A végét nagyon eltolták

Három Udinese-őrült azzal töltötte a szerda estéjét, hogy a város egyik legforgalmasabb útja felett átívelő hídra kifeszítette a „Tutti allo stadio!” (magyarul ez így festett volna: „Mindenki a stadionba!”) feliratú transzparenst. Valamelyest érthető persze, hogy a srácok meccslátogatásra biztatták polgártársaikat, hiszen a fehér-feketék nem tartoznak Itália legnépszerűbb csapatai közé – ha valaki olasz élvonalbeli mérkőzést akar látni, nyugodtan vegye célba Udinét, jegyet biztosan kap bármelyik találkozó előtt. Jellemző, hogy amikor az egyik bennfentesnél afelől érdeklődtünk, mikor volt errefelé legutóbb telt ház, hosszasan vakargatta zselés fejét, majd sajnálkozva közölte: „Nem tudom…”

A csütörtök reggel kezünkbe kerülő olasz napilapok mindenesetre szenzációként tálalták, hogy elővételben már 12000 belépő gazdára talált. Pontosabban 11923, tudniillik tízezret az Udinese sikeréért szorítók vásároltak meg, míg 1923 tikettet a Zenit szentpétervári címére postáztak. Erről értesülve nem is csodálkoztunk azon, hogy a hangulatos belvárost járva több orosz fanatikussal futottunk össze, mint olasszal, azon viszont meglepődtünk, hogy a látogatók között jóval több volt az idősebb szurkoló, mint a fiatal. Ami az ifjabbak viseletét illeti, egyenszerkóban vonultak fel a srácok: a trikó hátán a „Zenit – my religion”, azaz a „Zenit – az én vallásom” mottó virított. Arra, hogy mennyire hisznek csapatukban, csak egy példa: amíg a társaság gyaníthatóan jómódú fele röpke két órát repült, hogy élőben láthassa kedvenceit, addig több százan autóbusszal, illetve más gépjárművel tették meg az utat. Csak a miheztartás végett: Szentpétervárról 2361 kilométeres út vezet Udinébe – és persze ugyanennyi vissza…

„Mintegy harminckét órát kocsikáztunk, hogy ideérjünk, de aki szemtanúja akar lenni az újabb UEFA-kupa-menetelésnek, annak ezt is vállalnia kell” – jelezte a Vitalijként bemutatkozó fiatalember, hogy lelkesedésük, optimizmusuk nem ismer határokat. Miután örömmel nyugtáztuk, hogy szerinte az immár Huszti Szabolcsot is felvonultató Zenit megvédheti címét, rákérdeztünk, Szentpéterváron mit szóltak a magyar középpályás szerződtetéséhez.

„Hogy őszinte legyek: amikor meghallottuk, hogy Huszti hozzánk igazol, nem tudtuk, kiről van szó, utána kellett néznünk az interneten, kivel erősítettünk – árulta el Vitalij. – Azt persze sejtettük, hogy nem rossz futballista, hiszen Dick Advocaat kérésére került hozzánk, márpedig ha a holland mester kinéz valakit magának, az csak klasszis lehet. Szabolcs valóra is váltotta reményeinket: már a felkészülési meccseken jó híreket kaptunk felőle, aztán az első tétmérkőzésén, a Stuttgart ellen máris bizonyította, hogy remek vásárt csináltunk vele. Ha így folytatja, hamarosan az együttes legjobbjai között tarthatjuk számon.”

Érdeklődésünkre, hogy pótolhatja-e a Zenit-tábor egyik idolját, az érkezése után egy nappal az Arsenalhoz aláíró Andrej Arsavint, a választ előbb a cimborájával oroszul „kidolgozó”, velünk angolul megosztó beszélgetőpartnerünk mosolyogva közölte: „Ha ő is kilenc évig lesz a csapat tagja, akkor igen…”

Az a találkozót megelőző taktikai értekezleten derült ki, hogy a kék-fehérek 23-asa az Udinese ellen kettőről háromra növelheti hivatalos fellépéseinek számát: bár a múlt heti spanyolországi edzőtáborozás során megvívott mindkét tesztmérkőzést kihagyta kisebb sérülése miatt, amint felgyógyult, Dick Advocaat a kezdő tizenegybe jelölte. Csakúgy, mint a gárda talán legfontosabb láncszemét, Anatolij Timoscsukot, akivel kapcsolatban szerdán még azt a tájékoztatást kaptuk, hogy egészségi állapota nem teszi lehetővé az összecsapáson való részvételt, és ezt alátámasztotta az a csütörtök késő délutáni jelenet, amikor az ukrán labdarúgó a szemünk láttára tért be az egyik divatüzletbe.

A tetőtől talpig kékbe bújó vendégegyüttesről túlzás lenne elmondani, hogy megfeszült a csata első perceiben. Ezt kihasználva a hazaiak több gólszerzési lehetőséget is kialakítottak, ám Antonio Di Natale kapáslövése, valamint Fabio Quagliarella fejese és okos csavarása sem hozta meg a várt eredményt, a Zenit pedig egy helyzetet sem dolgozott ki az első félidőben (ez nem Husztin múlott, a meccset a jobb oldalon indító, a játékrész felénél a bal szárnyra „átköltöző” fedezet az aktívabbak közé tartozott).

A szentpéterváriak támadójátéka a második szakaszban már működött, Timoscsuk 23 méterről a lécet találta telibe. Ennél közelebb azonban nem jártak a gólhoz az oroszok, de ezt talán még nem is bánta volna a helyét a 62. percben Igor Szemsovnak átadó Huszti, ha a 85. minutumban Quagliarella nem juttatja vezetéshez az Udinesét, s Di Natale nem duplázza meg az előnyt a lefújás előtt.