Csütörtökön jött ki a női kéziválogatott legfrissebb kerete a dánok elleni Eurokupa-mérkőzésekre, amely kapcsán Golovin Vlagyimir az MKSZ-en vezetett blogjában osztott meg részleteket. A szövetségi kapitány a balszélső kimaradása kapcsán elmondta: „Fodor Csengét azért említem külön, mert telefonon beszéltem vele, és elmondta, nem tervezi, hogy csatlakozzon a kerethez, mert nem érzi a bizalmat. Kérdeztem, miért nem, azt felelte, azért, mert nem vittük ki a vb-re. De hát sérült volt, az orvosi vélemények szerint december 10-től végezhetett volna komoly munkát, a mi vb-szereplésünk pedig éppen akkor ért véget. Azóta szerencsére meggyógyult, szívesen láttuk volna a válogatottban, de Csenge nem akar jönni, én pedig ezzel nem tudok mit tenni.”
Fodor a közösségi oldalán reagált a kapitányi szavakra.
„Kedves Mindenki!
Szeretném egyértelművé tenni a tényeket. A felesleges támadások helyett fontosnak tartom, hogy mindenki a teljes képet lássa, és az alapján alkosson véleményt. A nyilvánosság jelenleg egyoldalúan látja a történteket, ezért szükségét érzem annak, hogy reagáljak az elhangzott valótlanságokra, és tisztázzam a valóságot.
Mindig is megtiszteltetésnek tartottam a magyar válogatott mez viselését, és ezt senki nem veheti el tőlem. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, mindig büszkén képviseltem a hazámat, és szeretném ezt majd a jövőben is megtenni. Fájó szívvel, álmaimmal szembe menve utasítottam el a jelenlegi szakmai vezetés meghívását a nemzeti csapatba, mert egyszerűen már összeférhetetlennek éreztem az ellentétet a szavak és a valós tettek között.
Többször elhangzottak olyan állítások, amelyek azt sugallják, hogy nem szeretnék a magyar női kézilabda-válogatottban szerepelni. Ez nem igaz, határozottan visszautasítom! Szeretném egyértelművé tenni: soha nem a válogatottban való szereplés ellen hoztam döntést.
Hiszek abban, hogy a sportban az együttműködés alapja a kölcsönös tisztelet, az őszinteség és a bizalom. Jelenleg ezek a feltételek számomra nem adottak. A döntéseim kizárólag egy emberi probléma következménye!
A tavaly őszi egyetlen személyes találkozásunk után félretettem korábbi negatív tapasztalataimat, és nyitottan, tiszta lappal vártam a szövetségi kapitány meghívását. Mindketten azt jeleztük egymást felé, hogy a múltat lezárva, a világbajnokság előtt a közös célra és jövőre, a magyar válogatott sikerére koncentrálunk. Ennek szellemében teljes bizalommal és minden erőmmel készültem arra, hogy segíthessem a csapatot. Ezt a szándékot a klubom is maximálisan támogatta: a Győri ETO kifejezetten a válogatottbeli szereplésre készített számomra rehabilitációs tervet, ami jól mutatta, mennyire komolyan vettem azt a célt, hogy ott lehessek a magyar csapattal. A novemberi események során azonban ismét olyan helyzetbe kerültem, amelyet sem játékosként, sem emberként nem éreztem tiszteletteljesnek és igazságosnak.
Egy, a klub és válogatott egészségügyi stábja által egyeztetett és javasolt rövid rehabilitációs időszak helyett, egy nap után hazaküldtek, úgy, hogy szakmailag is reális esély volt arra, hogy a világbajnokságon bevethető állapotba kerüljek. Ez a döntés számomra azt jelentette, hogy az általam megadott bizalom nem volt kölcsönös.
Mivel ez nem egy egyszeri eset volt, hanem az utolsó pont az i-re az évek során felhalmozódott sérelmek sorában, meghúztam a határt, amit egy héttel ezelőtt egy telefonbeszélgetés során közöltem is a szövetségi kapitánnyal.
Ez az eset is – ahogyan több más, velem kapcsolatos helyzet korábban – nem úgy jelent meg a nyilvánosság előtt, ahogyan az a valóságban történt!
Számomra a bizalom nem azt jelenti, hogy egy játékosnak és egy edzőnek barátoknak kell lenniük. Azt viszont elfogadhatatlannak tartom, amikor egy játékos azt éli meg, hogy minden adandó alkalommal ellene fordulnak, és a pályán nyújtott teljesítménye az utolsó szempont, ami alapján megítélik. Az elmúlt években olyan légkör alakult ki körülöttem, amelyben folyamatosan azt éreztem, hogy megtűrt ember vagyok, és nem valódi, megbecsült tagja a csapatnak.
Egy ponton túl azonban ezt már nem lehetett tovább csendben elfogadni. Sem emberként, sem sportolóként nem fér össze az értékrendemmel és az önbecsülésemmel.
Továbbra is teljes szívemből szorítok a lányok sikeréért és eredményességéért, ez számomra nem kérdés, és ez soha nem is fog megváltozni. A jövőre való tekintettel szeretném hangsúlyozni: a célom és az álmom változatlan maradt: játszani a magyar válogatottban, hogy a hazámat képviselhessem.
Bízom benne, hogy egyszer olyan környezetben tehetem ezt meg újra, ahol a kölcsönös tisztelet alapérték!”
Nem sokkal Fodor bejegyzése után a Győri Audi ETO KC is közleményt adott ki. „Klubunk számára a nemzeti válogatott mindig kiemelt értéket képvisel, a válogatott mez viselése pedig a sportolói pálya egyik legnagyobb szakmai és emberi elismerése.
Adódhat olyan, hogy egy játékos a szövetségi meghívást személyes okok miatt nem fogadja el. E döntés kizárólag az ő egyéni mérlegelésének és felelősségének eredménye lehet. Klubunk sem a döntés meghozatalában, sem annak kommunikációjában nem vesz részt.
Meggyőződésünk, hogy a magyar és az egyetemes sport érdeke a kölcsönös tiszteleten, bizalmon és nyílt kommunikáción alapuló együttműködés. Klubunk továbbra is ezen értékek mentén végzi szakmai munkáját, és elkötelezett amellett, hogy sportolóit a lehető legmagasabb szinten támogassa – a pályán és azon kívül egyaránt.” – olvasható a Győr Facebook-oldalán.
ÍGY JUTOTTUNK EL A MOSTANI KIMARADÁSIG
A történet 2025 elejére nyúlik vissza, amikor Fodor Csenge lemondta a részvételt a márciusi összetartáson. A döntése nagy hullámokat gerjesztett, Golovin lapunknak elmondta, „senkinek sem muszáj válogatottnak lennie, aki nem akar”. A győri klub a játékos szuverén elhatározásának nevezte a válogatottság kérdését, míg Fodor posztjában a saját mentális és fizikai állapotának megőrzésével indokolta, amiért az ETO-t választotta a nemzeti csapat helyett. Egyúttal felhozta a korábbi eseteket, amikor csalódottan vette tudomásul, hogy a kapitány mások mellett döntött a posztján.
Az ősszel már úgy nyilatkozott Golovin, hogy tisztázta a helyzetet, és Fodor be is került a szűkített világbajnoki keretbe. Később kiderült, egy sérülés miatt mégsem utazhat a csapattal. Bár maga a játékos úgy fogalmazott, vállalta volna a szereplést, a győri csapatorvos inkább úgy látta, csak 2026-ban lesz ismét játékra alkalmas.
