Újra együtt a család

Ha nagyon fellengzős hasonlattal akarunk élni, azt mondhatjuk, a vasárnapi Napoli–Milan bajnoki során a családi fészekből kiröppent fióka látja vendégül új otthonában szüleit és testvéreit. Roberto Donadoni neve az idők során szinte összeforrt a milánói klubéval, a korábbi 63-szoros válogatott középpályás 285 bajnokit játszott a piros-feketéknél, és gyökereit világéletében büszkén vállalta. A legutóbb az olasz nemzeti együttest irányító szakember az elmúlt hét közepe óta a Napoli vezetőedzője, és – milyen a sors(olás) – már a második mérkőzésén szembekerül anyaegyesületével.

Donadoni Milanhoz való ragaszkodásáról legendákat mesélnek. Egy anekdota szerint például a nyolcvanas évek közepén a Juventus vetett szemet rá, az Atalanta tehetséges fiataljára, ám ő a hírt lelkendezve közlő bergamói elnöknek csendesen és panaszosan csak annyit válaszolt: „És a Milan? Én Milan-szurkoló vagyok…”

Így lett utóbb a piros-feketék erőssége, és nyert a csapattal többek között hat bajnoki és három BEK-aranyat, utóbbiakból kettőt a ma a Milan vezetőedzőjeként tevékenykedő Carlo Ancelotti oldalán. Éppen ezért furcsa, hogy az utóbbi napokban még régi barátainak, így Ancelottinak sem veszi fel a telefonját, olyannyira összpontosít a Napoli előtt álló, a célként kitűzött nemzetközi szereplés tekintetében alighanem vízválasztó rangadóra. De Donadoni mindig is ilyen volt, az olasz válogatott élén is sokan bántották hallgatagsága, konok és szikár természete miatt, amely Nápolyban is bajba sodorhatja. Edzői bemutatkozása (Reggina, 1–1) előtt egyesek fel is vetették: miként boldogul majd a visszafogott, halk szavú tréner a pezsgő és lüktető déli városban?

„Mindenki nyugodt lehet, azért jöttem, hogy kihúzzam a csapatot a gödörből, és ezt meg is teszem” – csitította Donadoni az aggodalmaskodókat. A szakember új munkahelyén is a békességre törekszik, hogy mást ne mondjunk, kinevezését követően együtt vacsorázott elődjével, Edy Rejával.

A Napoli–Milan találkozó közeledtével megkérdezték Arrigo Sacchit, a korábban a Milannál Ancelottit és Donadonit egyaránt edző szakembert, melyik féltől vár inkább győzelmet. A sarokba szorított mester ügyesen kivágta magát: „Mindkét csapat szép futballt játszik, nyerjen az, amelyik jobban megérdemli!”