Aschenbrenner háromból három futamgyőzelemnél tart

Aschenbrenner százszázalékos (Fotó: Szabó Miklós)

Küzdelem volt – férfias.

Annak minden szépségével és izgalmával, parádés végkifejlettel. A Salgó-rali második napján parádés küzdelem zajlott a ralimezőny tagjai között – az első helyért az a három pilóta küzdött, aki a szakaszgyőzelemre is képes volt a verseny során, vagyis Aschenbrenner György, ifjabb Tóth János és Herczig Norbert. (Itt kell megjegyezni, hogy a viadal végén nyert egy szakaszt Bútor Róbert is, méghozzá extrém körülmények között, de erről majd később...)

Két pálya volt vasárnap: a legendás ceredi szakasz (amely a mezőny nagy részének a kedvencévé  vált az elmúlt években) a Super2000-es autóknak feküdt jobban, a kisterenyei körgyorsasági viszont az N-csoportosoknak.

Szóval amit az éllovas Aschenbrenner „kapott" itt, megpróbálta visszahozni amott. Volt olyan állás a nap folyamán, hogy négy másodpercen belül voltak ők hárman, és minden jel arra utalt, hogy az utolsó, a legutolsó gyorsasági szakasz dönt majd a végső győztes kilétéről. Hogy nem így lett, annak prózai oka van: sárga viharjelzés, ami miatt törölték a záró szakaszt.

Előtte azonban még mentek egyet félig esőben, félig jégen, és nagyrészt szárazon.

„Olyan jég volt, hogy a közúton is inkább félreálltak az autók, hogy megvárják amíg eláll, a gyorsasági szakasz elején pedig zuhogott az eső. Az első gumikat intermédiára cseréltük, bár így utólag jobb lett volna, ha nem tesszük, hiszen a pálya nagy része száraz volt" – adott mini időjárás-jelentést ifjabb Tóth, aki rögtön az első kanyarban nekicsúszott a szalagkorlátnak, és kissé átrendezte a Peugeot hátulját.

Ugyanott fogott korlátot Herczig Norbert is, csak neki még a bal hátsó felnijéből is kitört egy darab, úgyhogy defektet kapott. Ezzel dőlt el. Legalábbis az, hogy bár addig egyszerűen zseniális volt Cereden, mégsem tudta győzelemre váltani a gyorsaságát.

„A navigátorom, Baranyai Laci úgy fogalmazott, bár az idén már többször is ott álltunk a győzelem kapujában, a Jóisten egyelőre nem akarja ideadni nekünk a kulcsot" – fogalmazott Herczig, majd hozzátette, kár is a szót szaporítani, hiszen attól a tény még tény marad: iszonyú pechük volt.

S az is tény, hogy ezáltal Aschenbrenner György idei harmadik abszolút bajnoki futamgyőzelmét aratta, vagyis továbbra is százszázalékos. „Asi" a 11 szakasz közül ötöt megnyert, és végül 19.5 másodperccel előzte meg ifjabb Tóthot.

„Örülök a harmadik futamgyőzelmünknek, de ez korántsem jelenti azt, hogy verhetetlen lennék, mivel nagyon kicsik az időbeli különbségek az élmezőny versenyzői között, a szerencse is főszerepet játszik a sikerekben. A megszerzett pontok számán azonban ez nem változtat..." – mondta Asi.

Ami „Janikát" illeti, ő azt mondta, ennyit tudott kihozni magából, ha ennél gyorsabban megy, már irreálisan sokat kockáztatott volna... A kérdés már csak az, vajon mi történik majd a murvás szakaszokon, vajon kik lesznek lépéselőnyben...

A negyedik helyen Turi Tamás érkezett, akit feltartottak a körgyorsaságin, majd megpördült Cereden – a lényeg, nem az ő napja volt, viszont szorgalmasan gyűjtögeti a pontokat.

Az ötödik helyért folyó  küzdelemből Balogh János egy elektromos hiba miatt szállt ki (pedig már meggyőző előnyt birtokolt), Botka Dávid és Trencsényi József csatájából pedig előbbi került ki győztesen.

A mezőny legszorosabb „befutóját"  Bútor Róbert és Pethő István produkálta – az utolsó, jeges, esős, száraz ceredi szakaszon vitézül teljesítő Bútor a végén egy tizedmásodperccel (!) előzte meg riválisát. Kettejük külön sztorijához tartozik még, hogy nemrég ugyanez volt a felállás, igaz, akkor egy másodperc volt a differencia.

A szoros versenyek korát/évét éljük, ez most már abszolút kétségtelen.