A 2003-as év elejétől újból edzősködik a közelmúlt egyik kiemelkedő kosarasegyénisége, Heinrich Róbert. A tréner, aki annak idején négy alkalommal volt az Év Játékosa, és a hivatalos statisztikák szerint 164 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, a GYSEV-Orsi juniorcsapatának a szakmai munkáját irányítja a továbbiakban.
– Meglepte a felkérés? – kérdeztük a legnagyobb sikereit az utóbbi időben már csak vergődő Honvéddal elérő egykori centerfenomént.–Igen, ugyanis nekem az volt a legutóbbi információm, hogy a fiataloktól a felnőttegyüttes élére kinevezett Dirk Bevilaqua párhuzamosan dolgozik a nagyokkal a juniorok mellett.– Ha jól emlékszem, legutóbb is fiatalokkal foglalkozott…– Így van, Szolnokon utánpótlás-szakágvezetőként dolgoztam. Ott nem volt csapatom, hanem az egész utánpótlásképzés szakmai koncepcióját kellett kidolgoznom, valamint a különböző korosztályoknál folyó szakmai munkát kellett felügyelnem.– Azt megelőzően viszont több helyen első osztályú együtteseknél irányította a szakmai munkát.– Nemrégiben Szolnokon, majd itt, Sopronban, az Ászoknál dolgoztam, előtte két évig Zalaegerszegen edzősködtem, azelőtt Százhalombattán a junioroknál és a felnőtteknél, és még korábban a Honvédnál ugyancsak fiatalokkal foglalkoztam.– Hogyan fogadták leendő játékosai?– Török Zoltán ügyvezető mutatott be, előbb az edzői stábnak, amellyel rögtön tartottunk is egy megbeszélést. Ennek keretében hosszasan beszélgettem Dirk Bevilaquával, akit nagyon szeretnek azok a lányok, akiknek a fejlődéséért mostantól én fogok felelni. A megbeszélésen ő ismertette velem, milyen szakmai koncepció alapján dolgozott velük, honnan hová akart eljutni azokkal a tehetségekkel, akiknek megtartottam az első edzést.– Nem érzi visszalépésnek többévnyi élvonalbeli osztályú edzősködés után, hogy fiatalokkal kell foglalkoznia?– Egyáltalán nem, hiszen az utánpótlásban dolgozó szakemberek, kollégák munkája határozza meg a magyar kosárlabda jövőjét, tehát fiatal kosarasokat nevelni, képezni, eljuttatni magasabb szintre nagyon szép, megtisztelő és ugyanakkor borzasztó felelősségteljes feladat. Örülök a lehetőségnek, hiszen aki egyszer benne élt a kosárlabdában, mondhatni, akinek ez az élete, az képtelen elszakadni tőle. Újra emelkedik az adrenalin, várom a mérkőzéseket.