Negyvenévesen felnőtté vált

– Kivette a fagyasztószekrényből az újságból kivágott tabellát?
– Már itt volt az ideje…
– Ezek szerint sejti, miért kérdezem?
– Gyanítom, a Haladás elleni összecsapás után adott nyilatkozatom miatt, amelyben elmondtam, amikor először az élre álltunk, kivágtam a tabellát és a mélyhűtőbe tettem.
– Azóta alaposan "befagyasztották” a tabella elejét, hiszen szinte gond nélkül lettek bajnokok.
– Na, nem volt olyan egyszerű, rengeteg munkánk van a sikerben. Állítom, az NB I B-ben több együttes is a mienknél jobb játékosállománnyal vágott neki az idénynek, ráadásul a célunk is csupán az volt, hogy az első hat hely valamelyikére érjünk oda.
– Pontosítanék: úgy indultak, hogy hivatalosan szakmai igazgatóként Rónai István felügyelte a munkát.
– Nyílt titok, a gyakorlati munkát akkor is én végeztem, emellett októberben megszereztem az A-licencet, utána már hivatalosan is vezetőedző lehettem. Ám a példa jól bizonyítja, milyen apróságokon múlik az ember sorsa: ha akkor Toller László klubelnök elzavar, mondván, minek ez a fiatal szakember, ha nem dolgozhat, ma nem tartok itt. Meg azért is szerencsém volt, mert Mezey György ismer, bízott bennem, így megengedte a főállásban Baranya megyei instruktorként dolgozó Rónai Istvánnak, hogy elvállalja ezt a feladatot is.
– Ennyire szerencsés ember lenne?
– Megdolgoztam érte.
– Adjon tanácsot: mit kell tenni ahhoz, hogy ilyen mázlija legyen az embernek?
– Csak a saját példámat tudom elmondani: korábban az edzősködés mellett négy évig dolgoztam a Zwack Rt.-nél, hogy eltarthassam a családomat. Hasznos időszak volt, ugyanis láttam, hogyan gondolkoznak egy sikeres cégnél az emberek. Ezt a mentalitást igyekeztem a futballistáimnak is átadni. Afféle életfelfogásom is, hogy az embernek hinnie kell saját magában, pozitívan kell gondolkodni, ezt pedig megköveteltem a srácoktól is. Ôk tudják, nekik szeretnék jót, ha már korábban én nem hittem az edzőimnek.
– Nocsak, ezek szerint nem mindig volt irigylésre méltó helyzetben…
– Csak mert nem tettem meg mindent ezért. Játékosként vagány gyereknek tartottak számon, nem érdekelt, mit mondtak nekem, azt cselekedtem, amit akkor jónak tartottam. Ma már tudom: nagyot hibáztam, sokkal többet kihozhattam volna magamból, ha a rám most jellemző szemlélettel gondolkoztam volna.
– Minek köszönhető ez a változás?
– Negyvenéves leszek, az életben a nehézségek sok mindenre megtanítottak…
– Az évek során felnőtt volna?
– Fogalmazhatunk így is. Mondják, a tapasztalat a kudarcaink összessége, csak a jó dolgokból nem tanulhatunk. Az ember átgondolja az életét, amikor elveszíti a lakását, az autóját, és albérletbe kényszerül a családjával. Nem szégyellem, négy éve nincs saját lakásunk, most tehetjük meg, hogy beköltözzünk egy társasházba a feleségemmel és a lányommal.
– Nem akarom megsérteni, de az elmondottak alapján akár tipikus magyar labdarúgónak is tarthatnám: pályafutásuk befejezése után sokan nem tudnak mit kezdeni magukkal, s rossz útra térnek.
– Az én esetem más: az volt a hibám, hogy túlságosan bíztam a barátaimban… Volt két üzletem Pécsett, és, nem szépítem, lehúztak. Elveszítettem mindenemet, csupán a tisztességem maradt meg. Lehet, ha akkor nem lett volna fontos az erkölcs, ma már újgazdag lennék nagy házzal, hatalmas Mercedesszel és mindenféle egyéb luxussal. Persze, le is csúszhattam volna, ha nem figyelek oda, ma már alkoholistaként tartanának számon, de én bíztam magamban – most pedig az élet sok mindent visszaadott. Mondom a labdarúgóknak is: tartsák tiszteletben a társukat, de csak magukban, a saját képességeikben bízzanak.
– Azt híresztelik, Nagy Tamás olyan edző, aki rengeteget foglalkozik a játékosokkal, fejben igyekszik felkészíteni őket.
– Ezt nem is tagadom, hiszen erre szükség van. Íme egy példa: az egyik csatárunkról tudott, hogy magánéletbeli problémái voltak, ám én igyekeztem megtanítani, hogyan éljen a családjával. Leültem vele beszélgetni, s mondtam neki: "Ha bármikor gyengének érzed magad és rossz útra térnél, vegyél elő egy fényképet a családodról, menj haza, és vidd el őket fagyizni”. Megjegyzem, ez a támadó az elmúlt hónapokban sorra rúgta a gólokat, és sokat tett a feljutásért. Persze, sok múlik az idősebb játékosokon is, a fiatalok ugyanis róluk vesznek példát. Ezért a rutinos labdarúgóinktól azt kértem, ne a pályán vagy az öltözőben demonstráljanak, ha nem tetszik nekik valami, inkább jöjjenek be hozzám és verjék szét az asztalt. Igaz, így se voltam elég következetes, eddig másfél lépés távolságot tartottam a játékosokkal szemben, ám az első osztályban már meg kell lennie a háromnak.
– Ezek szerint készül a következő idényre. Milyen tervekkel vágnak neki az élvonalnak?
– Az egykori kiváló futballista, Dobány Lajos a következőket mondta: "Kicsi, csak akkor lehetsz boldog, ha a saját közegedben tudsz gondolkozni, ha csak mások eredményére irigykedsz, boldogtalan leszel.” A csapatra lefordítva ez annyit jelent, az első évben stabilizálni kell a helyünket, aztán építkezhetünk tovább. Vallom, előbb a talajon kell megállni, aztán lépcsőről lépcsőre kell felfelé haladni. Elégedett lennék tehát a bentmaradással, de garantálom, ha több lesz a csapatban, biztosan kihozom belőle a maximumot.
– Gyanítható, azért egyel magasabb osztályban érik majd kudarcok is. Felkészült erre?
– Én igen, a környezetemről meg majd kiderül… Magyarországon a klubvezetők egyszerűen ítélkeznek: ha valamelyik együttes háromszor vereséget szenved, már kirúgják az edzőt. Pedig Bozsik Péter példája bizonyítja, jobb lenne hinni a felkészült szakembereknek: amikor a ZTE négyszer egymás után kikapott, Bozsikot megtartották, az egerszegiek pedig abban az évben bajnoki címet ünnepelhettek…
– A pécsi vezetőknek ilyen gondjuk nem volt, hiszen idén összesen három vereséget gyűjtöttek.
– Van ennél is fontosabb: sokszor közönségszórakoztató játékot produkáltunk, és a játék színvonala is első osztályú volt. Elég csak az utolsó fordulót említeni: a Haladás ellen kifejezetten jó mérkőzést játszottunk, márpedig ehhez mindkét fél kellett. Pedig az elmúlt két hétben már lazábban vettük az edzéseket, több teret hagytam a segítőimnek is, a játékosoktól meg csak annyit kértem: a becsületünkön ne essen csorba. Nem esett, s ezzel is bizonyítottuk, érettek vagyunk az első osztályra…