Dupla, osztályváltás után
Amikor az ősszel a negyedik fordulóban az újonc Kecskemét 2–1-re győzni tudott az FC Fehérvár otthonában, az eredmény a székesfehérvári klub elöljáróinál kicsapta a biztosítékot. A kecskeméti siker (Menyhárt Attila és Csordás Csaba találatára csak Horváth Gábor tudott válaszolni) nem maradt következmények nélkül: a vezetőedzőnek, Disztl Lászlónak megköszönték addigi munkáját.
Azt nem állítanánk, hogy fordított párosításban is a Fehérvár számított az összecsapás esélyesének, annak viszont ezúttal megvolt az esélye, hogy egy újabb sikertelen kilencven perc váltást eredményezhet a fehérvári kispadon. Legalábbis ilyen hírek keltek szárnyra, azonban ezt a klub vezetői egyértelműen cáfolták Kecskeméten. Azt nem tudhatjuk, hogy a mérkőzés szünetében az öltöző felé ballagó Varga István fejében mi járhatott, az viszont bizonyos, hogy a szakember nem lehetett elégedett együttese kilátástalan futballját látva. Kapitális hibák a védekezésben, erőtlen próbálkozások támadásban, a Kecskemét kétgólos vezetése minden kétséget kizáróan megérdemeltnek volt mondható. A szünetben Varga István meglépte, amit meg kellett lépnie, Goran Vujovics személyében még egy támadót küldött pályára, és bár ebben a játékrészben a vendéggárda előtt már adódtak helyzetek, egészen a hosszabbításig nem változott az eredmény. A székesfehérvári szimpatizánsok a találkozó nagy részében saját csapatukat és annak vezetőedzőjét szapulták, ezzel is jelezve, az FC Fehérvár futballja messze nem olyan, mint amilyet vártak. Hát igen… Noha az őszi idény meglehetősen gyengére sikeredett Székesfehérváron, a vezetők azt mondták, továbbra is tartható az eredeti célkitűzés, azaz a csapat az első négy között végezhet a bajnokság végén. S bár a ponthátrány a kecskeméti vereség ellenére sem tűnik behozhatatlannak, azt kell mondanunk, az irigyelt körülmények között működő, jó játékosállományú klub egyelőre csak szürke középcsapat szintjén van.
Ugyanakkor dicséret illeti a KTE-t, hiszen október 18. után újra győzelmet ünnepelhetett. Akkor idegenben a REAC együttesét verte meg a csapat 1–0-ra, azóta viszont a Kaposvár (3–4), a Honvéd (2–2), az MTK (0–0), a DVTK (0–1), a Paks (2–2) és a Győr (0–2) elleni meccseken is elmaradt a siker. A szombati párharc nyerőemberének egyértelműen Kormos László bizonyult, a 22 esztendős támadó ötödik mérkőzését játszotta az élvonalban, s meghálálta edzője, Tomiszlav Szivics bizalmát.
„Nagyon boldog vagyok, hogy megszereztem első és második találatomat az élvonalban, az pedig különösen jó érzés, hogy a gólok klubom győzelmét eredményezték – mondta a mérkőzést követően Kormos László. – Az elmúlt héten csak a második csapatban jutottam szóhoz, a Kiskunfélegyháza elleni négy egyes sikerből két góllal vettem ki a részem, és mert az első keret legutóbb a Győr elleni idegenbeli bajnoki mérkőzésen és a Honvéd elleni Magyar Kupa-találkozón is gólképtelennek bizonyult, ezúttal a kezdő tizenegyben számolt velem a szakmai stáb. Remélem, meg tudtam hálálni a bizalmat, és reménykedem, hogy a góloknak köszönhetően legközelebb is lehetőséghez jutok. Tudom, a Fehérvárnak rúgott két gól nem jelent automatikus csapattagságot, ha az edzéseken nem úgy dolgozom, ahogy azt Tomiszlav Szivics elvárja, máris a kispadon, esetleg az NB III-ban találom magam. Korábban, amikor Túrkevéről Kecskemétre kerültem, és az NB II-ben tíz gólt szereztem, hajlamos voltam olykor könnyedebben venni egy-egy gyakorlást, nem mindig készültem úgy, ahogy azt profi játékosnak kell. Ennek azonban vége, szeretném állandósítani a helyem a legjobbak között.”
