El Clásico: két vitatható ítélet – védjük meg Jesús Gil Manzanót!

Hangsúlyozzuk, cikkünkben nem azt vitatjuk, hogy mindkét esetnél tizenegyest kellett-e volna ítélni az FC Barcelona javára, hanem azt járjuk körül, hogy ezek meg nem ítélése miatt a játékvezető miért nem vonható felelősségre.

Miért is?

A VAR-rendszer bevezetése óta óvatosabbak a bírók. Ennek egyik legszembetűnőbb példája a lesek megítélésében keresendő. Az asszisztensek még ha érzékelik is a lest, biztos, ami biztos alapon végigengedik az akciót, és csak azután emelik fel a zászlójukat. Az ok persze egyszerű és érthető: nehogy egy érvényes góltól fosszák meg a támadó csapatot.

A VAR-rendszer azonban nemcsak nekik, hanem a játékvezetőknek is lelki támaszt nyújtanak. Ennek az lett a következménye, hogy a bírók nem mernek drasztikus ítéleteket meghozni, hanem kivárnak, hiszen a videobíró szobájában ülők úgyis jelzik nekik, ha fejlemény van. Szabálytalanságoknál ez abban mutatkozik meg, hogy inkább mutatják fel előbb a sárga lapot egy kiállításgyanús szituációban, és majd a VAR jelzése után hoznak szigorúbb döntést, ha indokolt. A tizenhatoson belül történő kétes helyzetekben pedig alig-alig mernek fújni elsőre.

Ousmane Dembélé esésénél bátor dolog lett volna egyből a tizenegyespontra mutatni, pláne annak tudatában, hogy ha szabálytalanság történt, akkor majd úgyis jelzik a fülére. Mivel az esetleges faultot élőben, elsőre nehéz lett volna megállapítani, inkább a VAR-ra bízta az ítéletet, ráadásul a kevésbé drasztikus döntést hozta meg azzal, hogy nem fújt semmit.

A profi amerikaifutball-ligában (NFL) bevett szokás, hogy ha a lassításoknál nem fedeznek fel egyértelmű bizonyítékot a pályán hozott döntéssel szemben, akkor az marad érvényben. Nos, olybá tűnik, a VAR-nál dolgozók is hasonlóképpen gondolkodnak. Dembélé esését minden bizonnyal többször is visszanézték, és ezek után erősítették meg a játékvezető ítéletét.

Martin Braithwaite esése után is kivárt a bíró, amivel a kevésbé drasztikus döntést hozta meg, és mivel a VAR nem jelzett neki, hogy büntetőt ítéljen vagy nézze meg ő maga is a lassításokat, ezért újfent nem hibáztatható érte.

A kérdés persze adott, vajon a VAR akkor sem „ítélt” volna büntetőt, ha először a tizenegyespontra mutat Jesús Gil Manzano?

A felelősség tehát nem a játékvezetőt, hanem azokat terheli, akik a videobíró szobában követték az eseményeket, hiszen bármi is legyen a pályán hozott ítélet, a VAR-nak felül kell bírálnia, hogyha rossz.

SPANYOL LA LIGA
30. FORDULÓ
Real Madrid–Barcelona 2–1 (2–0)
Madrid, Alfredo Di Stéfano Stadion, zárt kapuk mögött. Vezette: Gil Manzano
Real Madrid: Courtois – Lucas Vázquez (Odriozola, 43.), Éder Militao, Nacho, F. Mendy – Casemiro, T. Kroos (Isco, 72.), Modric – F. Valverde (Asensio, 61.), Benzema ( Mariano Díaz, 72.), Vinícius Júnior (Marcelo, 72.). Vezetőedző: Zinédine Zidane
Barcelona: Ter Stegen – Mingueza, R. Araújo (Moriba, 72.), Lenglet – Dest (Griezmann, a szünetben), Busquets (S. Roberto, 65.), F. Jong, Alba – O. Dembélé, Messi, Pedri. Vezetőedző: Ronald Koeman
Gólszerző: Benzema (13.), T. Kroos (28.), ill. Mingueza (60.)
Kiállítva: Casemiro (90.)

A MÉRKŐZÉSRŐL BŐVEBBEN ITT OLVASHAT!