A Juve fekete áprilisa

Lehet, hogy a kétszer is egyenlítő Juventus a hajrában megnyerhette volna a mérkőzést a sereghajtó Reggina ellen, de papíron mégiscsak a kellemetlen 2–2 marad meg az utókornak – no meg az, hogy 2009 áprilisa az egyik legsötétebb hónapként vonul be a klub históriás könyvébe. Claudio Ranieri együttese öt tétmeccset vívott, négyet a bajnokságban, egyet meg az Olasz Kupában (elődöntő, visszavágó), és két vereség mellett három döntetlent könyvelt el, győzelmet egyet sem.

„Nem dobom be a törülközőt. Amíg engedik, dolgozom, mert hiszem, hogy ez a társaság sokra viheti” – jelentette ki a Reggina elleni 2–2 után a kritikák kereszttüzében dolgozó edző, aki legalább annak örülhetett, hogy Amauri visszatért. Igaz, a hajrában megint „elfelejtette”, hogy David Trezeguet személyében meccset eldönteni képes csatár kucorog a kispadon...

A Juve botlásának természetesen a Milannál örültek leginkább, mert miután a piros-feketék takarékon üzemelve is könnyen elintézték a 48. perctől emberhátrányban futballozó Palermót, kétpontos előnyre tettek szert a torinóiakkal szemben a tabella második helyén. A legkevésbé sem közönségszórakoztató meccsen Kaká két gólt szerzett büntetőből (egyik érdekesebb volt, mint a másik...), s már 14 találat áll a neve mellett – jóllehet ebből hat büntetőből született, a február 1-jén megrendezett Lazio elleni összecsapás óta nem volt eredményes akcióból.

„Hét gól kell még, hogy a Milan mezében megszerezzem a századikat, s igyekszem minél hamarabb elérni a bűvös határt” – hívta fel a figyelmet egy érdekességre a brazil csillag.

S ha már góltermelés: a Palermónak szintén betaláló veterán Filippo Inzaghi a legutóbbi hét bajnokiján immár tizedszer mutathatta be zsenge kora óta mit sem változó gólörömét.