Aranybányából ifitemető – Moncz Attila publicisztikája

A FUTBALLNYÁR állandó tevékenysége az átigazolási hírek böngészése. 2025-ben sincs másképp, és jönnek is szembe az értesülések. A Bayer Leverkusen klubrekordot jelentő összegért szerződtette Malik Tillmant, Florian Wirtz utódát. Paul Wanner külföldön kereshet új kihívást. Gabriel Vidovic a Dinamo Zagreb játékosa lett. Frans Krätzig stuttgarti kölcsönjáték után a Salzburg futballistája lesz. Első ránézésre ez véletlenszerűen kiragadott négy hírnek tűnik a portálok és átigazolási szakértők által ránk zúdított információ-áradatból. Második ránézésre viszont van kapcsolat a hírek között, méghozzá olyan klub, amely egyik hírben sincs bent: a Bayern München, hiszen Tillman, Wanner, Vidovic és Krätzig is megfordult a klub Campusán. Sőt, mindegyiküket legalább nagy tehetségnek kiáltották ki, de egyszer-egyszer még az arrafelé előszeretettel használt „Jahrhunderttalent” (évszázados tehetség, az évszázad tehetsége) kifejezésbe is belefutottam velük kapcsolatban. 

Ez is bizonyítja, hogy miközben a Barcelona spanyol bajnoki címet, a PSG pedig egyenesen Bajnokok Ligáját tud nyerni a részben saját nevelésű futballistáira támaszkodva, addig a korábban éppen ebben nagy Bayern évek óta nem tud mit kezdeni a 2017-ben nagy garral átadott, 70 millió euróért átadott és azóta természetesen eurószázmiliókat felemésztő Campusáról kikerülő játékosokkal. Pedig a bajorokra is jellemző, hogy igazán akkor voltak nagyok, amikor saját erőkre építkeztek, elég csak a Franz Beckenbauer, Gerd Müller és Sepp Maier fémjelezte, hetvenes évekbeli generációra vagy a közelmúltban látott, Bastian Schweinsteigerrel, Philipp Lahmmal, David Alabával és (vagy elsősorban?) Thomas Müllerrel nyomuló gárdára gondolni. A két „évjárat” a hatból öt (1974, 1975, 1976, 2013, 2020) BEK-, illetve Bajnokok Ligája-győzelemért felelős.

Aligha véletlen, hogy Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern korábbi nagyfőnöke, jelenlegi felügyelőbizottsági tagja a minap a Welt am Sonntagnak adott interjújában „fiatal turbót” javasolt Vincent Kompany vezetőedzőnek, és olyan nevet húzott elő példaként, aki elsőre sokakat meglepett: „Hajdan Louis van Gallal kiválóak voltak a tapasztalataink. Thomas Müllernek, Holger Badstubernek és David Alabának nagyon fiatalon bizalmat szavazott. Néhány átigazolási javaslatnál pedig nekünk, klubvezetőknek azt mondta, nem kell őt megvenni, hasonló játékosunk van. Az ilyen bátorságot mindig is csodáltam. Értéket teremtett.”

Elsőre parádésan hangzik, Van Gaal érdemeit ezen a területen nem lehet elvitatni, de… A nagy sikerek csak az ő 2011-es kirúgása után érkeztek (mennie kellett, mert veszélyben forgott az együttes BL-szereplése, az egyik ok éppen a túlzott fiatalítás volt – és akkor éppen Rummeniggének hívták a klubot működtető gazdasági társaság vezetőjét), ráadásul neki is voltak hibái. Az egyik, hogy keményen érvelt Manuel Neuer szerződtetése ellen, mondván, ő majd felépíti Thomas Kraftot első számú kapusnak. Kraftnak tétmérkőzésből, Neuernek pedig bajnoki címből jutott 12 a Bayernnél azt követően…

Rummeniggétől az is utópisztikus, hogy „…a Bayernnek abban a helyzetben kell lennie, hogy a jövőben több olyan futballistát kell nevelnie, mint Pavlovic vagy Stanisic. Ideális esetben évi egy játékosnak kell kijönnie az akadémiáról, aki megragad az első csapatban.” Hiszen okkal lehet megkérdezni, az általa és természetesen Uli Hoeness által uralt időszak utolsó szakaszában hányan tudtak megragadni az „egyben”. Legutóbb Aleksandar Pavlovicnak sikerült, ő azóta többet sérült, mint egészséges. 2023 őszén mutatkozott be a Bundesligában, előtte David Alaba volt az utolsó, aki saját nevelésűként jóval többre vitte, mint epizódszereplő. (Figyelem, Jamal Musiala a Chelsea-nél nevelkedett, ő csak 2019-ben, 16 évesen érkezett a Bayernhez!) Az osztrák bekk 2010 elején játszotta az első tétmérkőzését, és 2021-ig többek között két BL-t nyert a bajorokkal. 2010 és 2023 között nem került fel olyan futballista az akadémiáról az első csapathoz, aki ott meghatározó tudott volna lenni.

Jelöltek mindig is voltak, vannak és lesznek, de naivitás azt várni, hogy egy Bayern-kaliberű, egészséges gazdálkodású klub a címek helyett a drasztikus fiatalítást és a spórolást tűzze a zászlajára. Sokkal inkább olyan stratégia kell, amely ötvözi a sztárok és a fiatalok közös szerepeltetését. Ahogyan azt a PSG-nél, részben a szükségből erényt kovácsolva, megoldották. Eladták a túlfizetett sztárokat, létrehoztak egy egészséges fizetési struktúrát és Bajnokok Ligáját nyertek. Sohasem gondoltam, hogy ezt leírom a PSG kapcsán, ahogyan azt sem egy Bayern, PSG relációban: a németeknek talán példát kellene venniük a franciákról.

Csak ugye ahhoz olyan vezérkar (legyen szó szakmai irányítóról vagy vezetőedzőről) is szükséges, amely ezt be meri vállalni. Max Eberl és Christoph Freund hasonló elképzelésekkel érkezett tavaly márciusban, a nagyfőnök Eberl még azt is kijelentette, hogy „…Münchenben is lehet fiatal játékosokat találni és fejleszteni”. Most pedig már ő is ott tart, hogy „…egy Bajnokok Ligája-résztvevő, extrém ambíciókkal megáldott klubnál mindig magas az első csapat előtti akadály”. De könyörgök, a Barcánál vagy a PSG-nél nincsenek nagy célok? De, vannak, csak ott a bátorság is megvan, hogy belevágjanak abba, amiről beszélnek. A Bayernnél viszont a turbulens és eredménytelenül záruló Thomas Tuchel-korszakot követően az elöljárók és főképp Vincent Kompany vezetőedző a tutit választották. Semmi kockáztatás, legyen meg a bajnoki cím, úgy, hogy minden pillanatban a bevált harcosok kerüljenek elő. Jellemző példa, hogy már a bajnoki cím birtokában az utolsó mérkőzéseken több fiatal is ott ült a padon, élén az újabb Jahrhunderttalenttel, Lennart Karllal, de közülük senki sem esett át a tűzkeresztségen. Tét nélküli tétmérkőzéseken…

Ez persze elvezet a fiatalítás ellen szóló újabb felvetéshez, miszerint az öltözői nyugalom fenntartása érdekében, meg a hűtlen kezelés vádja elkerülése miatt nem lehet padoztatni az eurótízmilliókért érkező, szakajtónyi pénzt kereső sztárokat. Így azért még nehezebb jövőképet vázolni a fiatalok előtt, szemben az olyan csapatokkal, mint mondjuk a Hoffenheim vagy a Dortmund. Korábban legalább a Bayern II-t lehetett menekülő útvonalként kezelni (Müller, Alaba és Alphonso Davies is járt ezen az úton), de amióta a gárda néhány éve kiesett a negyedik ligába, ez a lehetőség is megszűnt, hiszen a Regionalliga már nem profi bajnokság.

Megnéztem, öt évvel ezelőtt, majd 2023-ban, végül pedig 2024-ben kinek jósoltak nagy jövőt a Bayern Campuson szereplők közül. Tanulságos végigböngészni főleg a 2020-as próféciát, hiszen az akkor kiemeltek közül már senki sincs Münchenben. Elment Oliver Batista Meier (Münster), Joshua Zirkzee (Manchester United), Leon Dajaku (Sardzsa), Sarpreet Singh (Topolya), Bright Akwo Arrey-Mbi (Braga), Lars Lukas Mai (Lugano) és Malik Tillman (a PSV érintésével Leverkusen) is. A 2023-ban „felfedezettek” közül Nestory Irankunda (Watford), Gabriel Vidovic (Dinamo Zagreb) és Mathys Tel (Tottenham) sincs már ott, Adam Aznu most éppen hezitál, Adin Licina és Javier Fernández még reménykedik. Rájuk, az ő befutásukra sem mernék fogadni, ahogyan a tavaly előkerülő Wisdom Mike, Max Schmitt, Tarek Buchmann, Jonah Kusi-Asare, Jonathan Asp-Jensen ötösre vagy az idei klubvilágbajnokságon a Karlnak jutott 45 percet leszámítva végig padozó Karl, Cassiano Kiala, David Santos Daiber hármasra sem. (És akkor azt még nem is említettem, hogy a 2022-ben „évtizedes pillérnek” vett Matthijs de Ligt, Ryan Gravenberch duó is már a Premier League-ben szerepel!) Bár az is igaz, ha Karlnak az előző idényben nyújtott teljesítménye (az U17-es csapatban 18 mérkőzésen 27 gól és 11 gólpassz, a korosztályos válogatottban pedig 13 fellépésen hét gól) után sem jut megfelelő mennyiségű játéklehetőség, az elég lehet egy palotaforradalomhoz lelátón és klubházon belül is. Ugyanakkor mit lehet várni, ha Müller és Leroy Sané távozása után nem valamelyik saját nevelésű futballista előléptetése vetődött fel, hanem Nick Woltemade, valamint Florian Wirtz (utóbb meghiúsult) szerződtetése?!

Néha olyan érzés kerülget, hogy a Bayern München képes önerőből lerombolni a saját jövőjét. Csak mi történik, ha elfogy az egyre zsugorodó tartós lekötött tőke?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!