ALAPVONAL. Ha manapság felsóhajtunk – az irapuatói 0–6 ide vagy oda –, azt rebegjük: bárcsak lenne még egyszer »Mexikónk…!« Sőt, talán hozzátesszük azt is, ha újra kijutunk, bárcsak (illetve: csak) egyetlen meccset nyernénk Kanada ellen – pláne most, amikor szó szerint is (fél)világméretű lesz a vb-lebonyolítás, és negyvennyolc nemzeti csapat lehet ott a tornán…

NS-VÉLEMÉNY. Úgy tűnik, minél többen szeretnének ott lenni az ETO meccsein...

NS-vélemény. Most nem jövök David Beckham vagy Roberto Baggio égbe lőtt labdájával...

ALAPVONAL. Picit abszurd a szituáció: miközben erőteljes – és dicséretes! – a törekvés, hogy idővel mind több honi tehetség kapjon lehetőséget az élvonalban szereplő csapatokban, aközben itt az »új front«: az íróasztalok mögé beültek a főnöklégiósok.

NS-VÉLEMÉNY. Hirtelen mintha a teljes világ tömör betonná változna…

ALAPVONAL. Erősen kedvelem és pártolom a kis csapatokat, anno (2001-ben) a BKV Előrét is boldogan láttam volna az NB I-ben. Azért is, mert valamikor a nyolcvanas években az ismert és a labdarúgóberkekben elismert szaktekintély, a hajdani Népsport-újságíró Németh Gyula is volt a csapat edzője, tehát a múlt okán erős a kapocs, olyannyira, hogy az újságíró-válogatott a téli felkészülés végén hagyományosan edzőmeccset is játszhatott a Sport utcában, persze szigorúan vegyes csapatösszeállításban.

NS-VÉLEMÉNY. Ezt a meccset elrontani nem lehetett.

ALAPVONAL. »A középpályán és a tizenhatos előtt többször is labdát veszítettünk, ebből tudott építkezni az ellenfelünk« – mondta akkurátusan Garami József,  az újságírói jegyzetfüzetbe rövidítve pedig az került be, hogy »Akpályán + 16 eltt, labdaveszt., ellenf.épí…«.

NS-VÉLEMÉNY. A Fáy utcai szertárból szerelést vételező modern kori labdarúgókat a klubmúlt kötelezi.

NS-vélemény. A Puskás Aréna fergetegében, a szurkolók lelkesedése mellett besuhanhat két gól.

ALAPVONAL. A magyar futballfőnökök és klubvezetők mindenesetre rovancsolhatnának, hogy a szakmai, financiális és nem utolsósorban az empatikus oldalt vizsgálva mi a helyzet az élvonalban dolgozó magyar és az NB I-be importált szakemberek meccselési képességei között.

ALAPVONAL. Tényleg ne legyen már ismétlés, ha a kapus a tizenegyesnél kivédte a labdát, vagy ha a kapufáról ki- vagy elpattant a laszti, ott érjen is véget a sztori: no party, no gól!

NS-VÉLEMÉNY. Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos is kikocogott a pályára.

NS-VÉLEMÉNY. Nem volt »pléjsztésönözés«, bulizgatás, lazulós unatkozás.

ALAPVONAL. Sokszor próbálták már megfejteni, hogy mi működhetett a legendás időkben jobban a sportban és a futballban, de talán ebből a jelenetből olvasható ki a lényeg, hogy annak idején a labdarúgásnak volt levegője, míg ma már vákuuma van, ahonnan nemhogy egy-egy jó beszólás, sztori, de pisszenés sem hallik ki – mondhatni, egyhangú és unalmas…

ALAPVONAL. „Szomorú nap egy focista számára, amikor azt hiszi, nincs már mit javítani a játékán.”

NS-VÉLEMÉNY. A VAR korában talán a legkellemetlenebb a játékvezetői szerepvállalás...

ALAPVONAL. Anno az volt a szöveg, hogy akkor lesz ismét jó a magyar foci, ha megjelennek a jegyüzérek a stadionok körül.

ALAPVONAL. A digitalizált univerzumban már totálisan elbontották a szégyenlősségből állított falakat: manapaság már nincs szemlesütés, bocsánatkérésbe hajló érzelgős beszélgetés, kéztördelés, arcpirulás, generációs kétség, és a világban zajló események (is) egyre jobban ráerősítenek arra, hogy határtalan lehetőségek vannak minden szélsőségre.

ALAPVONAL. Ha netán a statisztikafüggők veszik a fáradságot és kibogarásszák, Matheus Saldanha hány métert fut, hogy helyzetbe kerüljön, akkor nyilván borogatást kell kérniük…