Örömmorzsa

Vannak edzők, akik megsértődnek, mert kritizáljuk csapatukat, a munkájukat. Olykor telefont ragadnak vagy csak üzennek, hogy mit képzelünk mi ezzel a negatív hozzáállással, ráadásul mi is ebből élünk.
A magyar futballból.

A Nemzeti Sportnak is az lenne az egyetlen üdvözítő megoldás, ha a lap tudósítói világbajnokságokról, kontinensviadalokról jelentkezhetnének, megírva, versbe foglalva a magyar válogatott győzelmeit. Szívfájdalom, ilyen élményben több mint húsz éve nincs részünk. Marad a magyar bajnokság, a hazai pontvadászat, és persze hogy nem készülnek dicshimnuszok a találkozókról.
És egyáltalán, az egész sportágról.

Mert miért is lelkesedjünk, ha még mindig elenyésző a lelkes futballszerető és hosszú távon gondolkodó, tőkeerős szponzorok, tulajdonosok száma; ha egyre kevesebb gyerek akar futballozni; ha a szakmai munka, amelynek eredményét hétről hétre láthatjuk a hazai pályákon, no meg a válogatottak meccsein, sehova sem vezet.
De olykor azért van minek örülnünk.

Apró morzsa ez a nagy kilátástalanságban, kicsiny örömforrás, ha felbukkan egy olyan klub, amelynek öröm belesni a kulisszái mögé - és még inkább öröm figyelni a játékát a zöld gyepen. Mondom, nem valamiféle szenzáció ez, de a Haladás lassan példát mutat a mezőnynek. Példát arra, hogyan lehet szisztematikusan, szerényen, tudatosan építkezni, jövőt tervezni. Szó sincs bajnoki címről, nemzetközi kupaszereplésről, az Arsenal újbóli fogadásáról, de a szurkolók egyelőre boldogok attól is, hogy a Hali nyer. Újra és újra nyer, visszahódítva a drukkereket. Nincs itt semmiféle titok, sőt még azt sem írhatjuk, hogy dől a pénz a Haladáshoz, jóllehet a klubnak nincsenek anyagi gondjai. Nem csak pénzkérdés hazai szinten a siker. Kell hozzá szakmai hozzáértés, ügyes játékospolitika és mindenekelőtt a futball szeretete. Úgy, ahogy mondjuk Illés Béla, Halmai Gábor, Csertői Aurél vagy éppen Kuttor Attila szereti ezt a sportágat.

Öregfiúk, ha összefognak, megannyi tehetséges ifjúval.
Vannak edzők, akik megsértődnek.
A Haladás részéről eddig még senki sem emelte fel a telefont, hogy bárkit is elküldjön a sóbányába.
Lehet, hogy Szombathelyen dolgoznak?

SINKOVICS GÁBOR