Ahogy az olimpia, úgy az univer siade is „fű alatt” – illetve éppen azon – kezdődött el: mire szerda este befejeződik a rendkívüli látványosságnak ígért hivatalos megnyitó, a labdarúgók már benne lesznek a sűrűjében.
Kedd délután a Magyarország–Franciaország női találkozó a nap második meccse volt – a csoportban korábban: Japán–Írország 3–0 –, amelyet a város szélére rendelt a sors(olás), így a magyar küldöttség kilenc tagja, aki úgy döntött, megnézi első eseményünket a játékokon, jó negyvenperces, Belgrád hétköznapjából sokat megmutató buszozásban vett részt. A Stade Vélodrome és az átépítés előtti Bozsik-stadion ötvözetének tűnő falusi pálya hangszórójából felcsendült a „What a wonderful world”, és lélekben is készen állt mindenki a 25. nyári universiade megkezdésére, hát még amikor Elbert Gábor egykori sportszakállamtitkár és volt MLSZ-főtitkár is befutott, egy öblös „Hajrá, magyarok!”-kal magára vállalva a vezérdrukker szerepét.
A 12. percben szerencsés, de megérdemelt góllal vezetéshez jutottak a franciák és két kontrával megtoldva 3–0-ra nyertek is, ám egyébként nincs panasz a hangulatra. A magyar tábor a falu közepén van: aki a főbejáraton lép be, néhány méter után a mieinkbe botlik, amint az épület földszintjén lévő, kis piros-fehér-zöld zászlókkal feldíszített csapatiroda előtt ülve laptopoznak. Olyan ez a hely, mint a konyha az otthoni lakásban, valahogy mindenki itt köt ki előbb-utóbb. Egyelőre minden flottul megy, a legnépesebb hazai különítmény, 57 magyar sportoló megérkezett a faluba. Más kérdés, hogy kedd délelőtt a magyar csapat tárgyalója az esőzés miatt beázott, a álmennyezet pedig le is esett, így helyi munkásoknak bőven akadt dolguk, ott, ahol előző nap még értekezletet tartott a vezérkar.
Remélhetően szerda reggeltől már csak a sportra fókuszálunk, reggel lesz küldöttségünk zászlófelvonása, este pedig a már említett megnyitó, majd remélhetőleg sok-sok magyar aranyérem.