Toya, a körmendi pontkirály

A 26 esztendős irányító azonban úgy istenigazából a Falcóval vívott megyei rangadón, majd a Szolnok elleni – amúgy a piros-feketék számára a bajnokság első hazai győzelmét hozó – mérkőzésen tette le a névjegyét. A két összecsapáson dobott 54 pontja mellett minden kétséget kizáróan a Zsebe-alakulat vezéregyéniségének bizonyult: a kosárgyártás mellett remek gólpasszokkal szolgálta ki társait.
A Pozsonyban született fiatalember egyébként kifejezetten kacskaringós út után érkezett Körmendre. Egészen fiatalon, 18 esztendősen került az Egyesült Államokba, ahol négy évig az NCAA második vonalában szereplő Chaminade University együttesében pattogtatott, majd a főiskola befejezése után visszaköltözött Európába, mivel NBA-szerződésben nem reménykedett. A francia első osztályú Bourg csapatánál nemigen kapott lehetőséget, ezért hazatért Pozsonyba, ahol a helyi Inter alkalmazottja lett. A szlovák főváros gárdájával aztán egy bajnoki ezüstöt és bronzot nyert, mi több, közel harmincszor a szlovák válogatottban is pályára lépett. A vasiak játékmestere a minap örömmel állt a Nemzeti Sport rendelkezésére.

– Hogy érzi magát a körmendi csapatban, és milyennek találja a magyar pontvadászatot?
– Örülök annak, hogy a piros-feketékhez szerződtem, mivel remek közösségbe cseppentem – kezdte Toya. – Nagyon sok fiatal tehetség játszik a csapatban, és nekünk, idősebbeknek, azaz Mujanovicsnak és nekem a feladatunk összefogni őket. Amúgy a magyar bajnokság erősebb a szlováknál, itt sokkal több a jó gárda, valamint a képzett kosaras.
– Kivel vagy kikkel érti meg leginkább magát a pályán?
– Mindegyik csapattársammal jól kijövök, jó velük együtt játszani, ám ha mindenáron szeretne egy nevet hallani, akkor az Grebenár Péteré. Ô szinte olvassa a gondolataimat.
– Éppen elég mérkőzésen pályára lépett már ahhoz, hogy megtippelhesse, milyen eredménnyel zárhatja az évadot a csapata?
– A bajnokságban már biztosan a legjobb nyolc között vagyunk, a rájátszásban pedig bármi megtörténhet. Akárcsak a Magyar Kupában, ahol ott vagyunk a legjobb négy között.
– Eddig mérkőzésenként átlagban húsz ponttal segítette csapatát. Meddig tartható ez a parádés mutató?
– Remélem, minél tovább, de a kosárlabda csapatjáték, itt az együttes sikere a fontos, nem az egyéné. Én csak azt tudom ígérni, hogy a továbbiakban is mindent megteszek a Körmendért, valamint a már említett, általam még soha nem látott hévvel drukkoló fantasztikus vasi szurkolókért.
– Mondja csak, amikor nem kosarazik, mivel tölti az idejét a vasi kisvárosban?
– Sajnos én főleg a nyári kiegészítő sportokat kedvelem, mint a tenisz, a vízisí és a jetski. Ezért mostanság, ha nem pattogtatok, akkor internetezek, vagy filmeket nézek.