Gyurta Dániel csak olimpiai bajnokként iszik pertut edzőjével

– A sör vagy a bor fogyott jobban?
– Az üdítő.

– Állítólag ennél azért jobban elengedte magát… – ahogy illik, tesszük gyorsan hozzá.
– Na jó, bevallom, buliztam egy kicsit, de nem tartott az olyan sokáig.

– Meddig?
– Mindegy is, a lényeg, hogy volt mit ünnepelni.

– Fáradt?
– Az vagyok. Nem is feltétlenül fizikailag – bár most tíz métert is nehezemre esne úszni, nemhogy kétszázat –, hanem idegileg. Sokat kivett belőlem az állandó koncentrálás. A győzelem kulcsa.

– A győzelem kulcsa?
– Igen, Vajda Attila barátom mondja mindig nekem, hidd el, Danikám, a verseny hetven százalékban fejben dől el, és csak harminc a test. Illetve van egy olyan mondása, ami mindig itt cseng a fülemben: a győzelemben a legfontosabb, amit megtanulhatsz, hogy képes vagy rá.

– Akkor itt, Rómában is tanult valamit.
– Erre a győzelemre rendkívül nagy szükségem volt. Visszaigazolja a munkát, amelyet nap mint nap elvégzek, amelyre gyakorlatilag feltettem az életemet.

– Ilyenkor szokás mondani: megérte.
– Nézzék, ha most történetesen ötödik vagyok, akkor sem mondanám azt, hogy nem érte meg. Hiszen szeretek úszni. A siker viszont engem nem megnyugtat, hanem tovább ösztökél, még nagyobb motivációt ad a folytatásra. Lehet, hogy hülyén hangzik, hiszen tényleg fáradt vagyok, és rám fér négy hét pihenés, de alig várom a felkészülést, többek között a jövő évi, budapesti Európa-bajnokságra. Nagy show lesz!

– Nagy Gyurta-show?
– Remélem! De a többiekről se feledkezzünk meg, nagyon jó csapatunk lesz!

– Edzője, Széles Sándor egy dobókockát a kezében tartva nyilatkozta a finálé után: Magyarországon mindig hatost kell dobni, hogy igazán elismerjék az embert.
– Ezt mondta?

– A futam előtt hatost dobott. Majd következett az ön hatosa…
– Sanyi bá nagy mágus.

– Azt ecsetelte, hogy ön már réges-régen kijött a gödörből, ám ezt a véleményt érem hiányában kevesen fogadták el. Vagyis nem volt feltétlen a bizalom.
– Huh, ezzel kapcsolatban inkább nem mondanék semmit. Viszont kétségtelen, jó ideje újra a régi vagyok, a pekingi szereplésemet sem érhette kritika. A döntő nem sikerült tökéletesen, ám az ötödik helyezés sem csalódást jelentő kategória. Ha hoztam volna a legjobbamat, ezüstöt szerzek, de tudják, sokkal jobb így, ez a római világbajnoki aranyérem többet jelent nekem! És szerintem Sanyi bának is.

– Nem ajánlotta fel, hogy tegezze?
– Azt mondta, majd akkor isszuk meg a pertut, ha olimpiai bajnok leszek.

– Tisztában van azzal, hétfőn mi várja otthon?
– Egy nagy adag krumplifőzelék, ezt tudom. De feltételezem, hogy a felhajtásra gondolnak, igaz?

– Nem könnyű kezelni.
– Igazuk van. Viszont kétszer nem lépek ugyanabba a folyóba. Az athéni olimpia után sok minden történt velem, néha csak sodródtam az árral. Mentségemre szóljon, gyerek voltam még.

A GYURTA DÁNIELLEL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN!