Varga Zoltáné a felelősség és a döntés joga

– Kezdem azzal, hogy az Antalyában töltött idő hasznos volt – mondta Varga Zoltán. – Jó körülmények között, nagyon sokat dolgoztunk, és ami lényeges, a terveinknek megfelelően tíz mérkőzést is játszottunk. Hasznos volt a kéthetes együttlét azért is, mivel ez jó alkalmat adott egymás még jobb megismerésére, a kollektíva összekovácsolására, és persze arra is, hogy számomra tisztább kép alakuljon ki arról, mely játékosokra lehet majd számítani a bajnokság során. Az edzőtáborban tapasztaltak alapján szűkítettük a keretet, ám ez korántsem végleges. Úgy tervezem, hogy a segítőimmel, a szakmai stáb tagjaival bizonyos időszakonként értékelünk, és ha szükséges, változtatunk a keret összetételén. Egyszóval, abból ki lehet kerülni és oda be is lehet jutni. Ami pedig a szombati Inter Bratislava elleni mérkőzést illeti, igazolódott, hogy a csapat jó erőállapotban van, de azért a három hármas eredménnyel végződött találkozó több tanulsággal is szolgált.– Mégis mik ezek?– Azzal kezdem, hogy három gólt rúgni egy élvonalbeli szlovák csapatnak nem rossz teljesítmény. Különösen nem úgy, hogy abból kettő szemre is tetszetős akcióból született, és méltán kiérdemelte a közönség elismerését. Három gól megszerzésével meccset lehet, mi több, az én hitem szerint kell is nyerni. Ami viszont a három kapott gólt illeti, az nem az ellenfél érdeme volt, ugyanis azok a találatok a mi hibáinkból születtek. Törökországban a jó képességű, élvonalbeli ukrán, orosz, grúz, dél-koreai csapatok ellen lejátszott nyolc találkozón összesen csak három gólt kaptunk, így a mostani három gól – és még egyszer hangsúlyozom: ahogyan kaptuk azokat – új fejlemény számomra. Az okot abban látom, hogy a frissítés céljából pályára küldött cserék nem segítették megfelelően a gárdát, nem tudtak semmi újat hozzátenni a csapatjátékhoz. A támadójátékunkon is akad még finomítanivaló. Ezúttal Nagy Tamás nem tudta azt nyújtani, amit vártunk tőle, és hiányoltuk Németh Norbert improvizációs készségét is. Nagyon remélem, hogy a fiatal macedón balszélső, Alekszander Bajevszki – aki Antalyában kedvező benyomást tett rám a futballjával – igazolása a rajtra rendben lesz, mert az ő játékával még jobbá, még eredményesebbé válhat támadójátékunk. A kezdőcsapat a szakmai stáb tagjaival való egyeztetés alapján fejben már nagyjából összeállt, de még nem árulom el a tizenegy nevet. – Ha már ezt említi… Milyen az együttműködése a szakmai stábbal, és milyennek képzeli el a folytatást? – Úgy érzem, hogy harmónikus, zökkenőmentes, jó az együttműködésem mindenkivel. A szakvezetőkkel minden feladatot megbeszélünk, és mindent közösen értékelünk is. Ez így működött eddig, és így is működik majd a jövőben is. Azt viszont már eldöntöttem, hogy mérkőzéseken nem rejtőzöm el, nem a nézőtéren, hanem a kispadon ülök. Mivel szakmai igazgató vagyok, így a felelősség is az enyém. Ezután is mindent megbeszélek a segítőimmel, elsősorban a vezetőedzővel, Csertői Auréllal, de miután a felelősség, így a döntési jog is az enyém. Az ilyen felállás Németországban már sok helyen működik, és például idehaza a Ferencvárosnál is hasonló a helyzet. Ami pedig a sajtóval való kapcsolatot illeti, önök bármire is kíváncsiak, bizalommal forduljanak akár hozzám, akár Csertői Aurél vezetőedzőhöz. Ami korábbi győri munkálkodásom időszakában történt, azzal ma már nem foglalkozom. Nagy kedvvel és örömmel jöttem vissza Győrbe, és csak egyet akarok: dolgozni és dolgozni, mégpedig következetesen és konokul. Amennyiben hagynak, és segítenek, akkor biztos, hogy ennek eredménye lesz.