127 esztendeje kezdődött a párharc

WEST GORTON–NEWTON HEATH

Így hívták a két csapatot, amikor 1881 novemberében először megmérkőztek egymással. A különösebb téttel nem bíró találkozót a vendég Newton Heath, azaz a leendő Manchester United nyerte meg 3–0-ra, mint ahogyan az első két ligamérkőzést is (1894–1895, 5–2, 4–1). A Manchester City 1895 decemberében győzte le először városi vetélytársát (2–1).

KEZDETBEN BARÁTKOZTAK

Noha rendre keresztezték egymás útját, a feljegyzések szerint a City és a United drukkerei sokáig jól megvoltak egymással, sőt sokan mindkét klub hazai mérkőzéseit a helyszínen kísérték figyelemmel – egyik héten az egyikét, másikon a másikét. Még egymás bajnoki aranyérmének is tudtak örülni (a United 1908-ban, a City 1937-ben lett először Anglia legjobbja – a később egyenlőtlenné váló versenyben 17–2-re vezet az MU).

BEST LÁBAT TÖRT

A rivalizálás a második világháború után fokozatosan erősödött, a hetvenes években pedig kifejezetten ellenségessé vált, ami részben George Bestnek köszönhető. Nem csak a góljainak… Az aranylabdás támadó 1970 decemberében durva belépővel eltörte Glyn Pardoe lábát; a City játékosa a sérülés miatt kénytelen volt abbahagyni a futballt.

LAW KIEJTETTE AZ MU-T

1974. április 27-én játszották a párharc legtöbbet emlegetett mérkőzését. A főszereplő Denis Law volt, akit 11 évnyi szolgálat után a United elküldött. Nagy hiba volt! A meccs, amelyen a United a bennmaradásért küzdött, Law sarkalásos góljával dőlt el – a City javára (1–0). Mint utóbb kiderült, az MU a döntetlennel is kiesett volna, ez azonban nem enyhítette Law bánatát; az aranylabdás skót a gól után azonnal cserét kért, és soha többé nem lépett pályára bajnoki mérkőzésen. (Már az „odavágó” is rendhagyó volt: a Cityt erősítő Mike Doyle és a unitedes Lou Macari nem akart belenyugodni a páros kiállításba, és csak azt követően hagyták el a pályát, hogy a játékvezető az öltözőbe parancsolta a csapatokat, mondván: ha ők ketten nem mennek le, lemegy mindenki más.)