Szentes Lázár, a Debrecen vezetőedzője éppen lapunknak nyilatkozta a minap: azzal, hogy csapata bejutott a felsőházba, teljesítette a kitűzött célokat. Azért a mérkőzést felvezető sajtótájékoztatón csak rákérdeztünk, tényleg nem csalódottan indulnának-e nyaralni, ha tegyük fel a hatodik helyen zárna a Loki. "Hatodikok nem leszünk! vágta rá kapásból a tréner, hozzátéve, hogy természetesen ő lenne a legboldogabb, ha a végére felkapaszkodna a dobogóra a DVSC.
"Persze majd meglátjuk, mi sül ki az egészből, de ha most megvernénk a Győrt, az nagyot lendítene a szekerünkön” – zárta mondandóját a kispadon a játékosaihoz hasonlóan stoplis cipőben helyet foglaló, egykoron az ETO, manapság a Debrecen szurkolóit boldogító szakember. Bezzeg "odaát” nem álmodoznak az érmekről, a Rába-partján már annak is örülnek, hogy az első hatba verekedték magukat. Nem is titkolják, a hátralévő fordulókat egyrészt a csapatépítésre szánják, másrészt próbálják visszahódítani az utóbbi időben kissé kedvét vesztett közönségüket. Nyilvánvaló egyik sem ígérkezik könnyű feladatnak, de mint azt az örök optimista Varga Zoltán megjegyezte, ő azért tért vissza Győrbe, hogy előbb-utóbb (inkább előbb…) a régi fényében tündököljön a zöld-fehér egylet. "A plafont kell célba vennünk. Ha nem most, akkor jövőre!” –jelentette ki a szakmai igazgató. Visszatérve a földre: miután a hazai nézők megtudták, hogy a Ferencváros 2–1-re legyőzte az MTK-t, dühöngtek egy sort ("Hát persze, hogy az Illés kihagyta a büntetőt…” – mondogatták sokan), hogy aztán rázendítsenek a kedvenceik pályára lépését köszöntő Loki-indulóra. Majd az élvonal legfiatalabb játékvezetője, a miskolci egyetem 23 esztendős hallgatója, Fábián Mihály a sípjába fújt, és elkezdődött az a meccs, amely előtt nem sokan fogadtak volna a látogatók sikerére. A 2002– 2003-as szezonban a piros-fehérek eddig a maximumot hozták ki a Győr elleni találkozóikból: odahaza 3–1-re, idegenben 1–0-ra nyertek. És tessék, a 4. percben már előnybe is kerülhetett volna a házigazda, de mint az a feltételes módból is kiderült, az össznépi gólöröm elmaradt: Sabin Ilie olyan gyengén lőtte meg a labdát, hogy arra még egy csiga is rávert volna két métert, amíg elgurult Sebők Zsoltig. Noha a folytatás nem hozott észveszejtő rohamokat, Szekeres Tamás mégis megszédült egy ütközés nyomán, szegény védőt percekig kellett ápolni, mire visszakocoghatott a gyepre. Rövid létszámfölényét kishíján kihasználta az ETO: Németh Norbert csak azért nem dobálhatott csókokat a kilencfős ETO-tábornak, mert okos lövését követően Sandro Tomic nagy bravúrral szögletre tolta a labdát.
Fény és árnyék
Nemzetközi játék a futball: a debreceni öltözôfolyosón a hazai gárda két tartalékjátékosa, a brazil Flávio Pim és a grúz Kaha Sketiani lábtengózott a kezdés elôtt 45 perccel, úgy, hogy az eredményt „közös nyelvükön”, magyarul számolták (mivel a helyiséget a télen varázsolták újjá, a két labdarúgó csak papucsban merészkedett rá a pályára). Ami pedig a végeredményt illeti, hiába a brazil vér, a papírformára rácáfolva Sketiani sima két szettben diadalmaskodott…
Fájdalom, ez a rovat most Füzi Krisztiánról szól. A gyôri középpályás egy hete Kispesten csapata legjobbjai közé tartozott, ám Debrecenben alaposan kiszúrt társaival: húsz perc sem telt el, és két buta szabálytalanság miatt kiállíttatta magát. Tegyük hozzá, mindkét faultért járt a sárga (a másodikért a piros) lap, s ennek következtében az egyes osztályzat. Egy ilyen mérkôzésen egy profi játékosnak szüksége van a nagyobb önuralomra.
Később a DVSC-nek is volt módja az emberelőnyös figurák gyakorlására, hiszen a 19. percben Füzi Krisztián szembesült a piros lappal (szögezzük le: Fábián sporttárs jogosan zavarta az öltözőbe a győri középpályást). Akik azt gondolták, hogy ezzel eldőlt a mérkőzés, legalább akkorát tévedtek, mint a magukat sztároknak képzelő valóságshow-szereplők… Sőt, hiszik vagy sem, a vendégek kerültek közelebb a gólszerzéshez, ám Szanyó Károly mesteri szabadrúgásánál a léc kisegítette Tomicot. Mivel az első félidőben ez volt a legveszélyesebb kapura lövési kísérlet, a szünetig maradt is a 0–0-s eredmény. Ha a döntetlent nem is, azt borítékolni lehetett, hogy a második játékrész egykapuzással telik majd, és nem Tomicnak kell jobbra-balra vetődnie. Így is lett, Vincze Gáborék rohamoztak becsülettel, csakhogy bármily furcsa, komoly lehetőséget alig tudtak kialakítani a tíz emberrel küzdő rivális kapuja előtt. A ritka kivételek egyike: Sándor Tamás már Sebők eszén is túljárt, azonban Böjte Attila társa segítségére sietett, s a gólvonalról mentett. Szentes Lázár két cserével is próbálkozott frissíteni együttesét, Kaha Sketiani és Bajzát Péter is szóhoz jutott (a kényszer nagy úr: a tréner még a kezdés előtt elmondta, a fiatal támadót csak végszükség esetén veti be), ám utóbbi legfeljebb annyi színt hozott a játékba, hogy reklamálásért hamarjában begyűjtött egy sárgát (rosszabbul járt Vincze, akit kiállított a bíró). Dicsérő jelzőkkel tehát nem illethettük a Debrecen produkcióját, elismerőleg kell viszont szólnunk a Győrről, amely kilencven(három) percen át szervezetten, okosan futballozott, mi több, a végén olyannyira nekibátorodott, hogy egy-két ellencsapásra is vállalkozott. És ha Baumgartner Attila valamivel pontosabban célzott volna, akkor a konklúzió nem az lenne, hogy két pontot vesztett a Loki –hanem hármat…
Mestermérleg
Mindent megpróbáltunk, de sajnos ezen a mérkőzésen nem sikerült gólt rúgnunk. Pedig a második félidőben már a helyzeteink is megvoltak. Szentes Lázár, a Debrecen vezetőedzője
Bár a bíró jól vezette a mérkőzést, szerintem kissé elhamarkodottan állította ki Füzi Krisztiánt. Tíz emberrel is jobbak voltunk, a nagyobb helyzeteket mi alakítottuk ki, és némi szerencsével akár meg is nyerhettük volna a mérkőzést. A döntetlent megérdemeltük, elégedett vagyok a csapattal. Varga Zoltán, a Győri ETO szakmai igazgatója
Percről percre
Védôk csatája: az elôrelopakodó Szekeres Tamást (balra) Salamon Miklós állította meg
4. perc: Kiss Zoltán harcosan labdát szerzett a jobb oldalon, az alapvonal közeléből beadott. Hanák továbbfejelte a labdát, amit Sumudica kissé körülményesen vett át, majd hat méterről, félfordulatból, ballal lőtt, de gyengén találta el a labdát, így Sebőknek nem okozott gondot, hogy védjen. 8. perc: Az első veszélyes győri támadás végén Bajevszki passzolta balra a labdát Németh Norbert elé, aki 14 méterről, ballal, félmagasan a kapu bal sarka felé lőtt, Tomic azonban szögletre ütötte a labdát. 14. perc: Éger passzolta előre a labdát, Sumudica egyből a mellette lendületből érkező Ilie elé játszott, aki 21 méterről lőtt, de Sebőköt nem tudta meglepni. 19. perc: Emberhátrányba került a vendégcsapat: Füzi Krisztián csúnyán rátalpalt Ilie combjára, ezért megkapta a második sárga lapját – előzőleg ugyanis Dombit terítette le –, és már mehetett is az öltözőbe. A román támadót ápolni kellett. 32. perc: Baumgartnert tartotta fel Selymes a debreceniek kapujától 17 méterre. Szanyó a jobbösszekötő helyéről végezte el a szabadrúgást, és jobbal a felső lécet találta el a labdával. 49. perc: Dombi jobbról átívelte a labdát a hosszú oldalra. Sumudica középre fejelte azt, Sándor pedig öt méterről a kapu bal oldala felé csúsztatott, Böjte a gólvonalról vágta ki a labdát. 51. perc: Selymes húzott el a bal szélen. Középre emelt, Sándor tíz méterről ezúttal a jobb sarkot választotta, de fejese után a jól helyezkedő Sebők védte a labdát. 53. perc: Bajevszki tört át a Debrecen jobb oldali védelmén, végül öt méterről, éles szögből, szorongatott helyzetből kapura gyötörte a labdát, Tomic azonban vetődve védett. 78. perc: Herczeg futott el a bal oldalon, remekül ívelte át a második hullámban érkező Baumgartnerhez a labdát, aki kapásból, jobb belsővel tíz méterről kapura lőtt, de Tomic elcsípte a labdát. 87. perc: Vincze 22 méterről, nagy erővel a kapu fölé lőtte a labdát. 89. perc: Vincze átívelte a jobb oldalra a labdát, Bernáth egyből középre adta azt, Bajzát pedig öt méterről a bal kapufa mellé lőtt. 90. perc: A felezővonal tájékán Szanyó buktatta Vincze Gábort, a debreceni játékos pedig visszakönyökölt. Szanyó sárga, Vincze pedig piros lapot kapott.