Bálizs: Jól is végződhet ez a kalandunk

– Volt féltés és félelem is önnel kapcsolatban a világbajnokság előtt – mostanra túlléphetünk ezen?
– Próbálok úgy teljesíteni, hogy megcáfoljam a félelmeket. Igyekszem maximális bizalmat kivívni a csapatnál és a szakvezetőségnél is. Ha ezt a bizalmat viszonozzák, semmi baj sem lehet.

– Eddig két mérkőzés két győzelem a csapat, és hetvenegy lövésből hatvankilenc védés az ön mérlege. Lehetne ennél jobb?
– Nagyon jó érzés, hogy eddig meccsenként csak egy gólt kaptam, és tudom tartani a srácokat, de az első csatáknak vége. Kedden pihentünk egyet, és másnap már új nap.

– Az Ukrajna elleni, válogatásokba illő védését is elfeledte már?
– Azt nem tudom elfelejteni. Tiszta volt a fejem, azért sikerült. Tudtam, hogy ha lemegyek, hol van a lábam, honnan hová lőhetnek, hogyan fog pattanni a korong, és hogyan kell odaérnem.

– Úgy mondja ezt, mintha nem is lett volna zavaró tényező, pedig az ukránok zúdultak a kapura.
– Egyszer kaptam egy nyakast, azonkívül semmi. A japánok ebben kicsit aktívabbak voltak, beleálltak, és mint a robot, mentek.

– A kapusparádé mellett a bekkjeink is kitettek magukért...
– Igen, és köszönöm is nekik! Ukrajna ellen volt olyan az első harmadban, hogy a lövés megpattant a jégen, egy srác még bele is nyúlt, a korong kétszer is a kesztyűmhöz ért, de leesett, én megtoltam, viszont nem tudtam rátenyerelni, mert nem voltam biztos benne, hogy még mindig ott van-e. Tele volt a nadrágom, de a srácok kiválóan takarítottak előttem. Tényleg sokat köszönhetek nekik. Harminc-negyvenéves emberek dolgoznak előttem, és ez rengeteget számít.

– Erre mondják, hogy csapatmunka.
– Pontosan. Cikket írtak a napokban Hári Jánosról és Sille Tamásról, hogy egymás fia és apja lehetnének, de úgy érzem, ezek a különbségek kezdenek eltűnni, kezdünk egy húron pendülni. Mondhatjuk, hogy beépülnek a fiatalok.

– És az „öregek" ellátták jó tanácsokkal?
– Mondogatták, hogy nem kell izgulni, csak nyugodtan. És megosztották velem a legnagyobb bölcsességet: az a dolgom, hogy megfogjam a korongot. Okosabbat nem lehetett mondani.

– A kerethirdetéskor azt mondta, nem történt rendkívüli – de azóta?
– Amikor megtudtam a hírt, és az edző behívott, hogy na, akkor számít rám, következett két furcsa nap... Amikor mentem hazafelé, négy méterrel a föld felett lebegtem, és azt sem tudtam, hol vagyok. Emlékszem, elmentünk vacsorázni, kezembe nyomták a visszajárót, megnéztem a tenyeremben a pénzt, és azt sem tudtam, mennyit ér. Egyáltalán nem voltam képben.

– Két fordulón túl vagyunk. A két győzelem feljogosít minket az álmodozásra?
– Szerintem álmodozni mindenkinek szabad, az a legjobb tevékenység a világon. Ha valaki álmodozik, van célja az életben. Úgy érzem, lehet keresnivalónk ezen a világbajnokságon, már a felkészülés alatt is azt mondtam, meglepetést is tudunk szeretni. Jól is végződhet ez a kalandunk.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, MIT GONDOL BÁLIZS BENCE KAPUSTÁRSÁRÓL, ÉS HOGYAN VÉLEKEDIK KEVIN PRIMEAU A 21 ÉVES KAPUSRÓL, KERESSE A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁT.