Ha egyszer McEnroe és Nastase összefut…

Hogy az amik szeretik saját magukat, az már 1932-ben kiderült, amikor a Négy Muskétás egyikének, Cochet-nak csupán két óra pihenőt engedélyeztek az előző napról áthúzódó elődöntője és az amerikai Vines elleni fináléja között. A 31 éves francia nem is tudott ellenállni a 21 éves, bődületes erejű szervákat ütő hazai titánnak – két ízben is eltalálta őt az adogatásból érkező labda…Ha valaki az idei Openen csinálhatná meg a Grand Slamet, a fél világ figyelné visszafojtottan minden egyes ütését. Amikor Laver 1969-ben másodszor fejezte be a nagy művet, mindössze 3708 szurkoló üldögélt a lelátókon. Kedd volt, folyamatosan zuhogott az eső, Laver szerint olyan volt a pálya, hogy még a teheneket sem engedte volna rá le-gelészni – mindazonáltal a zuhogást megszakító "játékszünetekben” szöges cipőt húzva legyőzte Roche-ot. Aztán átvette az akkoriban horribilis összegnek számító, 16 ezer dollárról kiállított csekket, a következő pillanatban pedig kissé zavart mosollyal kölcsönkért egy tízcentest, mondván, "fel kell hívnom a feleségemet, hogy megszületett-e már a gyerekünk”.A bajnokság históriájának legnagyobb botránya egy második körös, 1979-es meccsen tört ki. McEnroe és a kiöregedőfélben lévő ütőművész, ám disznóságok terén verhetetlen Nastase összecsapásán addig húzták egymást a felek, hogy labdamenet már szinte alig volt, reklamálás annál inkább. Éjfél felé járt már, a közönség jócskán benyakalt a büfében árusított szeszes italokból, az illuminált többség pedig Nastasének szurkolt, aki azonban kezdett túlmenni mindenféle határon, így a veterán mérkőzésvezető, Frank Hammond a negyedik szettben már büntetőgémmel sújtotta. Erre a drukkerek sörösdobozokkal és egyéb szeméttel terítették be a pályát, miközben a román közölte, nem játszik tovább. Kisvártatva megjelent Mike Blanchard főbíró, aki hiába tett meg mindent, végül Hammonddal párban leléptette Nastasét. Csakhogy nem sokkal később Hammondot léptették le: minthogy több százan megindultak lefelé a tribünökről, a színen feltűnő tornaigazgató, Bill Talbert visszahelyezte jogaiba Nastasét, Blanchardot ültette a székbe, majd Hammonddal együtt távozott. Még jó, hogy a parti nemsokára véget ért...Meglehet, a Noah, Leconte duó egy hajszállal veszítette el az 1985-ös döntőt Flach és Seguso ellen. Szó szerint. A harmadik szett rövidítésében 6–4-es vezetésüknél egy éles röptecsatát követően Leconte labdája felpattant a hálóról, mintha hozzáért volna Flach hajkoronájához, majd outra szállt. Az érintés miatt a franciák megnyertnek vélték a szettet, és Seguso is indult lefelé, csakhogy Flach megálljt parancsolt: "Lehet, hogy hozzáért, nem tudom megmondani. Profik vagyunk, döntsön a mérkőzésvezető.” Zeno Pfau azonban a székből nem érzékelte a történéseket, új adogatást rendelt el – az amerikaiak ezt hozták, majd a hatodik szettlabda hárítását követően elvitték a játszmát, s minthogy a sportszerűtlenségen felháborodó franciák a negyedikben fel sem emelték az ütőjüket, végül 6:7, 7:6, 7:6, 6:0-val a trófea is az övék lett.