Kidobós: nem csupán iskolai játék

Mindig is az iskolai testnevelésórák elengedhetetlen „tartozéka” volt a kidobós, a gyerekek önfeledt partizános játéka. A világszerte dodgeball néven ismert, felnőttek által is űzött változat azonban már több mint a labda ötletszerű dobálása – vallja Bohács Ferenc, a Hungary Dodgeball vezetője, a sportág hazai meghonosítója.

A hazai szervezetet jogilag nem nevezhetjük szövetségnek, ahhoz legalább három egyesület kell. Bohács szerint az idén megalakíthatták volna, léptek előre ugyanis annyit a 2018-as indulástól, hogy teljesüljenek a szükséges feltételek, ám – ahogy az összes versenyt – egyelőre lefújták a hazánkban is tomboló, emberéleteket követelő és a mindennapokat megbénító koronavírus-járvány miatt.

Amíg zajlott az élet, a dodgeball hazai képviselői remekeltek. Február végén Lausanne-ban rendezték meg a közép-európai bajnokságot, amelyen először vettek részt a magyarok.

Nagy meglepetésre nemcsak továbbjutottak a csoportból, hanem a negyeddöntőben megszorongatták a világ- és Európa-bajnok osztrák együttest. Pedig a történet csupán két éve, jótékonysági tornával indult.

„Mindig érdekeltek az újítások – jegyezte meg Bohács Ferenc, akinek öccse és unokatestvére is élvonalbeli kézilabdázó volt. – Négy évvel ezelőttig a három labdával játszott kidobós volt elterjedt, de aztán világversenyen is megjelent az ötlabdás verzió, amely nagyon tetszett. Ekkor gondoltam, érdemes lenne itthon is meghonosítani.”

A szabályok szerint két térfélen, hat-hat játékossal és öt speciális szövetlabdával zajlik a játék, nemzetközi versenyeken két bíró és négy vonalbíró felügyeli a mérkőzést. Partizánok nincsenek, a szabályok egyszerűek, taktika viszont van.

„Kőkemény sport, mentálisan nagyon elfáraszt, hiszen a csapatsportágakban egy labdával játszanak, itt pedig öttel, hihetetlenül pörög. Van olyan élsportoló, aki kipróbálta, és másnap erős izomláza volt. A taktika sem egyszerű, a labdák többségével védekezni kell, nem szabad csak úgy elszórni őket.”

Korábbi kézilabdázók is belekóstoltak a műfajba.

„Mondják a kézi- és focikapusokra, hogy őrültek. No, itt kicsit mindenki az, hiszen az összes pályán lévőt eltalálhatja az egyébként csak 120-150 grammos labda. Volt, aki olyan erőset dobott, hogy a vakolat leomlott, de nehezen szokta meg, hogy célpont is egyben.”

Folyamatosan igyekeznek tanulni a jobbaktól, a tavalyi Pannon-kupán a horvátok és a szlovénok vendégeskedtek. A sportág egyelőre fővárosközpontú, de már megjelent Egerben és Kisújszálláson is. A cél, hogy az ország minden régiójában legyen csapat, amelyhez Bohácsék szívesen adnak szakmai segítséget. Már amennyit tudnak persze, hiszen fiatal sportág lévén mindenki folyamatosan tanul és alakítja a kereteket. Bohács Ferenc elmondása szerint az 1965-ben világbajnok kézilabdacsapatból Csenkiné Varga Zsuzsanna és Ignácz Ilona is figyelemmel követi a kidobóst, hiszen mindketten gyerekkoruk óta imádják a játékot.

Olimpiai álmot dédelget a kidobós, hiszen az Egyesült Államokban nagyjából 300 ezer igazolt játékos űzi – igaz, a hatlabdás verziót. Mindenesetre sokan bíznak benne, hogy házigazdaként Los Angeles a játékok programjára mesterkedi a műfajt 2028-ban.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!