A rögbiválogatottak a sportág gőzmozdonyai

„Nem először járok önöknél, hiszen áprilisban itt tartottuk meg tagországaink számára szokásos konferenciánkat – mondta Jean-Claude Baque. – Hetven sportági vezető volt itt, a teljes európai vezérkar. Nagyon barátságos, szívélyes fogadtatásban volt részünk, és mivel a rögbi számára kimondottan nagy lehetőségeket látunk ebben a térségben, megfogalmazódott bennünk az a gondolat, hogy ezt az első európai vb-selejtezőt miért ne rendezhetnénk meg itt. Ez egy gesztus volt a részünkről, mint ahogyan az is, hogy a sportág megannyi meghatározó alakja, vezető tisztségviselője Kecskemétre látogatott. A magyar szövetség pedig ismét fogadó késznek, és jó házigazdának bizonyult. Ezzel is bizonyítva, hogy a lehetőségeikhez képest nagyon is komolyan csinálják azt, amit csinálnak. Az európai szövetség számára minden tag egyformán fontos, bízunk benne, hogy a kecskeméti egy történelmi pillanata volt a magyar rögbi számára. Igazán megérdemelték, hogy találkozzanak a vb-trófeával, és előtte rendezhessenek válogatott találkozót."

Baque a nemzetközi szövetséget (IRB) irányító honfitársához, Bernard Lapasset-hez hasonlóan szintén nem ma kezdte a szakmát: másfél évtizede áll az európai szövetség élén, ahol szívén viseli az amatőrök sorsát, de az ő érdeme a korosztályos (U18) Európa-bajnokság bevezetése, amelyen a vezető nemzetek is képviseltetik magukat.

„Több érv szólt a korosztályos rendezés mellett. A fiatalok még felnőtt koruk előtt hasonló generációból érkezőkkel játszhatnak, ami az ő fejlődésüket is elősegíti, és hozzászoknak az eggyel magasabb követelményi szinthez, amit egy vébé jelent. Természetesen mindez nagyobb médiaérdeklődésre is számíthat, ami a sportágnak fontos. Az amatőrökre pedig azért van szükség, mert ők jelentik azt a mennyiséget, amely majd idővel kitermeli magából a minőséget."

Rögbiben nem rendeznek felnőtt Európa-bajnokságot, hiszen a Hat Nemzet-kupán résztvevő országok beláthatatlan távolságban vannak még a második vonalban szereplő grúzok, oroszok, spanyolok, portugálok vagy éppen románok számára is. Egyelőre... Ugyanis az igény már most megfogalmazódott, és egyre nagyobb a feljutásra való törekvés, amely viszont így automatikusan kiesést von majd maga után. A bővítésnek időbeli korlátjai vannak, a kupát kora tavasszal, a bajnoki és a nemzetközi kupaszezon közepén rendezik meg.

Előbb nevesített második vonal tagja közül a grúzok, a portugálok, az oroszok, de korosztályos szinten már a belgák, a lengyelek és az ukránok is jönnek fel. Belátható időn belül – öt-tíz év – megvalósulhat sokak álma, megmérkőzhet a nagyokkal. Addig viszont tulajdonképpen az ő vetélkedésük – mármint az angoloké, a franciáké, az íreké, az olaszoké, a skótoké és a walesieké – számít nem hivatalos kontinensbajnokságnak. A FIRA-AER-nek vajon nincs ez irányú törekvése, hiszen egy hasonló esemény minden bizonnyal azonnal rangot kapna?

„A Hat Nemzet-kupa egy adott esemény, amely egészen elképesztő hagyományokon nyugszik. Az olaszok bő évtizede megértek arra, hogy a száz év összetartó öt válogatott mellé bekerülhessenek. De az erőviszonyokat ismerve egyelőre nincs fenn a térképen az a hetedik válogatott, amely miatt ismét bővítésre szánják el magukat. Mint tették azt délen az új-zélandiak, dél-afrikaiak és ausztrálok az argentinokkal, akik öt éve vb-elődöntőt játszhattak, és a bronzmeccsen éppen a házigazda francia válogatottat legyőzve végeztek a harmadik helyen. A sportági naptár roppant szűk, emellé ráadásként Eb-t szervezni nem lehet, a sportági erőviszonyokat pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni. Lépésről lépésre kell haladni és fejlődni, mint a válogatottak divíziós rendszerében, még akkor is, ha ez nagyon hosszú folyamat."

Futballban elképzelhetetlen, hogy játékosok azért ne álljanak a klubjuk rendelkezésére, mert a válogatottban foglalkoztatják őket. Ez viszont rögbiben olykor alaposan átírja a bajnokságok erőviszonyait. Emiatt nem ütköznek a klubokkal? Futballban kis túlzással a klubok diktálják a tempót, mondván: a játékost ők fizetik, az ő alkalmazottjuk, és mint ilyen, a válogatottság tulajdonképpen egy olyan plusz, amit leginkább csak muszájból vállalnak fel. Sokszor keresik a kiskaput – amit színlelt sérülésben meg is találnak –, hogy ne kelljen elengedniük a játékosukat a válogatottba. (Itt jegyezzük meg zárójelben, hogy rögbiben csak öt, míg a futballban háromnaponta lehet hivatalos meccseken pályára lépni, emiatt például a vb is egy héttel tovább tart, hiába van kevesebb találkozó.)

„Már említettem a szűk naptárt, azt viszont még nem, hogy annak ismeretében mindenki jó előre ki tudja tűzni a céljait, és be tudja osztani az erejét. A válogatott naptár azért az esetek többségében már igyekszik kitérni a klubelfoglaltság elől, de ezzel együtt sincs probléma belőle. Mégpedig azért nem, mert a rögbiben mindenki tudomásul veszi, hogy a sportág gőzmozdonya a válogatott. Így mindenkinek, és minden másnak ahhoz kell igazodnia, hiszen a gőzmozdony húzza maga után a vonatot, amit a sportág egésze, így a bajnokságok is jelentenek."