megmarkolta, megrángatta ellen fele dresszét, ám a büntető elmaradt, az ellenakciót pedig góllal fejezte be a hazai csapat. Csertői Aurél, a szombathelyiek mestere már korábban utalt arra, hogy a játékvezetők valamiért nem kedvelik együttesét („Mintha előre eldöntötték volna, kinek szabad nyernie, de ez csak azt jelzi: nekünk nagyon meg kell vernünk valakit, hogy három pontunk lehessen…” – mérgelődött a szakember még az Újpesten 1–0-ra elvesztett bajnokijukat követően, utalva a Fehérváron elmaradó két, jogosnak tetsző tizenegyesre is, és amikor rákérdeztek, elégedetlen-e a játékvezetőkkel, nyugodtan válaszolt: „A játékvezetők? Én egy szót sem szóltam róluk…” ). Bár a szervezett Szombathely-ellenes összeesküvésben nem hiszünk, tény, hogy Bede Ferenc nagyot hibázott. Ugyanakkor engedtessék meg e helyütt némi szakmai megjegyzés: a tizenegyes járt volna, de a debreceni védő csak úgy tudott szabálytalankodni, hogy az egyedül kilépő, de labdakezelési gondjai miatt totyogó ellenfelét utolérte – egy igazi csatár gond nélkül vitte volna a labdát az ötösig…
Persze Rudolf Gergely éppen azért jobb az átlagnál, mert nem zökkentette ki, ami a saját kapuja előtt történt, hanem arra koncentrált, ami a feladata: jó ütemben érkezett a kapu előtt suhanó labdára, és védőjét megelőzve a hálóba lőtt.
A másik oldalon egy korábbi válogatott csatár, Kenesei Krisztián próbált zavart okozni (apropó, a Rasunda Stadionban ő is betalált még 2002 októberében a Gellei Imre vezette válogatott tagjaként lőtt gólt Svédország ellen Fehér Csaba nagyszerű szólója után, és az a gól akkor egy pontot – Zlatan Ibrahimovic egyenlített – jelentett), de most úgy tűnt, a társak nem tudják igazán hatékonyan segíteni a támadót. Bede Ferenc aztán ismét főszerepbe került: kiállította Bíró Pétert, aki pedig sokkal kevésbé volt szabálytalan, mint védőtársa, Takács Zoltán az első félidőben, mégis mehetett zuhanyozni, és hogy a hazaiak bosszúsága teljes legyen, a szabadrúgásból egyenlített a vendégegyüttes.
Azért a hétközi utazgatás éreztette hatását: Herczeg András lecserélte Rudolf Gergelyt, és úgy tűnt, az emberhátrányba kerülő hazaiaknak kapaszkodniuk kell az egy pont megtartásáért, aztán… Három lehetett volna belőle: a csereként beálló és csapatán sokadszor lendítő Dombi Tibor gólpassza után hat védő és a kapus között egyetlen piros mezesként Oláh Lóránt tűnt fel a Haladás kapuja előtt, és újból vezetést szerzett a háromszoros bajnok.
És lám, akinek a Rasundában megy, annak az Oláh Gábor utcában is: Kenesei Krisztián szabadrúgása utat talált a kapuba, így a Haladás – először ebben a bajnokságban – gólt és pontot szerzett idegenben egy fordulatos, izgalmas összecsapáson.
