Az angol Luke Donald úton a 2011-es Race to Dubai megnyerése felé (Fotó: Action Images)

A hagyományos négy nagy versenyen (Major) két győzelemmel büszkélkedő, korábbi (2001) európai PGA-rangelső Retief Goosen ütésével kezdődött meg csütörtökön a dél-afrikai East Londonban az idei idénynyitó, az Africa Open. Mivel győztest a szokásoknak megfelelően csupán vasárnap hirdetnek, nem késő röviden áttekinteni, milyen utat járt be az európai golf az elmúlt évtizedekben.

A profi golf Skóciában született meg az 1800-as évek második felében, így szinte természetes, hogy a brit golfozókat 1901-től tömörítő szervezet (The Professional Golfers' Association) bocsátotta útjára 1971-ben – amerikai mintára – a ma már nagy tekintélynek örvendő Európai PGA-körversenyt.

Miközben a követendő példaként választott PGA Tour az Egyesült Államokra összpontosít, az 1984 óta független szervezetként működő PGA European Tour tudatosan igyekszik megvetni lábát a világ minden táján. E stratégia mögött üzleti megfontolások húzódnak meg: a pénzdíjak úgy közelíthetők az amerikaiakhoz, ha minél több szponzort sikerül megnyerni a versenyek támogatására.

A „világhódítás" lépései: az EPGA 1982-ben bemutatkozott Afrikában, 1989-ben Ázsiában, 1992-ben eljutott a Távol-Keletre – ez a golfsport fejlődése szempontjából ma már történelmi tettnek számít –, s miután 1994-ben versenyt rendezett Csehországban, a korábbi szovjet blokkban is, következő jelentős változtatásként 1998-ban hivatalos programjába illesztette a három amerikai Major-tornát.

A székhelyét az angliai Virginia Waterben, a Wentworth Clubban működtető EPGA a kilencvenes évek közepétől előszeretettel szervez versenyeket közösen a világ más PGA-szervezeteivel. Ennek révén két legyet ütött egy csapásra: az év első, illetve utolsó heteiben hagyományosan Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában rendezett tornákkal nemcsak megmozdíthatók más kontinensek tőkeerős szponzorai, hanem kiküszöbölhetők az európai tél támadásai is – azaz megnyújtható az idény.

A legnagyobb presztízsű EPGA-viadalokat mindazonáltal valóban az öreg kontinensen bonyolítják le: ezek az EPGA otthonában, Wentworthben sorra kerülő BMW PGA Championship, valamint a gleneaglesi Johnnie Walker Championship – az idén ez lesz az utolsó verseny, amelyiken be lehet kerülni az európai válogatottba. Ősszel ugyanis jön a sportág kétévente esedékes nagy csatája, Európa és az Egyesült Államok csapatmérkőzése a nagy presztízsű Ryder-kupáért!

Az EPGA majd minden hétvégére jutó versenyein nyerhető pénzdíjakat összesítik: az éves pénzkereseti listát 2009-ig Order of Meritnek nevezték, azóta az új, bőkezű támogatónak köszönhetően Race to Dubai névre hallgat – utalva arra, hogy az éves versenysorozat utolsó állomását Dubaiban rendezik meg.

Bár a sorozat névváltozása sem mellékes, a lényeg mégiscsak az, ki kapja meg a legtöbb pénzt kereső golfozót, az év legjobbját megillető Harry Vardon Trophyt. Tavaly az angol Luke Donald 5 323 400 eurót gyűjtve új rekorddal végzett az élen – nem lesz könnyű a nyomába lépni.

Az idei elsőség is minden bizonnyal az utolsó versenyen, a dubai DP World Tour Championshipen dől majd el, ahol az aktuális kereseti lista első hatvan helyezettje indulhat harcba. A 8 millió euró összdíjazású versenyen további 3.75 millió euró a bónusz: ezen az éves kereseti lista első 10 helyezettje osztozik – a győztesnek 1 millió jut.

A dubai viadal győztese öt, az éves kereseti lista első helyezettje hét évre szóló versenyzési jogot szerez az EPGA-re.