Leandro: „Mindannyian tudjuk, Kalmarban is kell egy gól!”

– Meleg van...
– Mihez képest? – kérdez vissza kapásból a Loki egyik legjobb játékosa, Leandro, aki Brazíliából érkezett. – Jobban éreztem magam a bőrömben a lehűlés előtt: engem nem zavar a magyarországi hőség napközben sem, szerda estére, a meccskezdésre kifejezetten kellemes lett az idő.

– Győzze meg erről a svédeket: edzőtől játékosig az „arénaszaunát” említették első körben a kettő nullás vereség okaként.
– Ez az ő gondjuk és véleményük, szerintem viszont szimplán jobbak voltunk náluk. Megnéztük az első mérkőzés felvételét, megbeszéltük, miben teljesítettünk jól, miben hibáztunk. A dicséret kell, mert növeli a munkakedvet, de a lényeges rész mégis annál a pontnál kezdődik, amikor az edző azt mondja: a visszavágón ezt vagy azt kell másként, koncentráltabban, nagyobb odafigyeléssel végrehajtani. Például a védekezésben.

– Őrizni a kétgólos előnyt – ez az alapgondolat?
– Az ésszerűség határain belül kell maradnunk, ami persze nem jelenti, hogy szándékosan beássuk magunkat a tizenhatosunkra. A félelem nem szül jó vért, rossz tanácsadó. A véleményem és a védekezés fontosságát hangsúlyozó öltözői beszélgetés tartalma összecseng. Tartom, hogy kétgólos hátrányban a Kalmar nem óvatoskodik majd, nekünk ront, mert minél gyorsabban farag a csapat a hátrányából, annál elszántabbá válik – főként olyan riválisok esetében, amelyek egy súlycsoportot képviselnek. Az első húsz percet én megpörgetném a helyükben.

– Hazabeszél.
– Igen, de a svédeknek egyébként sincs más választásuk. Rohamoznak majd, ebben az esetben viszont nem zárhatják le olyan hatékonyan a területet, mint tették Debrecenben a mérkőzés bizonyos szakaszaiban. Megnéztük a Kalmar bajnokijáról készült felvételt is, amelyből kiderült, hogy a jobb oldali támadójuk elvétve zár vissza védekezni. Ez volt az egyik esélyünk. Nem mondom, hogy a húzás nem rejtett magában rizikót, de muszáj kockáztatni. Ha a „párom” Debrecenben nem lépett hátra, Kalmarban sem teszi.

– Önnek ez volt az első győztes BL-selejtezője a DVSC-ben.
– Az első két kupameccsre, az Elfsborg elleniekre a bemutatkozás miatt azért emlékszem…

– És? Melyik csapatot választaná: a két évvel ezelőtti Elfsborgot vagy a Kalmart?
– A Kalmart. Az Elfsborg tökéletesen végrehajtotta a maga taktikáját, nem találtunk rajta fogást. Nem volt helyük a csatárainknak, de nekem sem. Viszont az Elfsborg csak bekkelt unalomig. Velük ellentétben a Kalmar focizni akar, négy embere legalábbis biztosan, amitől máris szimpatikusabb.

– És ami a jelek szerint a Loki malmára hajtja a vizet.
– Maradjunk a feltételes módnál: a kettő nulla csodálatos eredmény, jelentős előny, de mindannyian tudjuk, hogy Kalmarban is kell egy gól! Tilos csak védekezni, ez egyet jelentene az öngyilkossággal. Visszatérve a svédekre, a támadásért felelős embereik képzett, jó futballisták. Ott van Daniel Sobralense, aztán Daniel Mendes is gyors a bal szélen és nagyon jó ütemben húz középre, David Elm centerben más stílust képvisel, de hasznos, és Rasmus Elmről, a legígéretesebb játékosról még szó sem esett. Debrecenben nem tűnt ki, fásult volt. Erre a négyesre oda kell figyelnünk.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK EL.