Köd mellé sötét felhők
A szombat délután Miskolc fölé felgyülemlett ködréteg estére a diósgyőri stadionba is befészkelődött, ám Arany Tamás játékvezetőnek meg sem fordult a fejében, hogy a vastag, tejszerű felhő miatt kialakult kellemetlen látási viszonyokra hivatkozva lefújja a mérkőzést. A DVTK fölött gyülekező sötét fellegek viszont egyre inkább aggasztják a vezetőséget: nem elég, hogy utolsó anyagi tartalékait éli fel az egyesület, most váratlan pénzkiadásra is kényszerül. Mivel a klub elmulasztotta befizetni az éves játékvezetői díjak utolsó részletét, körülbelül másfél millió forintot, az MLSZ fegyelmi bizottsága hét közben 900 ezer forintos büntetést rótt ki rá.
Bár hivatalos értesítés még nem érkezett a fővárosból, gondolhatjuk, mennyire örültek a DVTK elöljárói, amikor a kiszivárgott információ eljutott Miskolcra. Kérdés, mit tesz Dlusztus Imre ügyvezető, hogy orvosolja a pénztelenség kiváltotta bajokat, illetve hogy boldogulhat majd a klub a tavasszal?
„Ahhoz, hogy zavartalan legyen az egyesület működése és előteremtsük a csapat számára az anyagi feltételeket az idény második felében is, értékesítenünk kell a három piacképes labdarúgónkat – árulta el Dlusztus Imre. – A télen reményeink szerint túladunk Köteles Lászlón, Djordje Kamberen és Szrdrjan Sztanicson. Hiába kulcsemberei ők a csapatnak, nincs más megoldás, az életben maradáshoz minden bevételre szükség lehet.”
A magyar válogatott bő keretében is számításba vett Köteles László távozásának talán egyedül Drasko Vojinovics örülne: a szerb kapus ugyanis addig, amíg vetélytársa a csapatnál van, aligha számíthat főszerepre. A Debrecen elleni bajnoki meccs előtt megsérülő Köteles Lászlót tökéletesen pótolta a listavezető otthonában a múlt héten, és a Kecskemét ellen is ő védte a hazaiak kapuját.
„Sosem voltam türelmetlen, mert ismerem Lacit, fantasztikus képességei vannak, ezért mindig is tudtam, nem könnyű kiszorítani – vélekedett a kapus. – Ha a télen úgy alakul, hogy a csapattársam eligazol, bebizonyítom, hogy képes vagyok őt pótolni. Azt hiszem, Debrecenben sem okoztam csalódást, ezért is védhettem én a Kecskemét ellen is.”
Az első félidőben nem volt sok dolga a szerb kapusnak, hiszen a hazaiak futballoztak veszélyesebben. Borisz Milicsics vezető gólja után sem vettek vissza az iramból: Tóth Mihályt és Honma Kazuót a kecskeméti védők többször is csak a tizenhatosukon belül tudták feltartóztatni.
A második negyvenöt percben az is kiderült, hogy Sisa Tibor érkezésével a DVTK a taktikai variációk terén is erősödött: mivel a Kecskemét megpróbálta átvenni az irányítást, s feljebb tolta védővonalát, a hazaiak a széleken vezetett gyors ellentámadásokkal akarták „bevinni” a győztes találatot. Ám hiába lépett pályára, s került többször ziccerbe a kivételes sebességű Szélpál Tamás, illetve futott el rendszeresen az őt őrző hátvéd mellett Honma Kazuo is, a befejezéseknél pontatlanok voltak a hazai támadók. A vendégcsapat pedig rohamozott, rohamozott, de csak szögletekig jutott – öszszesen tízig.Noha nyert a DVTK, s késő estére a köd is felszakadozott, a klub fölött ott lebeg a sötét felhő – nem lesz egyszerű elhessegetni.
