Most a bécsieknek kedvezett a ráadás

A MÉRKŐZÉS ÉLŐ, SZÖVEGES TUDÓSÍTÁSÁT ITT TEKINTHETIK MEG!

Káprázatos emberhátrányos védekezés, óriási kapusteljesítmény, „ellenszélben” kivívott siker – a Fehérvár alaposan kihajthatta magát az első találkozón. Az érdeklődés hatalmas volt, a csarnokban a hivatalos befogadóképességnél is többen szorongtak, néhány optimista még jegyért állt sorba a korongbedobás előtt…

1. harmad

A hangulat elképesztő volt a csarnokban, a kapukban Satosaari, illetve Cassivi kezdett. Valóságos hangrobbanással indult a találkozó, az első Volán-kapuralövést Fekete jegyezhette fel. Az első ziccert viszont az osztrákok: Lemieux (no nem Mario, hanem Francis…) kilépett, hatalmas helyzetben vitte a korongot, viszont képtelen volt túljárni Satosaari eszén. Mondhatni, ez a jelenet ismerős lehetett a bécsieknek az első meccsről. Kisvártatva a Rodman testvérpár kavart bajt a fehérvári kapu előtt, Satosaari támadása után pedig az első balhé tüzelhette a nézőket – Bornhammar vágott rendet az osztrákok között.

A svéd légiós és Francois Bouchard is levonulhatott két percre a dulakodásért.  Négy a négy ellen Fekete szerzett erőszakosan korongot az osztrák védőharmad előtt, kapura tört, de hátulról megpiszkálták – előnybe került az AV 19. Ki is használta a Fehérvár, a 7. percben Palkovics megszerezte a vezetést a házigazdáknak! (1–0). A magyar csatár belekapott egy kipattanóba, a két, menteni igyekvő bécsi védő pedig a saját kapujába segítette a korongot…

A gólöröm után az ürömöt az jelentette, hogy szinte kapásból hátrányba került a Volán – persze az első meccsen jól begyakorolhatták az emberhátrányos védekezést… A hátrány hamarosan kettőssé változott, és a Vienna be is talált, de a játékvezetők érvénytelenítették Selmser gólját. Tizennyolc másodperc volt még 5 a 3 ellen, és a nyomást nem lehetett bírni: az NHL-ben is megforduló Benoit Gratton mattolta Satosaarit két bravúr után a 9. percben (1–1).

Rövid, nyugalmasabb időszak után ismét egy Satosaari-mentés után szabadultak el az indulatok, mivel a házigazdák most sem tűrték kapusuk piszkálását – ráadásul Marcel Rodman ki is ült két percre. A fórt nem sikerült kihasználni, a 16. percben pedig Kóger mehetett a büntetőpadra – jogosan. A Capitals csak az emberelőny végén tudott felállni, viszont Satosaari „lenyelte" a messziről eleresztett, megpattant lövést. A hajrában egy Palkovics–Mihály akciót követően emelkedhettek a nézők, de az erdélyi csatárt kitessékelték a hátvédek a kapu elől. Újabb helyzet nem alakult ki, a nyitó harmad után 1–1-re álltak a csapatok.

2. harmad

Gyors rohamokkal indítottak a vendégek, Satosaari egymás után kétszer húzta le a rolót a csatárok előtt. David Rodman bottal akasztott, így ő is kipróbálhatta a fehérvári büntetőpadot, esélyt kapott a Volán. Ackerström próbálkozását védte Cassivi, majd Andersson és Martz próbálkozott sikertelenül. A hátrány letelt, a kivágott koronggal pedig meg is ugrott a büntetőpadról visszatérő Rodman, de hiába vezette egyedül kapura azt, a „finn fal” átjátszhatatlannak bizonyult a számára.

Fór után fór, megint a Fehérvárnak, viszont az emberelőnyös specialisták nem tudtak az első percben helyzetet kialakítani. Sajnos utána sem… A Volán annak ellenére nem volt képes ziccereket kidolgozni, hogy sorra kapta az előnyöket a keménykedő bécsieknek köszönhetően – összességében kevés akció volt közvetlenül a kapuk előtt.

Amikor kialakult, akkor viszont meg is zördült a háló, sajnos a Fehérváré: Dan Bjornlie talált be egy kapu mögül visszapasszolt korongból a 35. percben (1–2). A gól után újabb helyzetet hibázott el a Vienna, majd emberelőnybe is került – nagyon rosszul alakult a harmad vége.

A kiállítással nem tudott mit kezdeni a Caps, viszont Horváth András is kiszállt 50 másodperccel a harmad zárása előtt. Sikerült kihúzni a hátralevő időt a szemmel láthatóan nagyon fáradt Volánnak, de a második harmadra így sem tekintünk vissza szívesen.

A szünetben két, józannak jóindulattal sem nevezhető drukker nyitott be az AV 19 öltözőjébe, és beüvöltött, hogy „Harcoljatok!”. Nem rossz tanács…

A szünetben Sofron István értékelt az NSO-nak: „Fel kell vennünk a ritmust, túl sokat hibázunk, főleg a védőharmadunkban. Oda kell figyelnünk, hogy buta szabálytalanságok miatt ne legyenek fölösleges kiállítások. Támadásban egyszerűbb játékra van szükség, kevesebb passz és több lövés kell" – mondta.

3. harmad

Az áthúzódó kiállítás miatt hátrányban kezdett a Fehérvár, a nyomás hatalmas volt a magyar kapun – Alén ráadásul a büntetés letelte előtt négy másodperccel akadályozásért szállt ki. Casparsson passza után Bjornlie iszonyú erejű bombáját védte Satosaari, akinek sokat köszönhetett e percekben csapata. A védekezés összeállt, a Vienna gól nélkül maradt, és ez nagyon fontos volt – az már más lapra tartozik, hogy a játék képe nem a házigazdáknak kedvezett.

A 45. percben késleltetett kiállítás miatt 6 az 5 ellen dolgozott ki helyzeteket a Volán, viszont ki is hagyta őket – Bornhammar a kapu előtt hibázott ziccerben. Az emberelőnyös egységek nem sokat tettek eddig hozzá a játékhoz, várta a drukkerhad, hogy forduljon a kocka.

Bootland buta módon támadta Satosaarit egy kilőtt korong után, így ő is a büntetőpadon elmélkedhetett – 21 másodperc kettős előny! Ehhez képest (igaz, már szimpla fórban) a Vienna dolgozott ki ziccert, de Bouchard a kapusba lőtt. Tíz perc maradt az egyenlítésre.

És a tíz percből csak három másodperc telt el, amikor Vas János ment el a bal oldalon, élesen belőtt korongjába Kovács Csaba piszkált bele, Cassivi pedig a hálóból piszkálhatta ki… (2–2)

Jött is az újab sansz, Rotter akadályozás miatt kapott két percet. A közönség hatalmas hangerővel buzdította magához tért csapatát, Cassivinek pedig kettőt is kellett védenie – az előny már megint kimaradt. Egy előny nem előny, mondhatták a játékvezetők, mert kiemelték a Satosaarit inzultáló Benoit Grattont. Az eredmény annyi volt, mint addig – eredménytelenség…

A Capitals egy kontrával kevert bajt a Volán-kapu előtt, de Bootland nem tudta a hálóba terelni a korongot. A bécsiek rohamot fújtak és kapuja elé nyomták a Fehérvárt a véghajrában – gólnak azonban nem örülhettek, így jöhetett a hosszabbítás. A végét színesítette még egy kis műbalhé Rotter és Satosaari között, a finn kapus látványosan elterült, anélkül, hogy erre az osztrák igazán okot szolgáltatott volna.

Hosszabbítás

2–2 után ráadás – ez Bécsben már bejött a Volánnak. Négy a négy ellen folytatták a csapatok, először Cassivinek kellett védenie egy, a kapuja elé betett korongot. A hosszabbítás második percében Andersson felpörgő, fonákkal rátett lövését kellett lekapnia Cassivinek – nem bántunk volna egy hatalmas szerencsével elért gólt. A kegyelemdöfést viszont a bécsiek vitték be: Satosaari egy, majdnem a kék vonalról elengedett Lebeau-lövés után nyúlhatott maga mögé (2–3). Két, rettenetesen fárasztó mérkőzés után 1–1 a négy győzelemig tartó párharc állása.

„Nem érződött a csapaton a fáradtság, nem úgy az ellenfelünkön, akik a végére már elmaradtak önmaguktól. Ilyen egy igazi playoffmeccs, nem lehetett tudni, hogy ki nyer a végén. Így volt ez vasárnap , és így most is. Amit ma nyújtottunk, az pont erre volt elég” – nyilatkozta Ladányi Balázs a meccs után a Nemzeti Sport Online-nak.