„Az ETO megérdemli, hogy végre a méltó helyére kerüljön”

CS. Z.CS. Z.
Vágólapra másolva!
2013.05.10. 10:57
null
Juhász Gabriella megszerette Norvégiát, <br />de a magyar BL-sikerért szorít
Fiesztára készül a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapata: a zöld-fehérek első nemzetközi kupagyőzelmüket ünnepelnék, amihez az kell, hogy szombaton Veszprémben megőrizzék az első meccsen megszerzett háromgólos előnyüket a norvég Larvikkal szemben. Az ETO elszánt szurkolói között van Juhász Gabriella is, aki valóságos „norvég szakértővé” válhatott az elmúlt hónapok során, hiszen az idényt az északi ország bajnokságában szereplő Levangernél töltötte. A BL-döntő visszavágója előtt őt kérdeztük véleményéről, tapasztalatairól.
„Izgultam az első meccsen. Nagyon-nagyon szurkolok az ETO-nak, hiszen a csapat ma is a szívem csücske – adta tudtunkra a válogatott szélső, hogy a 2003 és 2007 közötti győri évek nem múltak el nyomtalanul. – Láttam ugyanakkor a Krim Ljubljana–Larvik meccset, az elődöntő visszavágóját, amelyen a Larvik remek teljesítményt nyújtott, és ez azt mondatja velem, hogy az első mérkőzéssel még nincs lefutva a párharc. Nagyon masszív a Larvik, és feltűnő, hogy a BL-ben idegenben jobban megy az élcsapatoknak. Hogy pontosan ennek mi az oka, azt nem tudom, de úgy tűnt nekem, hogy például a Győr is jobb teljesítményt tudott nyújtani idegenben a szezon során.”

„Nem tudok semmiféle norvég titkot elárulni, azt látom, ami nem titok, hiszen érzem, hogy itt a csapatok több lábon állnak, és olyan háttérrel rendelkeznek, hogy nagy magabiztossággal tudnak felkészülni és játszani is. Az biztos, hogy nagy a győzni akarás a Larvikban is, de ez ugyanígy megvan a magyar csapatoknál is.”

A BL-döntő első felvonásán feltűnő volt, hogy a szélsőjátéka egyik csapatnak sem igazán működött felállt fal ellen, Juhász szerint ennek összetett oka van.

„Úgy vélem, hogy talán lehetett volna mindkét oldalon több labdát lejátszani a szélekre, bár az is igaz, hogy a kapusok kiválóan védtek. Két-három gól mindkét oldalon »beragadt« emiatt, és ez akár meghatározó is lehet a visszavágón – válaszolt a 28 éves játékos, aki arra is válaszolt, hogy mi az, ami még döntő lehet. – A védekezésen múlhat mindkét oldalon a győzelem. A Larvik ellen figyelni kell arra, hogy a lerohanásoknál kevés teret hagyjanak a gyors embereiknek. A Győr megérdemli, hogy végre, sokéves küzdelem után a méltó helyére kerüljön.”

Ambros Martín csapatára jellemző ebben a szezonban, hogy a mérkőzések hajrájában őrli fel ellenfelét, és a korábbi meccsekhez hasonlóan a döntő larviki fellépésén is az utolsó percekben sikerült „megfognia” riválisát. Juhász szerint azonban hiba lenne arra alapozni, hogy a Larvik idősebb játékosai miatt elfárad a végjátékra.

„Gyakorlatilag az utolsó hatvan perc következik a szezonban, egy Bajnokok Ligája-döntőben. Abban lehet némi igazság, hogy az ETO előnyt kovácsolhat a hosszabb kispadjából, de szerintem nem a fizikai tényezők döntenek a mérkőzésen, mert ebből a szempontból a Larvik is kiválóan felkészített együttes. Mindkét csapatra jellemző, hogy kitűnő a háttér, ezen aligha fog múlni bármi is.”

MÁR A NORVÉGGAL IS BOLDOGUL
Juhász csapata, a Levanger a hetedik helyen zárta a norvég bajnokságot. Ez eggyel jobb, mint egy évvel ezelőtt, ám mivel a csapat egy ideig harcban volt a rájátszást érő negyedik helyért is, úgy vannak a klubnál, lehet ez még jobb is.

„Sok olyan tényező van, ami hátráltatta a csapatot: sérülések, fiatalok vagyunk, és még össze kell szokni, rutint kell szerezni. Egy izlandi és egy svéd lány mellett én vagyok még légiós. Életemben először itt éreztem hátrányát, hogy tudok angolul, hiszen – mivel itt mindenki beszéli a nyelvet – a könnyebb utat választva így kommunikáltam a többiekkel, de azért már a norvéggal is egész jól elboldogulok” – összegezte az idényt a szélső, aki jól érzi magát a közép-norvégiai kisvárosban, és a hosszabbítás után egy évet még biztosan marad a klubnál.

„Kiváló a közösség, most még például edz a csapat, de kérésemre hazaengedtek a vizsgaidőszakra. Kilenc hónap után nagyon jó érzés napsütésben sétálni az Andrássy úton, vagy otthon a családomnál, Kisvárdán. Az időjárást és a hideget leszámítva csak a családtól és a szeretteimtől való távolság zavaró, mert ugyan korábban is elteltek olykor hónapok a hazajutásig, a kétezer-hatszáz kilométer mégsem egykönnyen áthidalható távolság.”

Juhász szerint a sokat emlegetett norvég mentalitás elsősorban nem a kézilabdatudásban, sokkal inkább az anyagi biztonságban ragadható meg. „A legfőbb különbség a hazai viszonyokkal szemben, hogy itt több lábon állnak az emberek, az élcsapatokon kívül »félprofik« szerepelnek a kluboknál, a kézilabda mellett is dolgoznak, tanulnak. Nem a kézilabdán múlik azonban minden, hiszen ha teszem azt, egy sérülés miatt megtörik a pályafutásuk, az anyagi biztonságuk nincs fenyegetve, és ez nagy különbség” – fogalmazott Juhász, aki viszont leszögezte, a kézilabda Norvégiában is nagy népszerűségnek örvendő sportág.

„Télen a sportok közül főleg a síelés vagy a sífutás dominál, ezeken az eseményeken a média természetesen folyamatosan jelen van, hiszen ezek a sportolók a norvég közönség kedvencei. Sokan járnak viszont itt is kézilabda-mérkőzésekre, mert imádják. Az azonban igaz, hogy a norvég drukker kicsit hűvösebb, míg a magyar közönségnél a magyar temperamentum érződik. Én eddig bárhol játszottam, Debrecenben, Győrben, a Fradiban vagy Veszprémben, a szurkolók fantasztikusak voltak mindenhol, szerettek minket, és ez felejthetetlen.”

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik