyen nehéz is, a történteken túl kell lépni, hiszen hamarosan jönnek az UEFA-kupa találkozók.
– Hogy a Celtic mit tud, azt láttuk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az MTK-ból olyan alapemberek, mint Illés Béla, Halmai Gábor és Pisont István sérülés miatt több hetet kihagytak a felkészülésből, valamint azt, hogy Torghelle Sándor az átigazolási időszakban többet volt úton, mint edzésen. Ettől függetlenül mégis kellemetlen volt a csapatok között meglévő különbséggel szembesülni…
– A jelenlegi MTK csak húsz percig tudott különösebb probléma nélkül játszani, és ez kevés… Aki a folytatásban úgy hibázik, mint a mieink, az egy ilyen mérkőzésen így jár. Nem akarom azzal magyarázni a vereséget, hogy hetekig kulcsjátékosok estek ki a felkészülésből, mert ez ugyan tény, ám ettől még a csapat tartásának nem kellene megváltoznia az első kapott gólt követően. A saját nagy hibáink tesznek bosszússá, és nem az, hogy vereséget szenvedtünk egy jó csapat ellen.
– Látva a skótok csodálatos közönségét, nehéz elképzelni, hogy hazai környezetben a Celtic ne tenne meg mindent a szurkolók kiszolgálásáért. Ebben az esetben pedig újabb sima vereség jöhet.
– Egyértelmű, hogy a Celtic nem tartalékol majd, és annyi gólt szeretne elérni, amennyit csak tud. Bennünket a továbbjutás tétje már nem nyomaszthat, de nagyon össze kell magunkat szedni ahhoz, hogy tisztességes eredményt érjünk el.
– Mondja meg őszintén, a közeljövőben csak álomszinten reménykedhetünk abban, hogy valamelyik magyar csapat odakerül a Bajnokok Ligája főtáblájára?
– Az a lépcső, amelyen mi szerdán elestünk, olyan magas, hogy magyar csapat csak bravúrral lépheti át. Álmodozni lehet, azonban ismerve az európai elit lehetőségeit, feltételeit, személyi állományát, belátható időn belül mindez csak álom marad. Az MTK és a magam részéről sajnálom, hogy ez az álom ismét szertefoszlott.