Lehetett volna ez a meccs sorsdöntő, „kötelezően" megnyerendő, a feljutásról döntő. Nem lett, mert a szlovén és az osztrák válogatott elleni vereségekkel már egy fordulóval a vége előtt biztossá vált: a házigazdák és a „sógorok” jutnak fel az A-csoportba, a mieinknek maradt a harmadik vagy a negyedik hely.

A magyar válogatott megmutatta, hogy képes „kesztyűt dobni” az A-csoportban gyakran megforduló riválisoknak is, viszont az is kiderült, hogy még több kell ahhoz, hogy egy ilyen erős és kiegyenlített mezőnyben bírja a terhelést és végig versenyben maradjon a feljutásért.

„Most ki kell tisztítani a fejeket, készülnünk kell a britek ellen, mert nagyon nehéz mérkőzés lesz, hiszen nekik is kellenek a pontok. És újra meg kell mutatnunk a minket kísérő közönségnek is, hiszen megérdemli” – mondta Kovács Csaba, és igaza van. Mert akárhogyan is érezzük magunkat, egy feladat maradt szombatra is, Nagy-Britannia legyőzése. És illenék nyerni. Egyrészt mert legutóbb, 2010-ben is sikerült, másrészt pedig az újabb győzelem bronzérmet érne.

A briteknek mindeközben nagy a tét: ugyan pontelőnyük van Ukrajnával szemben, de ha az ukránok legyőzik Japánt, akkor virtuális kiesőként kezdik a mieink elleni csatát. A nagyon erős és kemény briteket valósággal szétszedték legutóbbi meccsükön a sokkal gyorsabb japánok – szombati ellenfelünk a szakmai stábjuk bevallása szerint nem tudott mit kezdeni a kontrákkal.

„Gyakorlatilag vesztőhelyre hajtottuk a fejünket a japánoktól elszenvedett vereséggel, kicsit fáradtak voltunk, de most már nincs idő ezen rágódni. Nyerünk vagy végünk van” – nyilatkozta a brit csapatkapitány, Jonathan Phillips. Alighanem ő és társai is nagyon drukkolnak a japánoknak a legkorábbi szombati vb-meccsen – ha az ázsiai csapat győz, akkor benn tartja a briteket (az ukránok búcsúznak), valamint megelőzi a magyar válogatottat, amelynek ebben az esetben mindenképpen győznie kell a bronzhoz.