Önsorsrontó vesztesek

Biztos győzelmet nagyon kevés mérkőzés előtt lehet várni a férfi kézilabda élvonalában, de a szerdai magyar–szlovák meccs előtt mégis legalább 75-80 százalék esélyt adtunk a mieink sikerének. Az eredmény azonban 30–29-es vereség lett, és ennek okait nemcsak érdemes, hanem fel is kell tárni.

Hajdu János szövetségi kapitány keretének felkészülésével nem volt gond, a sérült Gál Gyula kivételével az összes kulcsjátékos megérkezett, és tisztességesen gyakorolt a tatai, majd a szombathelyi edzőtáborban. Az idény eddigi legfontosabb mérkőzésén mégis elbukott a csapat, mert sem testi, sem lelkiereje nem volt elegendő a létfontosságú siker eléréséhez. A második félidő közepére látványosan kipukkadtak még az együttes legjobbjai is, mert klubjukban nem szokhattak hozzá, hogy 50-60 percig pályán kell lenniük. A Veszprémben, a Szegedben, a Barcelonában vagy a Lemgóban egy-egy mérkőzésen nem kapnak akkora terhelést a magyar keret vezéregyéniségei, mint amekkorának a válogatottban vannak kitéve.

Még ilyen körülmények között sem lehetett panasz Nagy László támadójátékának eredményességére, ám néhány fontos pillanatban a Barca átlövője is rontott. A meccs után a játékosok azt mondták, azért volt bizonytalan a labdafogásuk, mert a rettenetes hőségben vizes volt a labda, ezért kicsúszott a kezükből. A szlovákok viszont ugyanezzel a labdával ügyesen, gólerősen kézilabdáztak.

Elképesztően hiányzott a magyar csapatból három-négy kiemelkedő egyéni teljesítmény. Főleg a balátlövők betliztek, és a bordarepedéssel szereplő Eklemovics Nikolát sem lett volna szabad olyan sokáig pályán hagyni. Hajdu János ezt korrekten elismerte, miként azt is, hogy hibázott, amikor frissnek, lelkileg felkészültnek vélt együttesében nem tudta megvalósítani a támadás és védekezés egységét. A vereség egyik legfontosabb oka a két-két játékos elégtelen cseréje volt támadásban és védekezésben.

Hetesek és ziccerek maradtak ki, nem volt türelme a gárdának akciói befejezéséhez, és ez főleg emberhátrányban okozott súlyos problémákat. A magyarok gyatra visszarendeződése miatt a szlovákok sokszor éltek a leindítással, és erre a csak az első félidőben remeklő Fazekas Nándor kapusnak sem volt ellenszere. A beállós elleni védekezést sem tudták megoldani a mieink középső védői, akiknek szintén korán elfogyott az erejük, ezért a végjátékban semmilyen ellenállásra sem voltak képesek.

A szlovákok ellen idegenben pokoli nehéz lesz nyerni vagy pontot szerezni, de bravúros teljesítménnyel ez is megoldható – a kapitány erre 66 százalék esélyt lát.