„Úgy vagyunk ezzel a világbajnoksággal, mint egy nyugdíjasklub”

Van még valami, ami eszébe jut, s amiről még nem beszélt a világbajnokság kapcsán?Van még valami, ami eszébe jut, s amiről még nem beszélt a világbajnokság kapcsán?

Gyakran eszembe jut. Csak egyszerűen nincs idő emlékezni, tudja, dolgunk van. Karácsonykor is buszon ültünk, december harmincadikán is játszottunk, január másodikán pedig már megyünk Villachba. A buszon jut időnk egy kis nosztalgiára.

Nosztalgiára?

Igen. Szuper Levi mondta éppen a minap – már nem is tudom, hová mentünk –, hogy végignézte az ukránok elleni meccset, és az azt követő riportokat, azt mondja, beleborzongott. Amikor erről beszélgettünk, és felelevenítettük az emlékeket, nekem is felállt a szőr a hátamon. Úgy vagyunk ezzel a világbajnoksággal, mint egy nyugdíjasklub. Annyi a dolgunk, annyi meccset játszunk, hogy nincs időnk előretekinteni, inkább nosztalgiázunk.

Feldolgozták már ezt a sikert?

Inkább azt mondanám, érik bennünk. Aki vissza tud – a koránál fogva – emlékezni arra, mi volt a Kisstadionban húsz-harminc-negyven éve, amikor szakadt az eső, amikor felsózták a jeget, amikor kigurult egy szendvics a doki táskájából, amikor beszaladt a jégre – és ennek ellenére állandóan tíz-tizenötezer ember állandóan tíz-tizenötezer ember előtt játszottak a csapatok, ami-előtt játszottak a csapatok, amikor a gyerekeknek reggel fél hatra kellett menniük edzésre, mert csupán októbertől februárig volt jég, az tudja csak igazán, mit is ért el a magyar jégkorong-válogatott Japánban.

Ahogy mondja, nekem is könny szökött a szemembe, amikor Vas Marci beütötte az ukránoknak a negyediket…

Látja, erről beszélek. Útonútfélen megállítanak bennünket az emberek, az olimpiai selejtezőn is szinte úsztunk a szeretetben, amikor hazaértünk – hova máshova, mint a Kisstadionba legalább száz fotós vakuja villogott. Nem mindennapi érzés másodiknak lenni az év csapata szavazáson, még ha mi, fehérváriak nem is tudtunk ott lenni a díjátadón, mert ugye akkor is meccsünk volt. De nem számít. Tudja, mi jégkorongozók nem vagyunk az a panaszkodós fajta…

Azt mondja, érik a gondolat, hogy A-csoportos a magyar jégkorong-válogatott. Mikorra érik meg igazán?

Ha majd a szlovákok ellen kicsúszunk az első meccsre Svájcban, akkorra biztosan.