Női kézilabda: leleplezték a Dortmund megszégyenült edzőjét
Amikor megírtuk,hogy Andreas Fuhrnak azonnali hatállyal távoznia kellett a Dortmund kispadjáról, csupán az volt gyanús, hogy két játékos, Mia Zschocke és Amelie Berger is kérték szerződésük felbontását, s távoztak a klubtól.
Azóta több játékos is nyilvánosság elé állt, és megosztották tapasztalataikat korábbi edzőjükkel kapcsolatban.A Dániasport megemlíti, hogy az említett két sportoló egy erőszakkal és visszaélésekkel foglalkozó független szervezethez fordultak, és Jackie Moreno, egy harmadik társuk is nyilatkozott az ügyben.
Két nappal dortmundi menesztését követően a Német Kézilabda-szövetségtől is távozott Fuhr, aki az U19-es női válogatottat is irányította, a személye körül folyó viták miatt.
A Ruhr Nachrichten azt írta, hogy húsznál is több játékos számolt be érzelmi terrorról, amelyért az edző a felelős. Clara Monti Danielsson két éve játszott a fekete-sárgáknál, majd egy esztendő után távozott a Chambray csapatához. „Még soha nem láttam vagy tapasztaltam hasonlót, hogy ennyien kimerüljünk mentálisan. Egy mérkőzés után visszajelzést kért tőlünk, és valamelyikünk felszólalt. Ezt követően azonnal üvöltözni kezdett, és leszidta őt. Egyetértettem azzal, amit hallottam, de nem mertem megszólalni. Tudtam, hogy ha vállalom a konfliktust, az egész edzés erről fog szólni. Egy szót sem tudtam kinyögni, és ezt ma már nagyon szégyellem.”
Egy meccsen az első félidőben és a szünetben is üvöltözött vele a szakember. „Amikor könnybe lábadt a szemem, azt mondta:»Most elkezdesz sírni? Ettől szerinted jobb lesz?«Aztán a találkozó után folytatta, hogy talán minden alkalommal meg kellene sirattatnia, ha utána jobban teljesítek. Az ember lassan, de biztosan összetört.”
Jackie Moreno, a svéd balszélső is hamar távozott. „Minden nap a túlélésről szólt. Bár jól teljesítettem a pályán, nem tudtam élvezni. Ha a kispadon kezdtem, örültem, mert akkor legalább nem tudott leszidni. Elvesztettem az önbecsülésemet, megkérdőjeleztem magamat emberként és játékosként. Az edzések és a mérkőzések alatt is az órát néztem, visszaszámoltam, hogy még mennyi idő van hátra.
Szélsőséges pszichológiai terrorban és olyan pusztító környezetben dolgoztunk, amelyben senkinek sem volt szabad kinyitnia a száját. Ha mégis így tett valaki, akkor rosszul bántak velünk. Szexuális zaklatásnak is ki voltunk téve, azt írta egy csapattársamnak, hogy az én fenekem a legszebb. Ilyet egy edző nem engedhet meg magának. A legrosszabb, hogy egy idő után elkezded normalizálni a helyzetet, hiszen naponta benne vagy.”
Moreno azt is elmondta, úgy bontotta fel a szerződését, hogy más csapattal nem is tárgyalt közben. Egy időre felhagyott a játékkal, annyira megviselték a történtek, és inkább személyi edzőként tevékenykedett. Most viszont érzi, még vannak elvarratlan szálak közte és a kézilabda között. „Úgy éreztem, ha kézilabdát látok, meghalok. Most már viszont nagyon hiányzik, s nem állok készen arra, hogy végleg eldobjam.”
