Túl vastag volt a fal

Nem jutott levegőhöz a katalán együttesNem jutott levegőhöz a katalán együttes

Tanulságos tanáccsal látta el Johan Cruyff egykori csapatát, a Barcelonát a Chelsea elleni BL-elődöntőre: a korábbi klasszis figyelmeztetett, csak akkor érhet el sikert a gárda, ha képes lesz megszokott futballját nem csak látványosan, de gyorsan is játszani. Már az első percekben kitűnt, Josep Guardiola együttese igyekszik maximálisan eleget tenni a kérésnek, vagyis a szemet gyönyörködtető körömpasszokból időveszteség nélkül felépíteni a támadásokat.

Hogy ez mégsem sikerült, nem a barcelonaiak igyekezetén, hanem a Chelsea már-már pimaszul óvatos védekezésén múlt. A meccs előtt többen emlegették követendő példaként a Bayern München elleni 4–0-t, a két mérkőzés között azonban hatalmas különbség mutatkozott: amíg a németek hagytak területet Lionel Messiéknek a kibontakozásra, addig a Chelsea ellen a labdabirtoklási fölény ellenére sokszor tanácstalannak tűnt a csapat.

Hiába verte a Barcelona a Chelsea-t passzok tekintetében (a szünetig a katalánok 395-ször, a londoniak 180-szor játszottak egymáshoz), előbb-utóbb kiderült, hol az együttes Achilles-sarka. A meglepetésre Carles Puyol nélkül kezdő gránátvörös hátvédsor többször bizonytalankodott (lásd: 39. perc).

A barcelonaiak fölénye idővel egyre nyomasztóbbá vált – kicsit a számukra is –, az olyannyira érő gólt azonban nem sikerült „leszakítaniuk a fáról”, még ha Samuel Eto’ótól tényleg karnyújtásnyira volt a „gyümölcs” (69. perc). Megtörtént hát, amire az idényben ritkán akad példa: szerzett gól nélkül zárta mérkőzését a Barcelona.

Guus Hiddink megszegte ígéretét – és jól tette

„Azért lesz szép ez a mérkőzés, mert mindkét csapat a támadófutballra esküszik” – vezette fel az elődöntőt Guus Hiddink, a Chelsea menedzsere. Hm. Ravasz. A kékek, illetve ezen az estén sárgák ugyanis éppen a támadásokat törölték a repertoárból, s a védekezésre rendezkedtek be. Ám azt ragyogóan csinálták, nyilván a holland stratéga ötletétől vezérelve.

Az ősz óta annyiszor megcsodált barcelonai támadójáték legfeljebb addig emlékeztetett a megszokottra, amíg Xaviék meg nem közelítették a Chelsea tizenhatosát, mert ott mintha falba ütköztek volna. Az együtt mozgás ez esetben csodára volt képes – még Lampard is besegített –, s a „terelőhadművelet” eredményeként esély sem mutatkozott arra, hogy a Barca középről rontson rá ellenfelére, ezzel együtt a lyukra futást is megakadályozta a középütt tornyosuló Alex, Terry kettős. A javarészt az előrevágott labdákban, no meg Drogbában bízó londoniak mégis közel kerültek a vezetés megszerzéséhez (39. perc), Drogba meg ahhoz, hogy a BL történetében ő legyen az első futballista, aki sorozatban hat mérkőzésen eredményes.

Hiddink nem változtatott csapatán a szünetben, s az eredmény ismeretében a Chelsea játékfelfogásán sem: Essien, Mikel, Ballack, valamint lecseréléséig Lampard is kivonta a forgalomból a támadásokat előkészítő Iniesta, Xavi duót, s ezáltal a csatártrió is súlytalannak tetszett. S mivel az „ünneprontó” mezőnyjátékosok mellett Cech kapus is hozzátette a magáét (69., 93. perc), maradt a 0–0, ami nagyban Hiddink érdeme.