TALÁLATOK A(Z) Sportkönyvtár CÍMKÉRE

Dunai Ede legutóbbi, tizenegyedik könyve a honi futball valaha élt egyik legjobb, 2006-ban 61 éves korában elhunyt, 76-szoros válogatott csatáráról szól.

Figyelemre méltó vállalkozás Schaffer Alfrédól, a magyar labdarúgás felülmúlhatatlan futballkirályáról könyvet írni, még akkor is, ha esetleg nem klasszikus életrajzi műről van szó.

Ma már csak emlék, amikor még az számított kivételnek, ha valaki nem vonult be katonának, és már arra a későbbi időszakra sem emlékeznek sokan, amikor az volt a különleges, ha valakit bevittek, hiszen hazánkban húsz éve sorkatonaság sem létezik.

Nem véletlenül választottam címnek a klub indulójából vett jellemző sort, nálam a kottás-dalos buzdítások között az elsők között van.

„Bécsnek édes sütemény, Budapestnek kávé illata van” – mondta egy ízben Szindbád, Krúdy Gyula halhatatlan hőse.

A fővárosokról általában nem a hegy és a vidék jut először az eszünkbe.

Senki drága idejét sem szeretném rabolni, így Kertész István 1995-ös kötetének bemutatását rendhagyó módon azzal kezdem, kinek nem ajánlható jó szívvel a jeles ókor- és sporttörténész munkája.

Matt Clough könyve remek olvasmány, valóban nehéz letenni, ahogy a magyar kiadás előszavát jegyző Marco Rossi, válogatottunk szövetségi kapitánya – az Aranycsapatnak gyermekkora óta rajongója – írja.

Fábián László, a MOB főtitkára, nem mellékesen olimpiai bajnok öttusázó (Szöul, 1988, csapat) nem véletlenül írja Killyéni András könyve előszavában: Bay Béla a magyar vívás egyik legnagyobb mestere volt.

Az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokság mindmáig az utolsó, amelyre kijutott a magyar válogatott, és...

Könyvében szó esik egyebek mellett a Nagyvárad–Kolozsvár rivalizálásról, a budapesti Erdély-futballpolitika visszásságairól, a nagyváradi zsidó sportmecénások elhallgatott szerepéről, a világháborús körülményekről, sőt még néhány csendes egyetértésben megbeszélt eredményről is.

A fotómelléklettel illusztrált könyv szinte letehetetlen, megismerhetjük belőle „Pajorpista” életét. Igen, az életét, mert nemcsak a sportvonatkozású események, élmények kapnak helyet, hanem a magánéleti történések is...

„Nem kevés elfogultsággal írok a könyvről, amelynek előzménye a film. Surányi András 1982-ben bemutatott mozija, az Aranycsapat, amelynek stábjában – a rendező mindmáig megtisztelő felkérésére – ott lehettem.”

Akinek ettől nem csordul össze a nyál a szájában, az nem is igazi sportember!

A Piszkos gólok voltaképpen nem más, mint a labdarúgás történetének bestiáriuma.

A The Race to the Future (Verseny a jövőbe) című kötet igazi kultórtörténeti csemege.