BL: Hihetetlen, semmihez nem hasonlítható érzés kézbe venni a trófeát – Van Bommel

PIETSCH TIBORPIETSCH TIBOR
2021.04.14. 15:55
null
Mark van Bommel 2019-ben a PSV vezetőedzőjeként (Fotó: AFP)
Nem véletlenül mondják, hogy sok futballistának két arca van. Azok után, hogy 1999-ben megválasztották hazájában az Év tehetségének, Mark van Bommel karrierje egyre feljebb és feljebb ívelt, e helyütt – terjedelmi okok miatt – nem merülnénk el abban, mennyi mindent ért el addig, amíg 2013-ban szögre akasztotta cipőjét. Hogy 2006-ban Bajnokok Ligáját nyert a Barcelonával, négy évre rá pedig világbajnoki ezüstéremig jutott a holland válogatottal, azt is csak azért emeljük ki elöljáróban, mert a Bajnokok Ligája egyik főtámogatója, a Heineken által szervezett, a Nemzeti Sport részvételével (is) zajló online kérdezz-felelek keretében kiderült, a szóban forgó két sikerre a legbüszkébb a 79-szeres válogatott középpályás, aki – maga is bevallja – a pályán olykor nem ismert könyörületet, azon kívül viszont a legnagyobb ellenfelekkel is vígan elbeszélgetett. Csakúgy, mint most velünk.

 

– Merre jár, mit csinál éppen?
– Egy dokumentumfilmet készítünk a régi csapattársakkal, a témát javarészt a kétezer-tízes világbajnokság szolgáltatja – csatlakozott a világhálón zajló társalgáshoz Mark van Bommel. – Feszes a programunk, de arra azért szakítunk időt, hogy a BL-meccseket megnézzük.

Mai tipp: City és Real

Mark van Bommel természetesen nem kerülhette el, hogy a szerda esti BL-visszavágókról is kérdezzék.

„A Dortmund nagyon jól játszott a City elleni első meccsen, sok múlik azon, hogy Németországban melyik csapat szerzi az első gólt. Ha a Borussia, akkor jó esélye nyílik a továbbjutásra, de igaz ez fordítva is. Én mindenesetre az angolokra tippelek. A másik párharcban viszont nem rájuk. Ha a Liverpool telt ház előtt, fantasztikus hangulatban fogadhatná a Realt, az Anfielden bármi megtörténhetne, így azonban, hogy üres lesz a lelátó, úgy vélem, a Madrid lép a következő körbe."

– No, és honnan jelentkezett be most?
– Ez maradjon még titok.

– Ha már szóba került a Bajnokok Ligája, önnek kétezer-hat május tizenhetedikén, a Barcelona–Arsenal döntőt követően megadatott, hogy a magasba emelje a győztest megillető serleget. Hogyan emlékszik vissza arra a napra?
– Hadd kezdjem a végén: hihetetlen, semmihez nem hasonlítható érzés kerített hatalmába, amikor a kezembe vehettem a trófeát! Kevésen múlt, hogy négy évvel később, már a Bayern München játékosaként még egyszer átéljem ugyanezt, fájdalom, az Inter elleni finálét elveszítettük. No, de a megnyert párizsi döntőre visszatérve: egész nap idegesek voltunk. Sőt már előző nap is. Minden gondolatunk a mérkőzés körül forgott, csak azon járt az agyunk, hogyan tudunk győzni. Alig vártuk, hogy kezdődjön a meccs, de iszonyúan lassan teltek a percek. Még az öltözőben is feszült volt a légkör. Ám amint játékvezető a sípjába fújt, az idegesség nyomban elszállt, és onnantól fogva csak az lebegett a szemünk előtt, hogy legyőzzük az Arsenalt. Nekem egyórányi játék jutott, a vezetőedzőnk, Frank Rijkaard Henrik Larssont küldte be helyettem. Annak ugyan nem örültem, hogy lecseréltek, az ellenben rettentő boldoggá tett, hogy végül kettő egyre nyertünk – nem utolsósorban Larsson két gólpasszának köszönhetően.

Van Bommel szerint, ha már 2010-ben is van VAR jó néhány játékost kiállítanak a spanyolok elleni vb-döntőben (Fotó: AFP)
Van Bommel szerint, ha már 2010-ben is van VAR jó néhány játékost kiállítanak a spanyolok elleni vb-döntőben (Fotó: AFP)

– Napjaink egyik slágertémája a VAR, amelynek legalább annyi híve van, ahány ellenzője. Ön melyik táborhoz tartozik?
– Én támogatom, mert a legnagyobb tévedések már elkerülhetők a videobíró jóvoltából, de az is igaz, hogy van még mit csiszolni a rendszeren. Amikor sokáig kell amiatt várakozni, hogy az illetékesek eldöntsék, les volt vagy nem, az például nem tesz jót a játéknak. A mi időnkben, ugyebár, még nem volt VAR, nem tagadom, ez időnként jól jött nekem, mert elkövettem egy-két olyan szabálytalanságot, amit nem vett észre a játékvezető...

NÉVJEGY: MARK VAN BOMMEL
Született: 1977. április 22., Maasbracht (Hollandia)
Nemzetisége: holland
Posztja: védekező középpályás
Válogatottság/gól (2000–2012): 79/10
Csapatai profi játékosként: Fortuna Sittard (1992–1999), PSV (1999–2005; 2012–2013), Barcelona (2005–2006), Bayern München (2006–2011), Milan (2011–2012)
Csapata vezetőedzőként: PSV (2018–2019)
Kiemelkedő eredményei játékosként: világbajnoki ezüstérmes (2010), Bajnokok Ligája-győztes (2005–2006), 4x holland bajnok (1999–2000, 2000–2001, 2002–2003, 2004–2005), spanyol bajnok (2005–2006), 2x német bajnok (2007–2008, 2009–2010), olasz bajnok (2010–2011), Holland Kupa-győztes (2004–2005), 2x Német Kupa-győztes (2007–2008, 2009–2010), 4x holland Szuperkupa-győztes (2000, 2001, 2003, 2012), spanyol Szuperkupa-győztes (2005), olasz Szuperkupa-győztes (2011)

– A kétezer-tízes, Hollandia–Spanyolország világbajnoki döntőn tizennégy sárga lapot osztott ki Howard Webb. Ha lett volna videobíró, hányan fejezték volna be a meccset?
– Szerintem hatan... Azt azért hozzátenném, hogy a spanyoloktól is ki lehetett volna állítani néhány futballistát.

– A finálét Andrés Iniesta hosszabbításban lőtt góljával nyerte meg Spanyolország. Ez nem veszélyeztette a korábban, Barcelonában kötött barátságukat?
– Iniestára vagy akár Xavira nem lehet haragudni. Akkor, kilencven percig vetélytársak voltunk, de a mérkőzés előtt és után ugyanúgy beszélgettünk családról, hétköznapi dolgokról, mint máskor. A futballban így megy ez, amint lefújják a meccset, kezet ráztok, megölelitek egymást, mezt cseréltek. Lehetünk riválisok, de fontos, hogy meglegyen az egymás iránti tisztelet. Mondok egy másik példát. Zlatan Ibrahimovicot aligha kell bemutatni senkinek. Volt szerencsém együtt játszani vele – azok után, hogy játszottunk egymás ellen. Mielőtt a Milan szerződtetett volna, az elnök kikérte Zlatan véleményét, aki azt felelte: „Szépen kérem, igazoljuk le Markot, mert inkább játsszon velem, mintsem ellenem!” Örülök, hogy őt is a barátomnak mondhatom. Elképesztő, hogy még harminckilenc évesen is jó formában van. Mit jó formában, a topon van! Zlatanban azt is becsülöm, hogy maximálisan odafigyel magára – nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is. Nem csoda, hogy mindmáig egyik gólt szerzi a másik után. Jó, közben becsúszik egy-egy piros lap is, de ez benne van a pakliban...

Van Bommel Ronaldinhót tartja a valaha volt legtehetségesebb csapattársának (Fotó: Getty Images)
Van Bommel Ronaldinhót tartja a valaha volt legtehetségesebb csapattársának (Fotó: Getty Images)

– Megannyi klasszis volt a csapattársa. Közülük ki volt megáldva a legnagyobb tehetséggel?
– Ronaldinho! Varázsolt a labdával. S amit az edzésen könnyedén megcsinált, arra képes volt a legnagyobb tétre menő meccseken is! Az alkata tökéletes volt ahhoz a stílushoz, amit képviselt, a mozgáskoordinációja lenyűgöző volt. Zsonglőrködött – és folyton mosolygott. Mosolygott a pályán, mosolygott az öltözőben, mosolygott az utcán, mosolygott mindenütt. Élvezte a futballt és azzal együtt az életet.

– Ön melyik csapatában érezte a legjobban magát?
– Hála az égnek, bő a választék, mert topklubok mezét viselhettem, a PSV, a Barcelona, a Bayern és a Milan egyaránt nagyon közel áll a szívemhez, ráadásul mindegyikkel trófeákért harcolhattam. Ha mégis le kell tennem a voksom az egyik mellett, az a PSV, amelyben gyönyörű hét esztendőt töltöttem el. Fiatalon kerültem oda, ott váltam felnőtt futballistává. Az utolsó évemben már készen álltam arra, hogy egy szinttel feljebb lépjek, így lettem a Barcelona játékosa, később pedig a Bayerné és a Milané. Roppant szerencsés fickó vagyok, hogy ezekben a csapatokban játszhattam.

– Mit tart a legnagyobb sikerének?
– A már említett BL-győzelmet! Mindamellett arra is nagyon büszke vagyok, hogy Hollandiában, Spanyolországban, Németországban és Olaszországban is ünnepelhettem bajnoki címet. Ahhoz, hogy az élen végezz a bajnokságban, egész idényben jól kell teljesítened, ezért is van nagy értéke az aranynak. A Bajnokok Ligáját megnyerni ugyanakkor egészen különleges. Hiszen abban a sorozatban a legjobbak állnak rajthoz, ha őket legyőződ, mindennél többet ér.

Van Bommel imádta a San Siro hangulatát meccsek előtt (Fotó: AFP)
Van Bommel imádta a San Siro hangulatát meccsek előtt (Fotó: AFP)

– Ha még egy nagy meccsen pályára léphetne, melyik stadionban játszana legszívesebben?
– A San Siróban! Mindenhol szerettem futballozni, de a legjobban ott! Lehetett az ellenfél a Barcelona, a Juventus, a Sampdoria vagy éppen a Genoa, olyan atmoszféra uralkodott a lelátón, hogy már a játékoskijáróban libabőrös volt az ember. Azt a hangulatot ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor teát főzöl: felrakod a vizet, felmelegszik húsz, harminc, negyven fokra – aztán egyszer csak felforr!

– Ezek szerint ha derbi, akkor Derby della Madonnia?
– Igen! Az el Clásico is csodálatos, de a milánói rangadó a csúcs! Bármerre jársz a városban, már napokkal a mérkőzés előtt érzed a feszültséged, a tévében, a rádióban, az újságokban minden arról szól. Az olaszokról egyébként is köztudott, mennyire imádják a focit, az a légkör, ami a Milan–Intert övezi, jóformán semmihez nem hasonlítható.

– Mit tippel, ki nyeri idén a BL-t?
– Nemrég még a Bayernt és a Manchester Cityt mondtam volna... Jósolgatni persze könnyű, csakhogy aztán jön a meccs. A futballban tényleg az a szép, hogy bármi megtörténhet. Vegyük csak a Bayern–Paris Saint-Germain párharc első felvonását, a müncheniek fantasztikusan játszottak, hat háromra vagy hét háromra is győzhettek volna, a végeredmény azonban ismert... Sokat számít, melyik csapat tud a soraiban olyan klasszist, aki a sorsdöntő pillanatokban a különbséget jelentheti. Ilyen például Kylian Mbappé vagy Erling Haaland. Utóbbinak egy másodperc is elég a gólszerzéshez, nem véletlen, hogy az ügynöke manapság ide-oda repked Európa nagyvárosai és topklubjai között.

Ezek is érdekelhetik
Legfrissebb hírek