TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Tokiónak számomra az az egyik legfőbb értéke, hogy azt hiszem, e téren szintet léptünk. Mert ennyi boldog magyar ezüst-, bronzérmest és mindenféle helyezettet most láttam először olimpián.

ALAPVONAL. Nem tudom, csak belemagyarázom-e, de egyvalamit minden korábbinál hangsúlyosabbnak éreztem, és talán ez lehet Tokió legnagyobb közösségi nyeresége: annyi őszinte köszönetnyilvánítást hallottam a sportolóktól, mint soha korábban.

ALAPVONAL. Mondhatják, hogy ma már más a világ, pedig dehogy. Még akkor sem, ha a pénz összehasonlíthatatlanul több, a tét is nagyobb, bár ez vitatható, hiszen minden futballkorszaknak megvannak a rangot adó címei.

ALAPVONAL. És bár futballban nem volt válogatott, az első magyar olimpiai bajnoki címet szerző úszóról, Hajós Alfrédról sem szabad megfeledkezni, aki az 1800-as és 1900-as évek fordulóján két bajnoki címet nyert a BTC csapatával.

ALAPVONAL. A női póló húszéves olimpiai históriája óta áhított érem persze még így is elérhető. A csütörtöki teljesítmény szombatra nem mérvadó, ebben a műfajban gyökeres változások nem két nap, hanem két perc alatt mehetnek végbe.

ALAPVONAL. Ez a 21 éves fiatal az úszás zsenijei közé tartozik, immár visszavonhatatlanul. E versenyben – két óriás párbajában – Milák mostani képessége maximumát adta, a sport fölfénylő pillanatának, nemesebb üzenetének erőterében, ama csodaszerűség élményét.

ALAPVONAL. Ha már tévé, ne hagyjuk ki a siker újabb összetevőjét: az emberi tényezőt, vagy mondjuk úgy, gyarlóságot. Hogy az is győzhessen, aki az elején kap egy óriási pofont, hiszen az ellenfele is képes arra, hogy hibázzon. Ettől szép a sport.

ALAPVONAL. Miért kéne büntetni a sportolókat, akik nem vettek részt országuk, sportvezetőségük üzelmeiben, hiszen, ha megtették volna, nyilván (nyilván?) nem indulhatnának. És ha ott lehetnek, miért ne büszkélkedhetnének a hazájukkal.

ALAPVONAL. Most kezdem megérteni, miért lett volna fontos az igazán befolyásos európai élkluboknak, hogy a Szuperliga-sorozat már az idén útjára induljon. Mára ugyanis mulatós szintre süllyedtek az egykoron tekintélyt jelentő nemzetközi kupaviadalok...

ALAPVONAL. Két aranyérmesünk, Milák Kristóf és Szilágyi Áron a klasszikus és örök bajnok megtestesítője; ők soha nem lesznek puszta számok, rovátkák a dicsőségtáblán, nevüket és emléküket egy évszázad múltán is tisztelni fogják.

ALAPVONAL. Az első két tokiói úszását követő nyilatkozósdi során persze átfutott rajtam: ha csak feleennyire vette volna lazán az egészet, hol tarthatna az egyébként is lenyűgöző éremkollekciója.

ALAPVONAL. A jó futball, az eredményesség a legjobb reklám, mert nő a nézőszám, emellett a tévéközvetítések jogdíjai, a játékteret körülvevő hirdetések, a bérletrendszer jelenthet még megoldást.

ALAPVONAL. Ha valaki azokban a hetekben sétálgatott az olasz főváros sokat látott utcáin, okkal érezhette úgy, hogy valójában nem is Julius Caesar, Augustus vagy Viktor Emánuel írta arrafelé a történelmet, hanem Francesco Totti, Gabriel Batistuta, Cafu vagy Vincenzo Montella.

ALAPVONAL. A tagadhatatlanul egyedi körülmények között semmi olyasmi nem történik a japán játékokon, aminek ne szabadna történnie.

ALAPVONAL. Jadon Sancho a 73 millió fontos árával akár alkalmi vételnek is tetszhet, akadt olyan angol médium, amely egy Black Friday-akcióhoz hasonlította a megszerzését.

ALAPVONAL. A kerékpározás azonban olyan, mint a futball, a többség nemcsak képernyőn látta vagy olvasott róla, hanem maga is kipróbálta, versenyzett, győzött vagy veszített, de mindenképpen »belehalt« a tekerésbe.

ALAPVONAL. A magyar női kézilabda-válogatottnak nincs máshogy esélye az olimpiai tornán, csak ha egységes, ha a játékosok csípnek és harapnak, és minden nehéz helyzetben vállt vállnak vetve harcolnak, nem adják fel.

ALAPVONAL. Témánk szempontjából az az érdekes, hogy a doppingellenességre is felesküdtek a sportolók, mondhatni, ezzel ünnepelték a jubileumát annak, hogy a tiltott szerek hangsúlyozottan középpontba kerültek az öt karika környékén.

ALAPVONAL. A tokiói olimpia szerencsére legfontosabb elemében fog leginkább hasonlítani a korábbi játékokhoz: a versenyeket, a mérkőzéseket megrendezik, azokon a földkerekség legjobbjai küzdenek meg egymással, magukkal – és ezúttal a körülményekkel – a sportvilág legbecsesebb címeiért.

ALAPVONAL. Több mint hetven esztendeje, 1948 óta először láthattunk magyar férfi teniszezőt újra a wimbledoni negyeddöntőben; akkor egy szombathelyi, most egy nyíregyházi születésű játékos adta meg ezt az örömet nekünk, magyaroknak.