Lépkedünk a rangsorban

„Titkos fegyvereik: Szuper Levente és a meccs előtti gulyás.”

Nagyot változott a világ. A Nemzetközi Jégkorongszövetség, az IIHF hivatalos honlapja vasárnapra módosított, a korábban általunk is közölt „Kik vagytok, és honnan jöttetek?” megjegyzéssel 16., azaz utolsó helyre rangsorolt magyar válogatottat a listáján már a 13. helyre, az osztrákok, a norvégok és a franciák elé teszi, és a hozzáfűzött kommentárját is lecserélte. Eltekintve attól, hogy szó sincs itt semmiféle gulyásról a meccsek előtt, hízelgő a minőségi ugrás…

A direktori ülésen elhangzottak már kevésbé. Miközben a csapat délelőtt a jégen gyakorolt, a szervezőbizottság és az IIHF tanácskozásán „elővettek” bennünket. A szlovákok elleni felejthetetlen összecsapás, az ott tapasztaltak után, sajnos, várható volt. Kovács Zoltán, a magyar szövetség főtitkára ekképpen számolt be a kellemetlen tanácskozás ránk vonatkozó részéről: „A pirotechnikai eszközök használata szigorúan tilos, és a verekedések is mélyen elítélendőek. Kérték, beszéljünk szurkolóinkkal, hogy ilyen többé ne forduljon elő, mert annak súlyos következményei lehetnek. El lehet énekelni a Himnuszt, de csak a protokolláris részt követően. A győztest meg kell tisztelni, felé kell fordulni, nem szabad kifütyülni nemzeti dalát. Az írott és az íratlan szabályokat is be kell tartani, ha ide akarunk tartozni!”

Puff neki! Pénzt ugyan nem kell fizetni, mindazonáltal az, hogy a nagy hokihatalmak vezetői előtt ez volt a téma, önmagában büntetéssel ér fel. Nem beszélve arról, hogy május 8-án a 2014-es vb-rendezésről döntenek, amelytől ugyebár oly sokat várunk… A főtitkár kellemetlenül is érezte magát az ülésen, bár azért hozzátette: „Korrektek, udvariasak voltak velünk mint vébéújonccal, sokra tarják, hogy ilyen sok magyar jött el a vébére, de érzékeltették, nem hibázhatunk többet.”

Egyöntetű véleményként fogalmazódott meg a küldöttségben: a szlovákok elleni mérkőzés plusz érzelmi töltettel vértezett fel néhány szimpatizánst (huligánt?), a továbbiakban a remények szerint ebből a szempontból csendesedik az őrület.

Persze így is feldobódott honfitársakról beszélhetünk, mind a jégen, mind a lelátón. Itt van például Ennaffati Omar, aki magyar édesanya és marokkói édesapa gyermekeként Torontóban született, kanadai-magyar állampolgár, és – mikor máskor? – a két nemzet A-csoportos találkozójának napján ünnepelte 29. születésnapját. Egy jó forgatókönyvíró sem találhatta volna ki jobban.

„Csodálatos nap ez számomra, hihetetlen, hogy így alakult” – mondta fülig érő szájjal válogatottunk védője, aki a tengerentúli juniorligában együtt játszott a juharlevelesek sztárjai közül Jason Spezzával és Mike Fisherrel is. A mieink közül a korábban az Atlanti-óceán túlpartján szép sikereket arató Szuper Levente testközelből ismeri a rivális játékosait – nem véletlen, hogy kettőjüket faggatta a kanadai s némi meglepetésre a finn média. A magyar pedig Kovács Csabát, aki kialvatlanul, de roppant feldobódott hangulatban állt a meccs előtt a rendelkezésünkre. Az ok? A Süti becenévre hallgató csatárnak még szombaton ikrei születtek, Csaba és Bence. „Csodálatos, fantasztikus, mit mondjak még? Hála Istennek jól vannak, egészségesek, két kiló felett van a súlyuk, anyukájuk is jól van, madarat lehetne fogatni velem. Alig várom, hogy lássam őket, de előtte természetesen még a vébén van dolgom. A fiúk születése még több erőt ad nekem” – fogalmazott a boldog apa. Aztán kikorcsolyázott a jégre. Kanada ellen.

Mi kell még?