Működik a bankautomata – Moncz Attila publicisztikája

Ha valaki futballrajongó és véletlenül még a Miami Dade College hallgatója is, most közel van az aranyélethez. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetséggel (FIFA) együttműködő mintegy százezres campus tagjainak ugyanis a minap „levelet hozott a posta”, felajánlva nekik, hogy ha 20 dollárért vesznek egy jegyet a magyar idő szerint vasárnap hajnalban kezdődő klubvilágbajnokság nyitó mérkőzésére, az Inter Miami–Al-Ahli találkozóra, akkor emellé további négyet kapnak ajándékba. A FIFA ugyan tagadta, hogy mindössze húszezer jegyet adtak volna el legújabb kirakateseménye megnyitójára, de ha szétküldenek vagy százezer címre ilyen mailt, valami biztosan nincs rendben.

Csak éppen megengedhetetlen, hogy ne sikerpropaganda legyen a klub-vb-ből. Elnöki ötletet kell népszerűsíteni, bevételt kell termelni, és természetesen hasznot kell húzni belőle. Olyan rendezvényből, amellyel kapcsolatban egyelőre elképesztően nehéz pozitívumokat találni. Hiába ígérte meg Donald Trump amerikai elnök a barátjának, Gianni Infantinónak, a FIFA első emberének, hogy ez „nagyszerű, hihetetlen torna lesz”, ha ezt semmi sem vetíti előre. Legfeljebb néhány bankszámla. Mert ennek a tornának a legkevésbé az örömfutball a lényege, és itt nyugodtan nyithatunk és mondhatjuk, hogy a sportszakmai mellett sajnos politikai okból sem. Amikor az újdonsült elnök bevándorlási politikája miatt tüntetnek, az elégedetlenkedőkkel szemben pedig megjelenik a nemzeti gárda, illetve a tengerészgyalogság, ott a nyugodt környezet sem garantálható. Márpedig Los Angelesben ez a helyzet, ráadásul már San Francisco, Dallas, Atlanta és Philadelphia is „mozgolódik” (utóbbi kettő ugyancsak rendező város). Ha a Los Angeles FC és a Sporting Kansas City bajnokiján „Mindannyian bevándorlók vagyunk” plakátok jelennek meg, illetve a csend az úr a lelátón, az a labdarúgás számomra fontos alapértékeit rengeti meg.

És ugye ez azért is rossz hatványozottan, mert az Egyesült Államokban továbbra is elsősorban a bevándorlóké a labdarúgás. A hírek pedig a hagyományos média mellett a közösségiben is terjednek, így a csapatok is képben vannak. „Ma már gyorsan hozzá lehet jutni sok információhoz, és amit hallunk, annak a többsége nem túl rózsás” – jelentette ki például Thomas Müller, a Bayern München támadója. Ugyanakkor az őszinteségéről híres játékos hozzátette, a probléma nem Amerika-központú, hiszen Németországban is akadt néhány ámokfutó az elmúlt hónapokban, legutóbb pedig Ausztriát döntötte nemzeti gyászba egy iskolai lövöldöző.

Bár az is igaz, a labdarúgás mára alighanem túllépett a „kereskedelmi tevékenység” részen, amit mostanában látunk benne és körülötte, inkább nagyipari tevékenység. És nagyüzemi rendszer, hiszen amellett például tud bárki is értelmes indokot felhozni, miért kell ugyanabban az országban gyakorlatilag ugyanakkor klubvilágbajnokságot, illetve Arany-kupát (az észak- és közép-amerikai térség kontinensbajnoksága) rendezni? Utóbbival nincs bajom, tudtuk egy ideje, hogy 2025-ben jön a következő kiadás. De a klub-vb megalomán tető alá hozására józan ésszel nem tudok magyarázatot adni. Ha csak nem „lízingelem” Don Garbernek, az MLS, az észak-amerikai labdarúgó-bajnokság komisszárjának szavait: „Kétségtelenül mi lettünk a futballvilág bankautomatája. Itthon megemeltük a sportág kereskedelmi értékét, pénzügyi-gazdasági szempontból talán már a miénk a legnagyobb piac.”

Olyan piac, ahol sorjáztak, sorjáznak a nagy események (2024: Copa América; 2025: klub-vb; 2026: világbajnokság; 2028: olimpia; 2031: női vb), illetve olyan piac, amelyen már nem a mérkőzés, hanem az élmény a termék. Az amerikai piac egyre nagyobb mértékben nő, a tőkekihelyezés mértéke emelkedik (az angol Premier League-ben szereplő klubok több mint felében amerikai a döntéshozó), most pedig lassan eljön az ideje, hogy a futball és érintettjei hasznot húzzanak az igazi amerikai piacból. Eddig a nyári barátságos tornák jelentették az aranybányát, most a FIFA vezetésével néhányan megpróbálkoznak a szintlépéssel. A klasszikus amerikai szurkoló sohasem lesz annyira elkötelezett a labdarúgás iránt, mint európai vagy dél-amerikai sorstársai, de az ő fizetési hajlandósága jóval magasabb, mint az igazi drukkeré.

Neki nem probléma egy sör+hot dog kombinációért 15-20 dollárt kifizetni, ahogyan a jegyárakkal sem lesz gondja, csak kapjon komplett csomagot. Egy amerikainak az nem csupán a mérkőzést jelenti, hanem a Linkin Parkot (az idei BL-döntő előtt), a coldplayes Chris Martint (majd a 2026-os vb-finálé félidejében) és hasonló attrakciókat. De nem csupán egy-egy kiemelt találkozó, hanem az összes mérkőzés körül. Mindennap el kell vinni őt Disneylandbe. Kifizeti, de akkor legyen Miki egér, Donald kacsa és mindenki más. Hogy közben a futballt szerető emberek száma csökken a stadionban? Ez odafent kit is érdekel igazán? Ha a Copa Américán kilenc év alatt 61 százalékkal nőnek a jegyárak úgy, hogy közben a meccsnapi fogyasztás is más dimenzióba kerül, a hatalmasságok és a hatalmas vállalatok dörzsölik a tenyerüket. Egy klubvilágbajnoki tornát pedig sokfelé el lehet adni a 2026-os vb főpróbájaként, elvégre az igazán nagy kasza majd jövőre jöhet. A FIFA tízmilliárd dollár feletti bevétellel kalkulál…

Kommunikációs szempontból ezért sem megengedhető a bukás, csak meg kell találni a megfelelő kulcsszavakat. Ha például a szövetség ötmilliárd dollárért akarta eladni a televíziós jogdíjakat, de csak egymilliárdért sikerült (hat hónappal a rajt előtt…), akkor kitalálja, azért érte be mindössze ennyivel, mert a sportág érdeke, hogy az első alkalommal kiírt klubvilágbajnokságot mindenki ingyen láthassa. Egy streaming platformon, regisztráció után. Hogy ebből a nyertes cég rengeteg felhasználói adathoz jut hozzá, illetve, hogy ilyen jellegű terheltségnél a platform összeomlik? (Utóbbira volt példa, a DAZN esetében az olasz bajnokságban, a Netflixnél pedig a Jake Paul– Mike Tyson ökölvívó-mérkőzés közben.) Nincs itt semmi látnivaló, tessék szépen továbbhaladni. Még akkor is, ha a kifizetett egymilliárd dollár pont az az összeg, amivel egy szaúdi cég beszállt a DAZN-ba, éppen akkor, amikor ajánlatot kellett tenni a jogokért. Aki kedveli az összeesküvés-elméleteket: a 2034-es világbajnokságot történetesen nemrég kapta meg Szaúd-Arábia. Az idei klub-vb médiajogai kapcsán szintén érdeklődő Apple-nél csak széttárták a kezüket, és kerestek más befektetési lehetőséget. De az amerikai piacról nem lehet lemaradni, amit más streamingcégek is mutatnak: a Netflix a 2027-es és 2031-es női vb, a Disney pedig a női Bajnokok Ligája közvetítési jogait szerezte meg.

De most a DAZN van porondon, amely az idén hatmilliárd dolláros bevétellel (ez kétszer annyi, mint a 2023-as bevétele), de természetesen az eddigi összes évéhez hasonlóan veszteséggel számol. A mázlija, hogy a fentebb említett adatok mellett ingyen jut sok hirdetési felülethez, valamint több, elképesztő marketingértékű csapat is itt villantja fel először a 2025–2026-os idénybeli kontúrjait. A Real Madrid új vezetőedzővel (Xabi Alonso) és új sztárokkal (Trent Alexander-Arnold, Dean Huijsen) érkezik, megmutatja magát az újdonsült BL-győztes PSG, az újjáépülő Manchester City és a Lionel Messivel felálló Inter Miami is. Mégis azt mondom, sok lesz már a fociból. A koronavírus-járvány okozta óriási rohanást követően június-júliusban lehetett volna szusszanni egyet. Ehhez képest mostantól minden nyáron várható legalább egy olyan torna, amely minimum egy hónapig tart. Csak közben az illetékesek azt felejtik el, a futballipar főszereplői nem annyira csereszabatosak, mint egy nyolcas anya.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!