Farkas Sándor: Számítottam a válásra

- Semennyire - válaszolta a Nemzeti Sport Online megkeresésére kimért hangon Farkas Sándor -, hiszen számítottam rá. A közösen eltöltött munka legutóbbi másfél éve egyenesen vezetett ehhez az elnökségi döntéshez. De tulajdonképpen nem történt semmi különleges, csupán arról van szó, hogy a klubnál nem velem képzelik el a folytatást és ezért nem hosszabbították meg a május végén lejárt szerződésemet. Ez tiszta sor. És szerintem is ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. Majd’ hét évet dolgoztam itt - igaz két részletben - a csapat vezetőedzőjeként, azt szokták mondani, a hetedik év mindig kritikus. Mi ezt a mondást most csak igazoltuk és saját bőrünkön éreztük meg…
- Éveken keresztül sikert-sikerre halmozott Farkas Sándor és az Albacomp, majd következett a furcsa véget ért soproni kitérője a GySEV női csapatánál. Beugróként tért vissza Székesfehérvárra, ahol azt követően két teljes szezonon keresztül irányíthatta a gárdát. De az a csapat, amelyhez visszajött, az ugyanaz volt, mint amelyiktől elment?

- Április végén, május elején jártunk, tűzoltómunkára hívtak vissza. Éppen negyeddöntőben szerepelt a csapat és komoly veszélybe került az elődöntőbe jutás. Annak pedig beláthatatlan következményei lettek volna, ha ott elvérzik a csapat. A szponzorok és az önkormányzati támogatások is jelentősen csökkennek ugyanis abban az esetben, ha a csapat nem kerül be a legjobb négy közé. Ismertem a viszonyokat, szabad voltam éppen, jó választásnak tűntem és hazudnék, ha azt mondanám: nem volt jó visszajönni oda, ahol annyi sikert elértem. Az első hónapokban aztán nagyon sok szakmai munkát végeztünk el a csapattal és nem vettem észre: azért itt megváltozott a világ. Ez már nem ugyanaz a közeg - és nem kifejezetten a csapatra, a játékosállományra gondolok -, mint ahonnan elmentem két évvel azelőtt. Amire viszont észrevettem, addigra már késő volt. Akkor már elindult az a folyamat, amely végül idáig fajult.

- Konkrétan mire gondol?
- Különösebb szakmai problémákat nem éreztem, de az a levegőben volt, hogy valami nem stimmelt. Engedjék azt meg nekem, hogy ezen a ponton megálljak. Nem szeretnék sárdobálásba belemenni, pláne én kezdeményezni. Maradjunk annyiban: szép, nagyon szép éveket töltöttünk együtt Székesfehérváron, aminek egy egyszerű válás lett a vége. Van ilyen, megyünk tovább, csináljuk a dolgunkat.

Farkas a BSE-ben folytatja?

- Információnk szerint olyan sokáig nem hever majd parlagon, hiszen a BSE konkrét ajánlatot tett Önnek, amelyet már el is fogadott, sőt, már edzést is tartott a csapatnál.
- Nézze, én nem akarok a dolgok elébe menni, ezért diplomatikusan úgy fogalmaznék: az információikat sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.

- Visszatérve a majd’ kétéves fehérvári kihagyásra: a fejlemények ismeretében ma sem döntene másként, ma is elhagyná a sikercsapatot?
- Igen. Én tettem fel a kezem, hogy el szeretnék menni. Akkor már négy évet dolgoztam együtt a csapattal, tökéletes periódus volt minden szempontból edzői munkásságom során, de úgy éreztem: ideje a váltásnak. Meg kell újulnom, kellenek az új impulzusok. Szerették volna, ha nem is edzőként, de valamilyen tisztségben, mondjuk szakosztály-igazgatóként az Albacompnál maradok akkor, de engem az edzői munka motivált. A GySEV minden szempontból ideális megoldásnak tűnt számomra. Voltak célok, találtam új kihívásokat, szakmailag rendbe voltak téve a csapat dolgai. Először működött is minden rendben, bajnokságot nyertünk, de akkor ott is eljutottunk egy olyan pontra, hogy idő előtt kellett befejeznem a munkát.
- Amikor elszerződött Sopronba, még a férfikapitány-jelöltek közt is találkozhattunk a nevével. Azóta azonban már a harmadik kapitány áll a nemzeti csapat élén. Önt elfelejtették vagy nem gondolkodik egy ilyen lehetőségben?

-- Amikor úgy éreztem, hogy Fehérvár után váltásra van szükségem, megkerestek a szövetségből és komolyan elgondolkodtam azon, vállaljam-e a férfiválogatott irányítását. Akkor azt kértem a leköszönő szövetségi kapitánytól, Mészáros Lajostól, aki a szövetség szakmai igazgatójaként folytatta a munkáját, hogy egy hónapig még ő vigye a válogatottat. Én legfeljebb segítek neki, aztán teljes mellszélességgel fel tudom vállalni a dolgot, miután összeszedtem magam, rendeztem a soraimat. A szövetség aztán nem várt rám, nekem meg közbejött a GySEV, a többi pedig esetemben már ismert. A válogatottnál akkor kinevezték, majd a selejtezősorozat végén nem hosszabbítottak szerződést Varga Mátyással, akit Zsoldos András követett. Ő azonban önként távozott a kilátástalannak vélt anyagi helyzet miatt, most pedig Meszlényi Róbert kezében a karmesteri pálca. Utóbbi két kinevezéskor már fel sem merült a nevem, tudtommal. Szerintem a döntést hozók nem felejtik és nem bocsátják meg nekem, hogy akkor egy hónapos halasztást kértem. Ez a szemükben megbocsáthatatlan. Az új versenyeztetési rendszerrel különben a válogatott is kicsit holttérben mozog. De én emellett azt vettem észre: már nem is az eredmény az elsődlegesen fontos, hanem az, kezelhető ember üljön a kispadon. Vagy legalábbis olyan, akit annak hisznek.