Henman képtelen továbblépni

"Klasszikus” – közölte az első férfi egyes elődöntő közben – természetesen a mérkőzésre utalva – a háromszoros wimbledoni bajnok Boris Becker. Nem csupán neki maradt tátva a szája, alighanem valamennyiünknek, mert amit Lleyton Hewitt művelt a centerpályán, az már-már a földöntúli kategóriába tartozik. Fenomenális játékkal verte el Tim Henmant, hiába volt esőszünet, hiába ziporkázott olykor a brit, a játékmegszakítás, illetve az ellenfél feltámadása egy cseppet sem hozta zavarba, végig intenzíven ütött, amikor pedig így tesz, nem lehet megverni őt.
Illetve meg lehet, de ahhoz olyan "társ” kell, aki legalább 70-75 százalékban vág be 200 kilométer/órás adogatásokat, és aki 70-80 százalékos hatékonysággal röptézik. Ilyen teniszező márpedig nincs a glóbuszon. Volt valamikor. Pete Samprasnak hívták, de sajnos ez már régi történet…
Henmannak esélye sem volt. Ha csúcsformát fut, talán lett volna. Attól azonban messze volt (és van), szervái egyáltalán nem demoralizálják az ellenfelet, különösen nem Hewittot, az alapütések terén bizonytalan, szemlátomást idegesen teniszezik, nem vállal kockázatot, és még sorolhatnánk. Ráadásul hajlamos arra, hogy bepánikoljon. Képzelhetik, hányszor, de hányszor villanhatott át az agyán, hogy a tűzgolyóként viselkedő ausztrállal eleddig ötször játszott, ebből négyszer döntő alkalmából, és valamennyiszer kikapott tőle.
"Jobb nálam” – mondta a brit, még a queen’si felvezetőtorna fináléját követően. Nem jobb. Sokkal jobb.
Az az ember, aki csütörtökön gigászi ötszettest vívott, és akit erőteljesen megcsapott a kiesés szele, pénteken tarolt, alig hibázott, lehetetlen helyzetből ütött el (vagy emelt át) szerencsétlen Henmanon, amikor pedig kisodródva, az "oldalvonaltól” úgy négy méterre, hátulról jószerével guggolva vágta be a labdát a sarokba (de pont oda!), Henman sem bírta tovább. Mosolygott egy egészségeset. Akár az ütőt is letehette volna.
"Ez volt a kritikus pont, de hamar túltettem magam rajta – mondta az ausztrál zseni, még a Schalken elleni negyeddöntőjét követően. – Így történt az US Openen is, Roddick ellen csúsztam-másztam, mert nem ment a játék, de az azt követő két meccsemet életem nagy játékával simán hoztam, holott két remek teniszező került az utamba.”
Kafelnyikov és Sampras.
Egyikük sem tudott játszmát nyerni ellene, így lett végül US Open-bajnok tavaly.
Hogy Wimbledonban mekkora esélye van a bajnoki cím megszerzésére, azt aligha kell firtatni, elvégre nála gyengébb képességű teniszezővel játszik vasárnap, még mielőtt azonban rátérnénk a másik elődöntőre, egy-két mondat Henmanról. Négyszer jutott el a legjobb négyig Wimbledonban, de egyszer sem tudott továbblépni onnan. Az első két alkalommal Samprastól kapott ki, tavaly Ivanisevictől – mindig a későbbi győztestől. Most Hewitt lett a végzete, mondhatnánk tehát, hogy balszerencséje volt a sorsolással. Lehet. De hogy mind a négyszer éppen a döntő kapujában bukjon el, nos, ez minimum "rendellenesség”. Egyre inkább úgy tűnik, belőle sohasem lesz Grand Slam-győztes, mert nem tudja átlépni a saját árnyékát, nincs benne elég fantázia, és alapvetően ideges típus, a helyi média nyomásáról nem is beszélve, az angolok ugyanis tőle várják, hogy Fred Perry (1936) után ő lesz a következő brit bajnok.
Ami a másik elődöntőt illeti, nos, arról nem tudunk bőven beszámolni, minthogy az újabb esőszünet miatt "csúszott” a mérkőzés, a két meglepetésember, David Nalbandian és Xavier Malisse csatája pillanatnyilag döntetlenre áll (7:6, 6:4, 1:6, 2:6). Bármi is lesz a végeredmény, az argentin legény teljesítményére így is, úgy is illik a bámulatos jelző, hiszen kurta profipályafutása során most szerepel először Wimbledonban, és rögtön az elődöntőig jutott – ehhez fogható tettet egyedül John McEnroe tudott végrehajtani, még 1977-ben.

Nincs több magyar

Az utolsó magyar is elköszönt Wimbledontól, miután a juniorok párosversenyében szereplő Babos Zsuzsanna és társa, az amerikai Rao két szettben, 6:3, 7:6-ra (a rövidítés 10:8-ra végződött) kikapott a nyolcadik kiemelt kettőstől. (Balázs György és párospartnere, a lengyel Przysiezny visszalépett a tornától.) A magyar mérleg nem túl dicső: a felnőtteknél Mandula Petra, Gubacsi Zsófia és Sávolt Attila az első körben búcsúzott egyesben, Mandula Petra párosban is azonnal kiesett, amiként a junioroknál Balázs, Babos és Tellér Petra ugyancsak első körös vereséget szenvedett szingliben.