Miklós Gergő távozott a finn kézilabda-bajnokság aranyérmesétől

„Összességében két nagyon jó évet töltöttem itt, nagyon sokat köszönhetek ennek a klubnak, pályafutásom első külföldi klubjának” – nyilatkozta az MTI-nek a 30 éves kapus, aki két idényt játszott Riihimäkiban. 

Hozzátette, eleinte nehezebb dolga volt, hiszen alapfokú angoltudással érkezett, és úgy még nem nagyon használta a nyelvet, hogy kizárólag angolul tud kommunikálni, de ahogy telt az idő, egyre inkább belejött. 

„Két évig gyakorlatilag első számú kapusként számoltak velem, és akkor sem ültettek ki a lelátóra, amikor kiderült, hogy nem maradok. A szakmai stáb tagjai elmondták, látják a hozzáállásomat az edzéseken, és nincs rá okuk, hogy mellőzzenek, mert látják rajtam, hogy szeretném megnyerni velük a bajnokságot” – mesélte. 

Mint kifejtette, a finn bajnokság nem olyan erős, mint a magyar, ennek ellenére nagyon nehéz volt megnyerniük a döntőt, ezért nagyon örülök a sikernek. A Riihimäen Cocks a döntő előtt sorozatban nyolc mérkőzésen maradt nyeretlen a BK-46 együttesével szemben, a finálét viszont 3:0-s összesítéssel nyerte meg, így 2021 után visszahódította az elsőséget. 

„A játékunk a szezon elejétől kezdve javult, és igazándiból az idény végére kerültünk a legjobb formába. Nem voltak azok az egyénieskedések, amelyek az év elején jellemeztek minket, egyszóval csapatként tudtunk föléjük kerekedni” – mondta Miklós, aki korábban Nagykanizsán, Törökszentmiklóson, Orosházán, Csurgón, Szegeden és Veszprémben is védett. 

Úgy fogalmazott, az első mérkőzés megnyerése után érezték, hogy van keresnivalójuk, és a hazai meccset „kutyakötelességük” volt behúzni otthon. Elárulta, hogy a finálé harmadik felvonását követően nagyon nagy ünneplést csaptak, mert a BK-46 nagyon sokáig irányította a játékot, de ők az utolsó pillanatban megfordították az állást, ami hatalmas örömöt jelentett számukra. 

A klubelnök marasztalta a magyar kapust, aki nagyon sokáig gondolkozott, és végül azért döntött a távozás mellett, mert a csapat koncepcióváltás előtt áll, és főként finn fiatalokra szeretnének építeni a közeljövőben, egy-két külföldivel. 

„Én úgy éreztem, nem biztos, hogy ez olyan jó dolog, de a jövőmről még nem tudok bővebbet mondani. Van lehetőségem hazatérni, és más külföldi csapathoz igazolni is, még zajlanak a beszélgetések” – mondta.